A Bambergi lovas a korai gótika szobrászatának a remeke, a középkor legrégibb ismert lovasszobra, azoknak a rendkívül kisszámú lovasszobroknak az egyike, amelyeket templom belső terében helyeztek el. A Világörökség részét képező bambergi óváros központjában, a Bambergi dómban található. thumb|right|160px|A szobor helye a dómban thumb|right|160px|A Lovas feje thumb|right|160px|A szobor talapzata thumb|right|160px|1920-as pézjegy thumb|right|160px|Festési rekonstrukciós kísérlet
A szobor általános ismertetése
A közel életnagyságú lovasszobor homokkőből készült, a francia gótikából ismert technika szerint nyolc nagyobb és néhány kisebb darabból összeillesztve. Az alkotás a dóm egyik oldalpillérén, akantuszlevelekkel és levélmaszkkal díszített talapzaton áll, közel a templom keleti és egyben fő kórusához; feje felett gazdag kiképzésű baldachin.
Készítőjének nevét nem ismerjük, de elkészültének ideje viszonylag pontosan behatárolható: az 1230-as évek, vagyis az az időszak, amikor az 1185 évi tűzvészben elpusztult dóm utódjának felépítése a végéhez közeledett. A kutatások jelenlegi állása szerint bizonyosnak vehető, hogy ma is az eredeti helyén áll.
A 21. századi mikroszkópos/műszeres vizsgálatok segítségével megállapították, hogy a szobrot a középkor folyamán többször színesre festették: a ló színe eredetileg fehér vagy világosszürke lehetett, sötétebb foltokkal; a szobor talapzata zöld, a lovas köntöse vörösbe hajló narancsszínű, inge sárga, a haja és szeme sötétbarna vagy fekete volt. Koronája és ruhadíszei arany-, a lószerszámok pedig arany- és ezüstszínűre voltak festve, patái feketére. (A patákon szögekkel felerősített patkókat látunk. Szobron ez a legkorábbi ábrázolása ennek e jelenleg is alkalmazott patkolási eljárásnak.)Dietmar Stutze: „...das Erdreich gesegnet mit Garben, Zugvieh und Herden. “ Eine kleine Geschichte der Nutztiere in Bayern. In: Hefte zur bayerischen Geschichte und Kultur; Bd. 36, 2007.) A festést a 19. században távolították el a szoborról, akkor, amikor a templom „purifikálását”, vagyis a barokk díszítésektől való megtisztítását végezték.
Egyes kutatók szerint nem véletlen, hogy a lovas tekintete éppen arrafelé esik, ahol a szobor állításának az idején a Szent István vértanú tiszteletére állított oltár állt.A lovas tekintetének az irányát nemcsak az arc irány, hanem inkább a szem festése teszi lehetővé. Egy 13. századi kézirat említi, hogy ezt az oltárt augusztus 20-án különlegesen szépen feldíszítették. (Ez nap pedig István király oltárra emelésének napja volt; a vértanú Szent István ünnepét már akkor december 26-án ülték.)
A szobor fogadtatása
Említésre érdemes, hogy sokáig nem figyeltek fel a szobor különlegességére; csak a 19. században vált egyre híresebbé, valószínűleg nem függetlenül a fényképészet elterjedésértől. Ekkortól kezdve egyre nőtt iránta az érdeklődés, dicsérték a szobor szépségét, kidolgozottságát, kiemelve, milyen nagyszerűen jeleníti a középkor lovagi eszményképét: a lovas tekintete értelmet és nemességet, nyugodt testtartása erőt, méltóságot és határozottságot sugároz.
A huszadik század első felére a Bambergi lovas már világhírnévre tett szert.Ebben nagy szerepet játszottak Walter Hege fotográfus fotói, aki több ezer felvételt készített a dómról, s ezekből egy válogatás jelent meg könyv formájában 1925-ben (Der Bamberger Dom und seine Bildwerke. Berlin 1927) Lásd még: Az 1920-ban kibocsátott a százmárkás papírpénzt a Lovas arcképével díszítették.
A nemzetiszocializmus idején a náci kultúrpolitika a germán faj tökéletes ábrázolását látta és láttatta benne.
A második világháború alatt 64 cm vastag vasbeton-burokkal vették körül, hogy védjék az esetleges bombatámadások pusztítása ellen. Csak 1947-ben szabadították ki a szobrot a 300 mázsa súlyú betonburkolatból.Erről számol be a Spiegel 1947.09.20-i száma Preßluft um den Reiter címmel. Lásd
Kit ábrázol a szobor?
