A beketfalvi és nagyabonyi régi nemes Mórotz család egy kiváltságolt Pozsony vármegyei, csallóközi család.
A nagyabonyi nemes Mórotz család származása A nagyabonyi Mórocz család egy ősrégi magyar nemesi család, amelynek fészke a Pozsony vármegyei Csallóközben fekvő Nagyabony. A család a település után vette nemesi előnevét, ahol évszázadokon át nemesi birtokosként szerepelt, később pedig Pozsonyeperjesen (Jahodná) is jelentős pozíciókat töltött be.
A család eredete A nagyabonyi Móroczok eredete a cseh harcosokig nyúlik vissza, akik III. István király uralkodása idején telepedtek le Magyarországon, és az uralkodótól szabad birtokadományt kaptak Abony földjére. A család az ősi Abony nemzetségből (klánból) származik, amelynek tagjait III. András király a göllheimi csatában tanúsított hősies helytállásukért 1299-ben hivatalosan is a nemesi rendbe emelte.
A család első, írásos forrásokban említett őse nagyabonyi Mihály (Michael de Nagy-Abony) volt 1488-ban. Fia, nagyabonyi Móricz (1488) után leszármazottai az apai név után a Mórocz családnevet vették fel. Elsőként Móricz fia, Benedek (1511) használta hivatalosan a vezetéknevet. Benedek birtokai a nagyabonyi járásban, Gátszeg, Nagyosztály és Nádvár területeken feküdtek.
Nemesi adományok és címer
A család tagjai az évszázadok során több alkalommal részesültek királyi birtokmegerősítésben és nemesi adományban:
1641. június 4-én III. Ferdinánd királytól Mórocz Ambrus (Ambrosius) kapott új királyi adományt (Donatio nova) a nagyabonyi birtokaira.
alt=A nagyabonyi Mórocz család címeres pecsétje 1823-ból|bélyegkép|175x175px|A nagyabonyi Mórocz család címeres pecsétje 1823-ból
1651-ben a család címeradományban (armális) részesült, amelyet III. Ferdinánd királytól kaptak. Ezt a címert a család fiatalabb, Mihály-féle ága használta, amelynek középpontjában a kardos vitéz alakja áll, sisakdíszén pedig a holdsarlóval és csillaggal kísért páncélos kar látható.
alt=A nagyabonyi Mórocz család címere – 1651 (Mihály-féle ág)|bélyegkép|A nagyabonyi Mórocz család címere – 1651 (Mihály-féle ág)|214x214px
1718-ban III. Károly király egy oltalomlevelet (Salva Guardia) adott ki, amellyel megerősítette a nagyabonyi Mórocz Ambrus és kiterjedt családja ősi nemességét és birtokait.
A család neve a forrásokban Mórocz és Mórócz alakban egyaránt előfordul. A pozsonyeperjesi (eperjesi) ág is ebből a nagyabonyi törzs családból származik, megőrizve szoros vérségi és birtokjogi kapcsolatait az ősi fészekkel.
Ez a rokoni kötelék nyert hivatalos megerősítést 1823 májusában, amikor egy nemesi vizsgálat során a nagyabonyi rokonok (Mórocz Balázs, János, Gábor és a két Károly) tanúskodtak eperjesi rokonaik származása mellett. Ennek eredményeként a hatóságok jogerősen elismerték az eperjesi ág jogosultságát az ősi „nagyabonyi” (de Nagyabony) nemesi előnév használatára.
Szerepük a Vitézi Rendben
A család újkori történetének kiemelkedő alakja vitéz nagyabonyi Mórocz András, aki a Pozsony vármegyei Eperjesen született, és az első világháborúban tanúsított hősies helytállásáért részesült elismerésben; 1938-ban avatták a Vitézi Rend tagjává. András az 1641-es adományozott, nagyabonyi Mórocz Ambrus (Ambrosius) közvetlen leszármazottja az eperjesi ágon keresztül.
Jelenleg, 2026-ban dédunokája, nagyabonyi vitéz nagyabonyi Mórocz Róbert a vitézi rend sorrendi utódja, az Ambrus-féle adományozói ág örököse és a család hagyományainak őrzője.
