bélyegkép|Taihu-tó bélyegkép| vízi város (kínai nyelven: 无锡; pinjin átírásban: Wúxī; másképpen Wu-shi vagy Wushi) a Jangce folyó deltájában, a folyó déli oldalán és a partján található prefektúraszintű kínai város. Öt közigazgatási körzet: , , , és , valamint a 100 legjobb megyei jogú város közé tartozó és városok tartoznak a joghatósága alá.
Földrajzilag tartomány déli részén és a –– nagyvárosi területen található; északon a Jangce folyóval, délen a -tóval, keleten jal (128 kilométerre), délen pedig tartománnyal határos.Stratégiai jelentőségű közlekedési csomópont.
feljegyzett története a késői idejéig vezethető vissza. 1981-ben a kínai kormány, az Államtanács t az ország tizenöt gazdasági központja közé sorolta. 1998-ban a Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal az első városok között adta meg nak a kiemelkedő turisztikai város címet. 1983 közigazgatási átalakítás révén a városhoz csatolták és megyei jogú városokat, létrehozva a város „egy testből és két szárnyból” álló szerkezetét. a kínai nemzeti ipar egyik bölcsője, egyúttal fontos modern logisztikai központ.
A várost nagy gazdasági súlya mellett a puha hatalom, a kulturális tradíciók és az ebből fakadó tekintély is jellemzik. A többezer éves kínai történelem és a modern kor számos nevezetes személyisége kötődik a városhoz.
Történelme A „” név eredetéről számos, egymást kölcsönösen kizáró, népszerű illetve tudományos igényű elmélet is létezik.
A város alapítását az i. e. 12. századra teszik, amikor a állam fővárosa lett. Az ókorban ónkitermelés virágzott a területen, de később a bányák kimerültek.
A kínai történelem úgynevezett tavasz és ősz korszakában, valamint a hadakozó fejedelemségek korában, azaz az i. e. 8. és az i. e. 3. század közötti időben ban már élénk kereskedelmi tevékenység folyt. A város fokozatosan a történelmi régió, azaz a Jangce torkolatvidékének a folyótól délre elterülő részének közlekedési csomópontjává és kereskedelmi központjává, a selyem, tea, rizs és egyéb áruk elosztó helyévé vált.
Közigazgatásilag kerülete lett, és csak a idején (1206–1368) vált független prefektúrává. t és t egyaránt a modern iparosítás szülőhelyeként tartják számon Kínában.
A város a Nagy-csatorna 609-es megnyitása után közlekedési csomóponttá vált. Virágzott a mezőgazdaság és a selyemipar, és a korai Tang-dinasztia idején Kína egyik legnagyobb rizspiaca alakult ki itt.
Az eredetileg a idején, 1111-ben alapított akadémiát 1604-ben állították helyre. Újabb helyreállítás után ma is kulturális intézmény.
Népességének megnövekedése miatt keleti részét 1724-ben leválasztották, és néven új megyébvé szervezték. Az 1850-es években a tajping-felkelés mindkét megyét lerombolta, lakosságuk közel 2/3-a meghalt.
A (1644–1912) idején a pamut- és selyemtermelés virágzott ban. A kereskedelem megnövekedére jó hatással volt a kikötők megnyitása Sanghajban (1842), ban és Nankingban (1858). a textilipar központjává vált Kínában. 1894-ben textilgyárakat építettek, 1904-ben pedig a „filature” néven ismert selyemgombolyító üzemeket. A város emellett továbbra is a gabona vízi szállításának regionális központja maradt. A Sanghajba, valamint az északnyugatra fekvő és Nanking városokba tartó vasutak 1908-as megnyitása tovább növelte a térség rizsexportját.
Az első nemzeti tőkés vállalkozást, egy gyapotfeldolgozó üzemet, 1895-ben alapították a város déli kapuján kívül. Ezt követően számos, textil-, selyem- és gabonafeldolgozó iparral rendelkező vállalkozás született és fejlődött gyorsan. a nemzeti ipar és kereskedelem egyik szülőhelye, nevezetes tőkés ipari és kereskedelmi vállalkozó családok otthona lett.
A Kínai Köztársaság 1912-es létrejötte után megye újra beolvadt megyébe. A 19. század végén és a 20. század elején sok mezőgazdasági munkás és kereskedő költözött a gyorsan növekvő Sanghajba.
