Bibó István (Kecskemét, 1877. július 23. – Szeged, 1935. szeptember 10.)Szegedi "A' jelzésű állami halotti anyakönyv 1144/1935 etnológus, filozófus, könyvtáros, miniszteri tanácsos. Bibó István (1911–1979) politikai gondolkodó, államminiszter apja.
Életútja Szülei dr. Bibó István és Talányi Anna. A budapesti tudományegyetemen doktorált 1909-ben, majd 1910-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1920-ban szervezte meg a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyeletét, 1922-től 1924-ig pedig országos felügyelője volt az iskolán kívüli népművelésnek. 1924-től haláláig töltötte be a szegedi Egyetemi Könyvtár igazgatói posztját. 1921 és 1924 között Budapesten szerkesztette a Néprajzi Társaság Társadalomtudomány című folyóiratát, majd 1929–től 1933-ig Szegeden a Népünk és Nyelvünk című folyóiratot.
Főbb művei
A megismerés új magyarázata (Bp., 1914) Nietzsche (Bp., 1916) A primitív ember világa (Szeged, 1927) Földrajzi szempontok a magyar lélek egyéniségének megítélésében (Szeged, 1930) Nomád népek lángelméi: Árpád, Géza, Sarolta (Szeged, 1932) A számok szerepének és jelentéseinek kialakulása az emberiség történetében (Szeged, 1935)
Jegyzetek
Források
http://www.kislexikon.hu/bibo_istvan.html
Kategória:Magyar filozófusok Kategória:Magyar könyvtárosok Kategória:Kecskemétiek Kategória:Szegediek Kategória:1877-ben született személyek Kategória:1935-ben elhunyt személyek