Mária Lujza Jozefa Antonietta spanyol infánsnő, spanyolul Maria Luisa Josefa Antonietta Vicentia y Borbón-Parma, olaszul Maria Luisa di Borbone–Parma (La Granja, San Ildefonso, 1782. július 6. – Róma, 1824. március 13.) a Bourbon-házból származó spanyol infánsnő (Infanta de España), házassága révén 1802-től Parma, Piacenza és Guastalla (címzetes) hercegnéje, 1802–1803 között az Etruriai Királyság királynéja, 1803–1807 között Etruria régense (reggente di Etruria), 1814-től haláláig Lucca uralkodó hercegnője. Csillagkeresztes hölgy, a spanyol Mária Lujza királyné-rend és a Szent Erzsébet-rend tagja.

Élete Származása balra|70px Édesapja a Bourbon-házból származó IV. Károly spanyol király (1748–1819) volt, III. Károly spanyol király (1716–1788) és Mária Amália Krisztina szász hercegnő, lengyel királyi hercegnő (1724–1760) fia, anyai ágon III. Ágost lengyel király (II. Frigyes Ágost szász király), apai ágon V. Fülöp spanyol király unokája.

Édesanyja IV. Károly unokanővére, a Bourbon-házból származó Mária Lujza Bourbon–parmai hercegnő (María Luisa de Borbón-Parma, 1751–1819), volt, Mária Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő (1727–1759) és I. Fülöp parmai herceg (Filippo I di Parma, 1720–1765) leánya, anyai ágon XV. Lajos francia király, apai ágon szintén V. Fülöp spanyol király unokája.

Mária Lujza Jozefa hercegnő két nagyapja egymás fivérei voltak, mindketten V. Fülöp királynak és második feleségének, Farnese Erzsébet parmai hercegnőnek fiai.

A szülők házasságából 14 gyermek született, de csak heten érték meg a felnőttkort: Károly Kelemen (Carlos Clemente, 1771–1774), kisgyermekként meghalt. Sarolta Johanna (Carlota Joaquina, 1775–1830), 1785-től VI. János portugál király felesége. Mária Lujza Sarolta (1777–1782), kisgyermekként meghalt. Mária Amália (1779–1798), 1795-ben saját apai nagybátyjához, Antal Paszkál infánshoz (1755–1817), IV. Károly király öccséhez ment feleségül. Károly Dominik (Carlos Domingo, 1780–1783), kisgyermekként meghalt. Mária Lujza Jozefa (María Luisa) (1782–1824), 1795-ben Lajos Bourbon–parmai herceghez (1773–1803), Etruria első királyához ment feleségül. Károly Ferenc (Carlos Francisco, 1783–1784), és ikertestvére: Fülöp Ferenc (Felipe Francisco, 1783–1784), mindketten meghaltak kisgyermekként. Ferdinánd (1784–1833) trónörökös, 1808-tól VII. Ferdinánd néven Spanyolország királya. Károly Mária Izidor (Carlos Maria Isidro, 1788–1855), az első karlista háborúban trónkövetelőként lépett fel unokahúgával, VII. Ferdinánd leányával, II. Izabella királynővel szemben, a karlisták V. Károly néven címzetes spanyol királynak ismerték el. Mária Izabella (1789–1848), 1802-től I. Ferenc nápoly–szicíliai király második felesége. Mária Terézia (1791–1794), kisgyermekként meghalt. Fülöp Mária (1792–1794), kisgyermekként meghalt. Ferenc Antal (Francisco de Paula Antonio, 1794–1865), 1819-ben unokahúgát, Lujza Sarolta nápoly–szicíliai királyi hercegnőt, saját nővérének, Mária Izabella infánsnőnek leányát vette feleségül.

A történészek szerint a 14 gyermek közül a legfiatalabbaknak, Mária Izabella (1789–1848) és Ferenc Antal infánsnak (1794–1865), akik 1789–1808 között fogantak, a valódi apja nem a király, hanem Don Manuel de Godoy herceg, főminiszter (1767–1851) volt, aki ezekben az években Mária Lujza királyné szeretője és bizalmasa volt.Stephen Millar: The Royal Favorite: Manuel Francisco Domingo de Godoy, Prince of the Peace, in: The Napoleon Series.