A második világháború után mint gazdasági központ jelentősége csökkent, de továbbra is regionális gyártási központ maradt. A turizmus egyre fontosabbá vált. 1949. április 23-án a várost városra és megyére osztották. 1953-ban tartomány megalapításakor annak városa lett. 1995 márciusában számos közigazgatási változtatást hajtottak végre.
A 21. században olyan mérföldkőnek számító iparágakkal rendelkezik, mint a dolgok internetje, az integrált áramkörök és a biomedicina.
Közigazgatás 9 megyei szintű területből: 5 kerületből és 2 városból áll.
Ezek a kerületek 73 települési szintű körzetre vannak felosztva, köztük 59 városra és 24 alkerületre. Térkép FelosztásKínaiNépesség (2020)Terület NépsűrűségBelváros kerület985,46573.2913,446Külváros kerület882,387395.92,229 kerület893,675321.52,780 kerület915,093620.41,475 kerület720,215209.93,431Kapcsolt városok város1,779,515987.41,802 város1,285,7852,010639.7Összesen7,462,1354,618
Gazdasági fejlődés balra|bélyegkép|SanYang Plaza Az 1990-es évek elején, a gazdasági reform és a nyitás politikájának kezdete után dinamikus fejlődésnek indult. Itt vezették „a déli Jiangsu modell” nevű új gazdaságfejlesztési módszert.https://www.researchgate.net/figure/The-two-sub-regions-of-Jiangsu-Province_fig1_281096764 A korábbi nagyvállalatok is átalakuláson mentek keresztül a reform elveinek megfelelően.
1993 júliusában a Taiji Industry volt az első magánvállalkozás, amelyet bejegyeztek a sanghaji tőzsdén. Az évek során a tőzsdén jegyzett városi társaságok köre fokozatosan bővült és egyre fontosabb szerepet játszott az egész Jangce-delta gazdasági fejlődésében.
2013 végén a Forbes kínai változata szerint a legjobb kínai kereskedő városok sorában az ötödik helyet foglalta el, és az első helyen állt a prefektúra szintű városok között. A városban az egy főre jutó GDP a második legmagasabb volt az országban. balra|bélyegkép|A város pénzügyi központja Az ipar tekintetében a város elsődleges iparának hozzáadott értéke 13,365 milliárd jüan volt, ami 1,1%-os növekedést jelent az előző évhez képest; a másodlagos ipar hozzáadott értéke 717,739 milliárd jüan volt, ami 3,6%-os növekedést jelent az előző évhez képest; Az előző évi növekedési ütem 2,4% volt; a három iparág aránya 0,9 : 48,3 : 50,8-ra módosult.
A városokban és településeken az év során összesen 158100 új munkahely jött létre, ebből 77 200 elbocsátott és munkanélküli a különböző városokban, illetve 31 200 elhelyezkedési nehézséggel küzdő személyt. A város regisztrált munkanélküliségi rátája 2,68% volt. A magángazdaság hozzáadott értéke az egész évben 983,124 milliárd jüan volt, ami 3,3%-os növekedés az előző évhez képest, ami a teljes gazdasági kibocsátás 66,2%-át teszi ki, ami 0,2 százalékpontos növekedés az előző évhez képest. A kibocsátás értéke A magánkézben lévő iparágak részesedése a megjelölt méret felett 1 426,928 milliárd jüan volt, ami 12,8%-os növekedést jelent az előző évhez képest. A magánberuházások értéke 240,341 milliárd jüan volt, ami 3,6%-kal alacsonyabb az előző évinél. bélyegkép|Center 66|balra 2023 végén a város minden szintjén 423 300 különböző típusú vállalkozást tartottak nyilván a regisztrációs hatóságok, köztük 36 000 állami és kollektív holdingtársaságot, 7 000 külföldi befektetésű vállalkozást és 380 400 magánvállalkozást. Az év végén 660 900 egyéni vállalkozó háztartás volt, abban az évben pedig 80 800 újonnan regisztrált háztartás volt. Az éves városi fogyasztói árindex (CPI) 2,1%-kal emelkedett, ami 0,4 százalékpontos növekedést jelent az előző évhez képest. Közülük a szolgáltatási cikkek ára 1,0%-kal, a fogyasztási cikkek ára 2,9%-kal emelkedett. Az ipari termelés árainak növekedése stabil volt. Az ipari termelők gyári árai 1,7%-kal, az ipari termelők felvásárlási árai 3,9%-kal emelkedett.
