A sokác nyelv (sokácul Šokački jezik - Шокачки језик) délszláv nyelvekhez tartozó, egyelőre azonban vitatott státuszú nyelv, amelyet a sokácok használnak. Az Osztrák–Magyar Monarchiában külön nemzetiségként és nyelvként szerepelt a sokác, persze az akkori magyarosító politikának volt ilyen módszere az egyes elszigetelt nemzetiségek megosztására és az anyaországtól való elválasztására.A sokác tekinthető az ún. szerbhorvát nyelv részeként, amely a szerbek, bosnyákok, montenegróiak és horvátok közös abstandnyelve, velük diarendszert alkot, de nincs sztenderd irodalmi nyelve.
Eredete és beszélői A török háborúk idején a délvidéki területek jelentős része kipusztult, emiatt már a török hódoltság idején tömegével települtek a Balkánról délszlávok északra, akik a törökökkel szemben megőrizték római katolikus vallásukat. A sokácok Boszniából érkeztek.
A sokác nyelvet beszélők ma döntően a Bácskában élnek, a szerbiai Vajdaságban, míg másrészük Szlavóniában, Horvátországban. A bácskai települések közül Szond, Bácsbéreg, Monostorszeg és Zombor területén élnek. Magyarországon Mohács környékén beszélnek sokácul. Becslések szerint a Bácskában húszezer sokác nyelvű élhet, míg a többi területről nincs adat.
Egykor a Szerémségben is beszélték, mára azonban nem találni arra sokác nyelvűeket.
A nyelv jellegzetességei A sokác a régi štokavi tájszólásokból alakult ki, ezért azok archaikus elemeiből rengeteget megőrzött. A legközelebbi rokonának a szomszédságában beszélt bunyevác nyelv számít, amely szintén štokavski eredetű.A sokácot nem ismerik el nyelvnek, noha horvát, bosnyák és szerb között is alig vannak különbségek. Azonban vita folyik arról, hogy szerb, vagy horvát dialektusként sorolják be. A sokácok jó része sem tekinti magát külön népcsoportnak. A szlavóniaiak horvátoknak, míg a bácskaiak szerbeknek jelölik meg magukat, s a mohácsi sokácok is a horvátokhoz tartozónak definiálják magukat. Újabban Szerbiában azonban elismerik a sokác nemzetiséget és a nyelvet is, a horvátok szerint azonban a szerbek így próbálják megosztani a horvátokat.
A szlavóniai sokác tájszólásokban keverednek az ikavi és ekavi elemek, míg a Bácskában az ikavi a meghatározó, de Podravinában az ekavi a meghatározó. Magyarországon néhány faluban számos -jat végződésű ige őrződött meg.
Mivel ó-štokavi eredetű, ezért hangsúlyváltozását tekintve a napjainkban beszélt štokavitól jobban eltér. A Száva völgyében beszélt sokác nyelvjárásokból tűnik ki leginkább a régi štokavski elemek használata. Ilyen régi elem, az šć hang használata. A horvát és egyes változata scs, vagy keményen štycs-nek mondja, addig a sokác lágy st-nek. A horvát bot=šćap sokácul štap. A hangsúly az utolsó, vagy utolsó előtti szótagon áll, ritkábban az elején.Néhány, mint az említett Podravinában is a horvátra és a szerbre jellemző c helyett inkább č-t mondanak. Sokácul a fekete črn, míg horvátul crn. Ezt a kiejtést a gradistyei nyelv használja még.
Az archaikus štokavi jellemzők miatt a sokác közelebb áll a kaj és a čakavski dialektusokhoz, mint a mostnai štokavskihoz.
A sokác a horvát-típusú latin ábécét használja. De talán benne van még a bosnyák - török cs, s betű is. Amit csak a Boszniai sokácok írnak.
Sokác ábécé:
a b c č ć ҫ d đ dz dž e f g h i j k l lj m n nj o p r s š ş t u v z ž
Források
Šokac language (angol)
Kategória:Délszláv nyelvek Kategória:Természetes nyelvek Kategória:Vajdaság