Családjában Luisettának nevezték. Keresztnevét nővére, Mária Lujza Sarolta infánsnő után kapta, aki Mária Lujza Jozefa születése előtt négy nappal, 1782. július 2-án halt meg, ötéves korában.

thumb|right|180px|Mária Lujza Jozefa etruriai királyné férjével és gyermekeivel

Házassága, gyermekei Mária Lujza Jozefa infánsnő 1795. augusztus 25-én, 13 éves korában La Granja de San Ildefonsóban feleségül ment elsőfokú unokabátyjához, Lajos Ferenc herceghez (1773–1803), Parma trónörököséhez, I. Ferdinánd parmai herceg (1751–1802) és Habsburg–Lotaringiai Mária Amália főhercegnő (1746–1804) egyetlen fiához, aki e házasság révén felvehette a spanyol királyi hercegi (Infante de España) címet.

Két gyermekük született: Károly Lajos herceg (1799–1883), a trónörökös, 1803–1807-ig Etruria királya, 1847–49 között Parma uralkodó hercege, aki 1820-ban Mária Terézia szárd királyi hercegnőt (1803–1879), I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király leányát vette feleségül. Mária Lujza Sarolta (1802–1857), 1825-ben saját nagynénjének, Karolina Mária Bourbon–parmai hercegnőnek özvegyéhez, Miksa szász királyi herceghez (1759–1838) ment feleségül. Második férje (1838-ban) Fernando Rossi gróf, harmadik férje (1855-ben) Giovanni Vimercati gróf lett.

A házasság boldognak indult. Első közös éveiket Spanyolországban töltötték, IV. Károly udvarában. Első gyermekük, Károly Lajos herceg Madridban született. Mária Lujza életét azonban egyre inkább megnehezítette férjének romló egészsége, epilepsziára való hajlama. Az évek múlásával Lajos herceg egyre inkább felesége segítségére szorult.

Még Spanyolországban tartózkodtak, amikor 1796-ban Észak-Itáliát elfoglalta a francia forradalmi hadsereg. Parma, Piacenza és Guastalla hercegségeit Bonaparte tábornok az általa a Toszkánai Nagyhercegség területén kreált Etruriai Köztársasághoz csatolta. Mária Lujza Jozefa apósa, I. Ferdinánd parmai herceg a francia megszállók gyámsága alá jutott.

Etruria királynéja left|border|100px Bonaparte első konzul meg akarta nyerni Spanyolországot szövetségesül Anglia ellen. 1800 nyarán saját öccsét, Lucient küldte tárgyalni Madridba. 1801. március 21-én Lucien Bonaparte és Manuel de Godoy spanyol főminiszter megkötötte az aranjuezi szerződést, amelynek értelmében a Parmai Hercegség I. Ferdinánd halála után a Francia Köztársaságra száll. Parmáért cserébe a spanyol Bourbon-ház megkapta az Etruriai Köztársaság helyén kreált új Etruriai Királyság trónját. Etruria első uralkodójaként a szerződés Mária Lujza infánsnő 28 éves férjét, Ferdinánd herceg fiát, Lajos Bourbon–parmai herceget jelölte meg. Lajos apját, a lemondatott Ferdinánd herceget a francia megszálló hatóságok szoros őrizet alá helyezték. Mária Lujza Jozefa nem akarta elhagyni hazájának biztonságát, tartott attól, hogy Marie Antoinette sorsára juthat. Tiltakozása ellenére útra kellett kelnie.

Mária Lujza infánsnő férjével és kisfiával együtt 1801. április 21-én elhagyta Madridot. Rangrejtve Párizsba utaztak, hogy Lajos herceg átvehesse új királyi megbízatását Bonaparte első konzul kezéből. Az utazás során a Livorno grófja és grófnéja álnevet használták. Lajos herceget 1801. május 25-én Párizsban beiktatták Etruria királyának méltóságába, Mária Lujza felvette az Etruria királynéja címet. Négy hét múlva elutaztak Toszkánába. Útközben Parmában meglátogatták Lajos herceg húgait. A királyi család 1801 augusztusában érkezett meg új székvárosába, Firenzébe. Murat tábornok, a francia haderők parancsnoka ünnepélyesen fogadta őket. Beköltöztek a Pitti-palotába, a Medieciek ősi lakóhelyére, amit Murat újonnan rendeztetett be számukra, mert az 1799-ben elűzött III. Ferdinánd nagyherceg minden értéket magával vitt. A lakosság a népszerű nagyherceg híve maradt, és ellenségesen fogadta a spanyol Bourbonokat.