1992-es megalakulása óta a 220 négyzetkilométeres Wuxi New District (WND) Kína egyik legnagyobb ipari parkjává fejlődött. 2013-ban GDP-je 121,3 milliárd jüan (19,54 milliárd dollár) volt, az ipari termelés értéke pedig 276,7 milliárd jüan, ami a vuxi térség termelésének 15%-át teszi ki.
A városban a nagy kínai szállodák mellett a világ legnagyobb, legismertebb szállodaláncai szinte mind rendelkeznek reprezentatív házakkal.
A 2020-as években gazdaságát a szolgáltatóipar és a high-tech iparágak uralják. A városi önkormányzat elkötelezett az üzleti környezet optimalizálása mellett, sok hazai és külföldi befektetőt és vállalkozót vonzva ide.
üzleti negyede a út mentén összpontosul a kerületben. Ezen az úton számos kínai és külföldi kiskereskedelmi vállalat található.
A kilencvenes évek óta a városban számos nagy külföldi kiskereskedelmi lánc is tevékenykedik, e tekintetben a második a térségben Sanghaj után.
2025-ben a város GDP-je elérte az 1 677,394 milliárd jüant, ami állandó áron 5,1%-os éves növekedést jelent. Az elsődleges ipar hozzáadott értéke 14,248 milliárd jüan volt, ami 2,6%-os éves növekedést jelent; a másodlagos ipar hozzáadott értéke 787,047 milliárd jüan volt, ami 5,0%-os növekedést jelent; a tercier ipar hozzáadott értéke pedig 876,099 milliárd jüan volt, ami 5,1%-os növekedést jelent. Az adóbevétel elérte a 122,5 milliárd jüant, amivel a harmadik helyen állt a tartományban. Az egy főre jutó GDP 223 000 jüan volt, amivel a harmadik helyen állt az országban Peking és Sanghaj után.
Oktatás és tudomány
országos jelentőségű egyetemét, a Egyetemet eredetileg 1902-ben alapították. 1958-ban Könnyűipari Intézet néven működött. 2001-ben alapították újjá egyetemként több felsőoktatási intézmény összevonásával.
A városban számos más felsőoktatási intézmény is működik, köztük a Taihu magánegyetem, Kína egyik legnagyobb ilyen jellegű intézménye, több mint tanárral és diákkal, 20 különböző fakultással.
tudományos kutatóinak teljesítményét 2023-ban a Nature Index a világ legjobb 200 városa közé sorolta.
Közlekedés A pályaudvar a Sanghaj–Nanking nagysebességű vasútvonalon található. bélyegkép| metró A Vuhszi metró első vonalát 2014. július 1-jén nyitották meg, így a harmadik metróval rendelkező város lett tartományban. 2024 januárjától 5 metróvonal üzemel a városban összesen 145 kilométeren, 97 állomással, és 4 további vonal áll építés alatt. 2024. február 16-án a városi metróhálózat napi utasforgalma rekordmagasságot, 1,4112 millió utast ért el.
A első tömegközlekedési vonalát 1927-ben nyitották meg. 2020-ban a helyi tömegközlekedésnek 297 autóbuszvonala volt 5760 kilométer hosszon, 3036 járművel. bélyegkép| repülőtere bélyegkép|Kilátás a városra a hegyről, középen a -hegy A városközponttól 14 kilométerre található Sunan Shuofang nemzetközi repülőtér 2004-ben nyílt meg, és közvetlen járatok indulnak innen Pekingbe, Kantonba, Sencsenbe, Hongkongba, Tajpejbe, Szingapúrba és Oszakába.
a 312-es kínai nemzeti autópálya mentén fekszik, amely összeköti Sanghajt Közép- és Északnyugat-Kínával. A 274 kilométeres Sanghaj–Nanking gyorsforgalmi út (G42) 1996 novemberében nyílt meg, összeköti a várost jal, -val, -val,-gal és tartomány más városaival. A város alá tartozó prefektúra közigazgatási területén 62,3 kilométeres gyorsforgalmi út köti össze magát városát megyei jogú várossal.