A Beketfalvi nemes Mórotz család származása bélyegkép|Mórocz de Beketfalva címere (1572)|244x244px
A beketfalvi Mórocz család egy jelentős magyar nemesi család, amelynek eredete közös a nagyabonyi Mórocz családéval. A genealógiai kutatások és a történelmi források alapján mindkét ág az első ismert nagyabonyi őstől származik, és a 16. század folyamán váltak szét. A család ezen ága számára a felemelkedést a saját címeres nemeslevél (armális) megszerzése jelentette: a beketfalvi Móroczok 1572-ben kaptak armálist Miksa királytól. A címer első birtokosa Mórocz Antal volt, aki ekkor Pozsony vármegyei tisztviselőként szolgált. Ezt követően a család Beketfalván (ma Holice/Gelle része) telepedett le, és innen vette a „beketfalvi” nemesi előnevét. A 18. század első felében a család birtokában volt Sárosfalva és Beketfalva is.
A család kiemelkedő tagjai és tisztségviselői
A köznemesi sorból a család legjelentősebb tagjai a 17. században emelkedtek ki, fontos országos és vármegyei tisztségeket töltve be:
Mórocz Farkas (1575–1648): A család legismertebb tagja. 1625-ben Pozsony vármegye alispánja, majd 1622 és 1648 között a Magyar Királyság alnádora. Kiemelkedő szerepet játszott a korabeli politikai életben. Mórocz István: 1647-ben Pozsony vármegyei alispán és országgyűlési követ. 1655-ben a harmincadadók vizsgálatára kirendelt országgyűlési biztos, 1659–1662 között pedig alországbíró. Valószínűleg ő az az István, aki 1635-ben királyi adományt nyert a Komárom vármegyei Pát és Tagyos helységekre. Mórocz Ilona: 1697 táján gróf Széchenyi György felesége. Mórocz Lénárd: 1715-ben országgyűlési biztos, akit Győr városának a katonaság ellen emelt panaszainak megvizsgálására küldtek ki. Mórocz István: 1765-ben Győr vármegye szolgabírája. Mórocz Ignácz: 1842-ben és 1845-ben igazolta nemességét a Győr vármegyei Ráró községben (ma Ásványráró része), használva a beketfalvi előnevet.
Komárom vármegyei ág
A család egy ága Komárom vármegyében is megtelepedett. Ennek leszármazása:
István, felesége Konkoly Lídia. Fiaik: Ferencz és István.
Ferencz leányai: Lídia (Gálos Józsefné) és Krisztina (Csorba Istvánné, majd Dömény Istvánné) – említve 1726-ban. Az ifjabb István leányai: Zsuzsanna (Konkoly Mihályné), Katalin (Torkos Pálné) és Erzsébet (Karácsonyi Jánosné). 1743-ban Mihály neve bukkan fel Tokorcs kapcsán.
Bár a nagyabonyi és a beketfalvi ág az évszázadok során különvált, különböző címert és előnevet használtak, történelmi gyökereik ugyanahhoz a 15. századi nagyabonyi őshöz vezetnek vissza.
A család címere (beketfalvi)
Pajzs: Kékkel és vörössel vágott (vízszintesen osztott) pajzsban, zöld hármashalmon egy daru áll, amely felemelt jobb lábával egy golyót tart.
Sisakdísz: A pajzsbeli daru növekvő alakban vagy teljes alakban (ismétlődik a motívum).
Takarók: Jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.
A család címere (nagyabonyi)
Pajzs: A pajzsban egy kardot tartó vitéz látható.
Sisakdísz: Kardot tartó páncélos kar.
Szimbolika: A leírás szerint a motívum a 17. századig visszanyúló, török elleni harcokban tanúsított vitézi helytállásra utal.
A család leszármazása (beketfalvi, nagyabonyi)
Az 1754/1755. évi nemesség összeíráskor Pozsony vármegye területén 2 István, 2 György, illetve 1-1 Ferencz, Jodok, Mihály, András igazolta nemességét mint Mórocz családbeli.
Az 1823 évi nemesség összeíráskor Pozsony vármegye területén 2 János, Ignácz, Mihály, Ferencz, István, Mihály és Antal (Nádas) igazolta nemességét mint eperjesi Mórocz családbeli.
Jegyzetek
Források Nagy Iván: Magyarország családai Kempelen Béla: Magyar nemesi családok vitéz Aggházy Kamil: Historia vitéz gróf Takách-Tolvay, József: A frontharcos eszme szolgálatában. Budapest: 1942 Csiba Balázs: Pozsonyi káptalan második (1504-1513)
Morotz