Mi–24

Hind átirányít ide. A településeket a Kishind illetve Nagyhind címen találod.

A Mi–24 a Szovjetunióban a Mil tervezőiroda által kifejlesztett, majd 1972-ben szolgálatba állított harci helikopter. Az első szovjet gyártmányú, kifejezetten földi tűztámogatásra kifejlesztett harci helikopter. 1969. szeptember 19-én repült először, sorozatgyártása 1971-ben kezdődött. Sorozatgyártása az arszenyjevi Progressz repülőgépgyárban és a rosztovi 168. sz. repülőgépgyárban folyt.

Története Az 1960-as évektől ugrásszerűen megnőtt a helikopterek alkalmazása a harctéren. A koreai háború rádöbbentette az Egyesült Államokat arra, hogy milyen fontos a helikopterek alkalmazása a csatatéren. A vietnámi háború során a helikopterek szerepe rendkívül megnőtt. Az Egyesült Államok új harci helikopterek fejlesztésébe kezdett. Hamarosan megszülettek a Bell AH–1 és Lockheed AH–56 típusok. Ezek a gépek a személyzeten kívül más személyt nem szállíthattak. A 60-as években a Szovjetunió is belekezdett egy új típus fejlesztésébe. Mihail Leontyjevics Mil vezette tervezői gárda megbízást kapott egy harci helikopter kifejlesztésére. A tervek 1966-ra készültek el, a prototípus megépítésére 1967-ben kaptak engedélyt. Az új helikopter a személyzeten kívül már katonákat is szállíthatott. A gép kezdetben a V–24 típusmegjelölést kapta. A bemutatkozó repülésre 1969-ben került sor.

A helikopter alapját a már gyártásban levő Mi–8 szolgáltatta, így a típus sok hasonlóságot mutat a Mi–8-assal. Méretei lecsökkentek, a szerkezet stabilitása megnőtt. A harci bevetésekhez páncélozták a pilóták kabinját és a deszantteret. A helikopter két oldalán segédszárnyakat helyeztek el különböző fegyverek felfüggesztésére, ill. vízszintes repülésnél felhajtóerőt is termeltek. A futóműveket behúzhatóra cserélték. A prototípus először 1969. szeptember 19-én emelkedett a levegőbe V–24 típusjelzéssel. Mihail Mil, a tervezőiroda vezetője 1970 januárjában elhunyt. A fejlesztés tovább folytatódott. A sorozatgyártás 1972-ben indult meg az A változat gyártásával a néhai Szovjetunió területén. Az A változat gyártása 1975-ben fejeződött be 550 példánnyal. thumb|right|263px|Első változata, a Mi–24A az Ukrán Állami Repülési Múzeumban 1975-ben elkezdődött az áttervezett D változat gyártása. A gép orr-részét teljesen átépítették, a pilóta és az operátor egymás mögött/felett két külön fülkében foglalt helyet, tandem elrendezésben. A fegyverzetet is modernizálták, az orrban egy új négycsövű, JakB–12,7 típusú géppuskát helyeztek el. A D változatból kb. 2500 db készült. A különböző változatokból összesen 5000 darab készülhetett.

Főbb típusváltozatai között megemlítendő a Mi–24D, a Sturm rakéták indítására alkalmas Mi–24V és a Mi–24P, amelynél a négycsövű géppuskát felváltotta egy, a törzselsőrész jobb oldalára szerelt GS–30K vagy másképp GS–30–2 típusjelű 30 mm-es ikercsövű, Gast-elven működő gépágyú.

Ismert még a Mi–24VP, amely a Mi–24V és P típusok ötvözete, alapvetően a V sárkánya, de az orrban egy forgatható GS–23L típusú gépágyú található. A Mi–35 és Mi–35M verziók jellemzője a csökkentett méretű fesztáv, a modernizált elektronika és a futómű behúzó mechanikáinak elhagyása. Az 1990-es évek közepén a nyugati légi bemutatókon megjelent Mi–35M a Mi–24VP alapján készült, GS–23L gépágyúval, de nem behúzható futóművel, a Mi–28 X alakú faroklégcsavarjával, és főrotorjával. További jellemzője volt a részben francia eredetű fedélzeti elektronika. Sorozatgyártásba nem került, a koncepció elemeit az orosz légierő számára készült Mi–24PN, vagy újabban szintén Mi–35P néven ismert és a Mi–24P-k modernizálásából született gépeknél láthatjuk viszont. Ez utóbbiból már legalább egy század repül, de a költségesebb különbségek (Mi–28-as hajtásrendszere) nélkül, a kisebb szárnycsonkokkal, a nem behúzható futóművekkel és új, éjszakai bevetésre is alkalmassá tevő célzókészülékkel.