Ahogy nem ismerjük a szobrot készítő mester nevét, ugyanúgy nem tudjuk teljes bizonyossággal, kit ábrázol a szobor. Ezért nevezik a lovast Bamberg legismertebb ismeretlen-jének. A középkorból nem maradt fenn olyan írásos feljegyzés, amely e kérdésben eligazítaná az utókort. A szobornak nincsen semmi olyan kelléke, semmi olyan attribútuma, ikonográfiai ismertető jegye, amely egyértelműen utalna a lovas személyére.
Mindenesetre a lovas egész megjelenése, főként koronája és köpenyének vöröses színe, azt valószínűsíti, hogy királyi személyről van szó; aki azonban egyúttal szent is kellett hogy legyen, mivel nem visel fegyvert, baldachin alatt áll, s egyáltalán, hogy egy templom belsejében, a szentély közelében állítottak neki emléket, lovával együtt.
Az bizonyos, a helyi néphagyomány régóta azt tartotta, hogy a szobor Szent István magyar királyt ábrázolja.Andreas Haupt 1842-ben megjelent „Bamberger Legenden und Sagen”, azaz „Bambergi legendák és mondák” c. könyvében már legendaként említi és versben dolgozza fel azt a néphagyományt, mely szerint a magyarországi pogány Vajk nagy kísérettel lovagolt Bamberg felé, hogy hazavigye magának Henrik császár testvérhúgát, Gizellát, s a városba érve lovon vonult be a templomba. A 19. századtól kezdve azonban számos különböző elmélet született arról, kinek is állít emléket a szobor.
A kevésbé valószínű elméletekből néhány példa, rövid ellenérvekkel
Nagy Konstantin császár none|bélyegkép|100px|Nagy Konstantin Semmi sem indokolja ezt a feltételezést. Nagy Konstantint, minden vélt vagy valós érdeme ellenére, a nyugati egyház nem vette fel szentjei sorába, továbbá semmi nyoma sincs annak, hogy a bambergi dómban valaha is kultikus tisztelet tárgya lett volna a személye.
II. Henrik német-római császár none|bélyegkép|100px|II. Henrik Bár valóban Szent II. Henrik német-római császár a bambergi dóm alapítója, de a Bambergi lovas fején nem császári, hanem királyi korona látható.
Szent György none|bélyegkép|100px|Szent György Szent György ugyan a székesegyház egyik védőszentje, de őt lovasként mindig fegyverrel és a legyőzött sárkánnyal, a Gonosz jelképével szokták ábrázolni; és Szent György egyébként sem volt király.
Szent Márton none|bélyegkép|100px|Szent Márton Szent Márton valóban az egyik legkedveltebb középkori szent, de a bambergi szobron nem látjuk az ő elmaradhatatlan attribútumát: a kettévágásra szánt nagy köpenyt, melyet megosztott a ruhátlan koldussal; továbbá Márton sem volt király.
A Napkeleti bölcsek egyike none|bélyegkép|100px|Napkeleti bölcsek Igaz, hogy a Napkeleti bölcsek a középkorban szintén nagy tiszteletnek örvendtek, és három királyokként is emlegetik őket (bár a Biblia nem nevezi őket királynak), de miért éppen csak egyet ábrázolna közülük a művész. És hol van a Lovasnál az ajándék, a napkeleti bölcsek kötelező attribútuma?
Fülöp német király none|bélyegkép|100px|Fülöp király Fülöp német királynak - azon kívül, hogy Bambergben ölték meg 1208-ban, s először ott is temették el - nem volt különösebb bambergi kötődése, nem avatták szentté, s nem is szentség hírében hunyt el. 1213-ban holttestét átszállították Speyerbe, s az ottani dómba helyezték örök nyugodalomra.
III. Konrád német király none|bélyegkép|100px|III. Konrád III. Konrád német királyt 1152-ben valóban a bambergi dómban temették el. Bár nem volt császárrá koronázva, de birtokában voltak a birodalmi jelvények, s többnyire ezekkel szokták ábrázolni, szemben a Barbergi lovas szobrával, ahol ezek hiányoznak. III. Konrád sem tartozik a szentek sorába. Egyébként pedig a szobor közel száz évvel a halála után készült, márpedig semmi sem indokolta volna, hogy ennyi év után külön szoborral állítsanak emléket neki.