1802 őszén Mária Lujza királyné ismét gyermeket várt, ennek ellenére férjével együtt elhajózott Spanyolországba, hogy részt vehessen testvéreinek esküvőin. Bátyja, Ferdinánd asztúriai herceg (a későbbi VII. Ferdinánd király) Mária Antonietta Terézia nápoly–szicíliai királyi hercegnőt vette feleségül, ezzel egy időben fiatal húga, Mária Izabella spanyol infánsnő férjhez ment Ferenc nápoly–szicíliai trónörököshöz (a későbbi I. Ferenc királyhoz). A két esküvőt egy időben, 1802. október 4-én és október 6-án tartották meg. Röviddel megérkezésük előtt, október 2-án Barcelona partjai előtt Mária Lujza a hajón megszülte kislányát, MárieaLujza Sarolta hercegnőt. A megpróbáltatások ellenére az etruriai királyi pár részt vett a kettős esküvőn.

Az ünnepségekkel szinte egy időben érkezett Mária Lujza apósának, Ferdinánd hercegnek halálhíre, aki október 9-én hunyt el, valószínűleg mérgezés következtében. Lajos herceg apai örökségét, a Parmai Hercegséget csatolt részeivel együtt az aranjuezi szerződés értelmében a Francia Köztársaság még 1802 végén bekebelezte. A királyi pár decemberben sietve visszatért Firenzébe. A következő hónapokban Lajos herceg egészsége tovább romlott, és 1803 májusában meghalt. Mária Lujza királyné 20 évesen megözvegyült.

thumb|right|250px|1803-ban vert etruriai dénár, Mária Lujza régens és fia, Károly Lajos herceg arcképével.

Etruria régense Az elhunyt Lajos király trónját kiskorú fia, Károly Lajos herceg örökölte. Nevében a 20 esztendősen megözvegyült anyakirályné, Mária Lujza Jozefa lett a királyság régense. Négy éven át kormányozta országát. A spanyol és a francia udvar új házasságot készített elő számára: egy másik unokafivéréhez, Péter Károly spanyol infánshoz (1786–1812), Gábriel Antal infánsGabriel Antonio infáns (1752–1788): III. Károly spanyol király fia, IV. Károly és Mária Ludovika császárné, magyar királyné öccse. 19 éves fiához kellett volna férjhez mennie, de ez a házasság nem jött létre.

Régenssége alatt Mária Lujza Jozefa anyakirályné több oktatási és művelődési intézményt alapított Firenzében: egy tudományos főiskolát, a Fizikai és Természettudományi Múzeumot. A Pitti-palotában fényes fogadásokat rendezett, ahol művészeket, irodalmárokat és a firenzei közélet tagjait látta vendégül.

1807. október 23-án azonban Napóleon császár – azzal az ürüggyel, hogy Etruria nem elég eredményes az Anglia elleni blokád fenntartásában – megszüntette az Etruriai Királyságot. December 10-én a francia főmegbízott felszólította Mária Lujzát, hogy mondjon le régensi tisztségéről, és azonnal hagyja el Firenzét. 1808. május 30-án a francia szenátus döntése értelmében Etruria területét a Francia Császársághoz csatolták, helyén három département-t (francia megyét) hoztak létre. A császár saját nővérét, Élisa Bonapartét ruházta fel a Toszkána nagyhercegnője címmel. bélyegkép|292x292px|A római Santi Domenico e Sisto kolostor

Menekülés és fogság Megélhetési forrás híján az özvegy Mária Lujza infánsnő gyermekeivel együtt hazatért Spanyolországba apjához, IV. Károly királyhoz. A trónját vesztett kiskorú király és az özvegy anyakirályné kártalanítására Napóleon az 1807-es fontainebleau-i szerződésben megígérte egy új állam, az „Észak-Luzitániai Királyság” létrehozását a meghódítandó Portugália területén. A szerződés azt is tartalmazta, hogy Napóleon öccse, Lucien Bonaparte vegye feleségül Mária Lujza Jozefát (ehhez Luciennek, akarata ellenére, el kellett volna válnia feleségétől). Ezek a tervek meghiúsultak, mert Spanyolországban felkelés és palotaforradalom tört ki a francia megszállók ellen. 1808-ban Mária Lujza Jozefa apja, IV. Károly király lemondani kényszerült. A spanyol Bourbon-ház szembefordult Napóleonnal. Az új uralkodó az apja ellen lázadó VII. Ferdinánd lett, Mária Lujza Jozefa bátyja, akinek 1802-es esküvőjén még szívesen látott vendégek voltak. Az özvegy etruriai anyakirályné közvetíteni igyekezett elűzött apja, IV. Károly és a Madrid felé nyomuló Murat marsall között. Ferdinánd azonban kiutasította Spanyolországból tulajdon nővérét, akit Napóleon és Manuel de Godoy ügynökének tartott.