Alkalmazása

A típus számos konfliktusban vett részt, de a legnagyobb szabású alkalmazására a Szovjetunió afganisztáni háborújában került sor. A háború során a típus összes változatát bevetették, végül a gépek 12%-át vesztették el. Sok fegyverrendszer került kipróbálásra, és több új taktikát dolgoztak ki az alkalmazásra (például a nekifutásos felszállás a nagy fegyverterhelés miatt, bombázó-szerepkörben való alkalmazás). Az afganisztáni tapasztalatok alapján dolgozták ki az infravörös rakéták elleni védekezési rendszert is, ami jelentős védelmet nyújtott a vállról indítható FIM–92 Stinger kézi légvédelmi rakéták ellen (a típus legnagyobb veszteségeit a Stingerek, valamint a nagy kaliberű gépágyúk okozták).

Magyarországi alkalmazása bélyegkép|263px|jobbra|A Magyar Légierő Németországból származó Mi–24P helikopterei Fairfordban 2022-ban bélyegkép|263px|jobbra|A speciális festésű, 714-es oldalszámú Mi–24V Aranyszarvas 2009-ben a Szolnok–Szandaszőlősi repülőtéren A Tisza fedőnevű hadseregfejlesztési terv keretében Magyarországon 1977-ben döntöttek a Mi–24 rendszeresítéséről. A Magyar Néphadsereg (MN) 1978-ban állította rendszerbe a típust. Az üzemeltető állomány kezdetben a Mi–8 szállító helikopterek személyzetéből került ki. Kiképzésük 1978 februárjában kezdődött a Szovjetunióban a Frunzei Katonai Repülő Iskolán, akkor 10 gépparancsnokot (pilótát) és öt hajózó-lövészt, valamint 34 repülőműszaki szakembert képeztek ki az üzemeltetésre. Később a magyarországi kiképzést is szovjet oktatók segítették. A típus Magyarországi üzemeltetője a szentkirályszabadjai MN 87. szállítóhelikopter ezred volt, amely az MN Csapatrepülő Parancsnokságának alárendeltségében működött. Az első négy Mi–24 harci helikopter 1978. augusztus 24-én érkezett meg a szentkirályszabadjai repülőtérre, ezek oldalszáma 005, 006, 007 és 008 volt. Az első Magyarországon üzemeltetett négy gép már a következő évben részt vett a Pajzs–79 hadgyakorlaton. 1980-ra szerveződött meg az ezred két Mi–24-gyel felszerelt harcihelikopter százada, és ebben az évben az augusztus 20-i katonai parádén a nyilvánosság előtt is bemutatták a típust. 1984-ben az ezredet átnevezték MN 87. harcihelikopter ezred névre, amely ekkor 40 db Mi–24D típusú harci helikopterrel rendelkezett. Ekkorra az ezrednek már a Mi–24 lett a fő üzemeltetett típusa, az ezred Mi–8-asainak egy részét időközben ugyanis áttelepítették a szolnoki repülőtérre. 1985-ben a Mátra haderőfejlesztési program keretében elkezdődött a Mi–24V változat beszerzése, amelyek szintén Szentkirályszabadjára kerültek. Az eredeti elképzelés szerint a Mi–24V gépekkel egy harmadik, újabb harcihelikopter századot hoztak volna létre. Az 1980-as évek gazdasági nehézségei miatt azonban csak kis számú gépbeszerzés történt, és a harmadik század nem jött létre. 1991. december 11-én az ezred felvette a 87. Bakony harcihelikopter ezred nevet, és abban az évben az alakulat a MH Szárazföldi Parancsnokságának alárendeltségébe került.

A típus magyarországi nagyjavítását a Tökölön található Pestvidéki Gépgyárban (később újra Dunai Repülőgépgyár) szervezték meg. A Mi–24 ipari nagyjavítása 2015-ben megszűnt Tökölön. A gyár fennállása alatt több mint száz darab Mi–24 helikopter ipari nagyjavítását végezte el.

1995-ben Magyarország 20 db Mi–24 harci helikoptert kapott Németországtól katonai segélyként az egykori kelet-német Nemzeti Néphadsereg készleteiből. Ezek közül 14 db Mi–24D, hat darab Mi–24P változatú volt. Ezek közül mindössze két Mi–24P repült ténylegesen a Magyar Légierő kötelékében. A többi német eredetű helikoptert kezdetben Szentkirályszabadján tárolták, majd 1996-ban ezeket a gépeket selejtezték és egy részüket átszállították őket a Magyar Honvédség mezőfalvai roncstelepére (ahová a Magyar Honvédség többi kivont Mi–24D harci helikoptere is került az 1990-es évek második felében). Majd annak felszámolása után a Mi–24-esek a szolnoki repülőtérre kerültek, ahol napjainkban is találhatók.