Az Apokalipszis Győzelmes Lovasa none|bélyegkép|100px|Apokalipszis fehér lovasa Az Apokalipszis, a Jelenések könyvének fehér lovasa maga a végítéletre jövő érkező Krisztus: „Akkor a megnyílt mennyben egy fehér lovast pillantottam meg. Lovasa a Hűséges és az Igaz, igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején ékes diadém, rajta olyan név, amit senki sem ismer, csak ő maga. Vértől áztatott ruhát visel. Neve: Isten igéje. A mennyei seregek tiszta fehér gyolcsba öltözve fehér lovon kísérték. Szájából éles kard tört elő, hogy azzal sújtson a nemzetekre. …Köntösén csípő magasságban ez a név volt írva: »Királyok királya, uralkodók Ura«.” (Jel 19,11-16) – Kétségtelen, hogy van hasonlóság az Apokalipszis leírása és a Bambergi lovas között, de a szobor lovasa nem diadémot, hanem koronát visel, köntösén nem jelenik meg az említett írás, és egész megjelenése nem olyan, mint aki épp lesújtani készül a nemzetekre. És feltételezhető: ha a szobor az utolsó ítélet Krisztusát kívánta volna megjeleníteni, akkor ez az értelmezés nem ment volna feledésbe az idők folyamán, s nem csak a 21. században bukkant volna fel.
Érvek Szent István mellett
A fenti értelmezési próbálkozások részben bizonyára arra a tényre vezethetők vissza, hogy nehéz elképzelni, mit keresne egy történelmi jelentőségű német székesegyházban egy magyar király szobra. De talán éppen ez lehet az egyik bizonyíték arra, hogy a több évszázadra visszanyúló néphagyomány nem kitaláción alapul: mivel ilyet nehéz lett volna egyszerűen, csak úgy kitalálni.
Érdemes tehát megvizsgálni, milyen indítékok, milyen érvek szólnak a mellett a vélemény mellett, hogy talán mégiscsak Szent Istvánnak állít emléket ez az alkotás.
Bamberg és a magyarok szoros kapcsolata
A bambergi dóm építtetésében jelentős szerepet játszó személyek hosszú időn át élénk kapcsolatban álltak a magyar uralkodókkal.
A székesegyház alapítója, II. Henrik német-római császár Gizella magyar királyné testvére volt, vagyis Szent István király sógora. A középkori legendák úgy tartották, hogy Henrik jelentős szerepet játszott Vajknak, a későbbi István királynak a megtérítésében, és így az egész magyar nép kereszténységre vezetésében. Amikor Bambergben 1012-ben felszentelték az első dómot, az ünnepségen mintegy 45 püspök és magas egyházi méltóság vett részt; közöttük – a Német-Római Császársághoz tartozó aquilejai pátriárkán kívül – az egyetlen külföldi főpap Asztrik kalocsai érsek volt, István király képviseletében.Asztrik egyébként már azon az 1007. évi frankfurti zsinaton is jelen volt, amelyen az érintett püspökök aláírták a bambergi püspökség alapítási okmányát. Asztrik nemcsak egyszerű résztvevője volt az ünnepségnek, hanem ő szentelte fel a templom egyik mellékoltárát, éppen azt, amelynek közelében később a lovasszobrot is elhelyezték.
A Szent István halálát követő évtizedekben sem szakadt meg a kapcsolat Bamberg és a magyar uralkodók között. Ezt tanúsítja például egy 1063-ban (nem sokkal István király 1083-as oltárra emelése előtt) kelt levél, amelyben a bambergi káptalan Salamon magyar király segítségét kéri a nehéz időkre tekintettel.C. Erdömén: Die Briefe Meinliards von Bamberg. In: Neues Archiv der Gesellschaft für ältere deutsche Geschichtskunde 49 (1932), idézi: Kroos, Renate: Liturgische Quellen zum Bamberger Dom, in: Zeitschrift für Kunstgeschichte 39 (1976), 143. oldal.
Feljegyezték, hogy 1064-ben Gunther bambergi püspök, más helyi egyházi méltóságok kíséretében, Magyarországon keresztül utazott a Szentföldre. Jeruzsálemből visszafelé tartva, 1065. július 23-án, Gunther püspök MagyarországonEgyes források szerint Fehérváron (Székesfehérváron), más források szerint Sopronban halt meg. hunyt el.
1139-ben Szent Ottó bambergi püspök küldöttségét II. Béla magyar király fogadta barátságosan, és bocsátotta el gazdag ajándékokkal, többek között 20 font súlyban finomított aranyat adományozva, hogy azt templomi célra használják fel. Ez meg is történt a michelsbergi (Bamberg) bencés kolostor javára.
III. Jenő pápa 1146 márciusában kibocsátott bullája, amelyben jóváhagyja II. Henrik szentté avatását, külön dicséri a császár szerepét István király és a magyar nép keresztény útra térítésében.