Az 1990-es évek második felétől a Magyarországon üzemeltetett Mi–24-es helikopterek üzemidő-tartaléka rohamosan csökkent, egyre több gépek kellett leállítani. 2004. december 15-én megszüntették a 87. Bakony harcihelikopter ezredet, a szervezetét összevonták az MH 89. Szolnok vegyes szállítórepülő ezreddel, és ezekből szolnoki bázissal létrehozták az MH 86. Szolnok Helikopter Ezredet, amely folytatta a Mi–24 helikopterek üzemeltetését. A helikoptereket 2004 augusztusáig átköltöztették Szolnokra, a szentkirályszabadjai repülőteret bezárták.

2017-ben elkezdődött Oroszországban, Szentpéterváron, a 419. Repülőgépjavító Üzemben nyolc Mi–24 helikopter nagyjavítása. Az első négy nagyjavított helikopter (2 db Mi–24V és 2 db Mi–24P) 2018 szeptemberében, a maradék négy gép 2019 januárjában érkezett vissza Magyarországra.

Magyarországon kiállított példányok bélyegkép|263px|A Veszprém határában, a 8-as főút mellett kiállított NDK-eredetű Mi–24D magyar festéssel Mi–24D 574-es oldalszámmal – A helikopter 1985-ben érkezett Magyarországra. 2011-ben vonták ki a szolgálatból. 2018 óta emlékműként tekinthető meg Szolnokon, a 3225-ös út „Auchan-körforgalmában”. Mi–24D 005-ös oldalszámmal – 2024. május 8-n egy Mi–24D harci helikoptert állítottak fel emlékműként Veszprém határában, a 8-as főút mellett. A szentkirályszabadjai repülőtérhez vezető bekötőút mellett található helikopter az egykori MH 87. Bakony harcihelikopter ezrednek állít emléket. A helikoptert 1983-ban gyártották, és még abban az évben az NDK-ban állították üzembe. 1995-ban egyike volt annak a 20 db Mi–24 harci helikopternek, amelyeket Magyarország katonai segélyként kapott Németországtól. Ekkor a gép a Luftwaffe 96+36-os oldalszámát viselte. A gép Magyarországon egy percet sem üzemelt. Kezdetben a szentkirányszabadjai repülőtéren tárolták, majd 1996-ban selejtezték és átkerült a Magyar Honvédség mezőfalvai 5. inkurrencia tároló raktárába. Miután ezt felszámolták, a gép a szolnoki repülőtérre került. A 2020-as évek első felében a MH kecskeméti Légijármű Javítóüzemében felújították, az egykori NDK-s világos festése helyett a Magyarországon használt mélyebb tónusú festést kapta. A gépre a Magyarországon elsőként üzembe állított Mi–24-es harci helikopter oldalszámát, a 005-t festették. Mi–24V „Aranyszarvas” – a szolnoki RepTárban található díszfestésű helikopter. A speciális festés 2007-ben készült a kecskeméti repülőnapra. 2010-ig több repülőbemutatón vett részt a helikopter. A helikopter 2019-ben került a múzeumba. Mi–24V „Csőrike II” – a Szolnokon üzemeltetett 716-os oldalszámú Mi–24V 2010-ban kapta a díszítő festést. 2019-ben került a RepTár múzeumba. Mi–24D 104-es oldalszámmal – Az egykor 104-es oldalszámmal üzemelt, a szolgálatból 2000-ben kivont gép a Pintér Művek Haditechnikai Parkjában található Kecelen. Mi–24D 114-es oldalszámmal – A Mi–24D változatú helikopter 1980 decemberében érkezett Magyarországra. 2000 szeptemberében vonták ki a szolgálatból. A MH 86. Szolnok helikopterbázis területén van kiállítva. Szabadon nem látogatható. Mi–24D „Csőrike” – A 117-es oldalszámú Mi–24D helikopter 1980-ban érkezett Magyarországra. 2000-ben kapta a sólymot utánzó speciális díszfestését. A festési tervet Simkó Zsolt készítette. A gépet 2001-ben vonták ki a szolgálatból, majd később a Szolnoki Repülőmúzeumba került. Annak bezárása után, 2017-ben átszállították a RepTárba, ahol újrafestett állapotban látható. Mi–24D 119-es oldalszámmal – A helikopter a szolnoki helikopterbázis tanhangárjában van kiállítva oktatási céllal. Szabadon nem látogatható. Mi-24D 581-es oldalszámmal - Pusztaottlakán található, a Safari Park főbejárata előtt közvetlen. A gép teljesen bejárható, a pilótafülkébe és az operátorülésbe bárki beülhet. A deszant-tér is nyitott, megtekinthető. A JakB-12,7 géppuska kézi erővel egy biztosító húzásával azonos időben süllyeszthető, illetve emelhető.

Műszaki jellemzői

Fegyverzete bélyegkép|263px|jobbra|JakB–12,7 géppuska a Mi–24D harci helikopterbe építve