A kraszniji csatát 1812. november 15–18. között vívták francia-lengyel-olasz-bajor és orosz csapatok, mielőtt a francia sereg a Berezinán keservesen átkelt volna. A kraszniji csata volt Napóleon utolsó kísérlete, amivel még megpróbálta megmenteni a Grande Armée „maradékait”.
A csata előtt Napóleon célként tűzte ki, hogy összeszedje és egyesítse szétzilált seregeit, és rendben folytassa a visszavonulást. Az oroszok Kutuzov tábornagy vezetésével vereséget mértek a franciákra, de a főparancsnok a teljeskörű offenzíva indítását nem merte vállalni, teljes fölénye dacára. Annak ellenére, hogy a franciák nélkülöztek, hiányzott a megfelelő tüzérségük, a négynapos harcban Napóleon megmentette seregét a teljes pusztulástól, de ezért hatalmas árat fizetett: gyakorlatilag elveszítette teljes tüzérségét, ellátmányát, emberei közül a kiszolgáló egységek katonái hadifogságba estek.
Háttér Francia visszavonulás Szmolenszkből Moszkva elhagyása után (október 18.) a francia császár még főnyi harckész, de rosszul ellátott, nélkülöző sereggel rendelkezett. Napóleon stratégiai célja az volt, hogy téli szállásra vonuljon katonáival a legközelebbi francia ellátó raktárhoz, amelyet Szmolenszknél, 270 mérföldre nyugatra hozott létre. A három hetes menetelés alatt azonban a Grande Armée-t is folyamatosan gyengítette és pusztította az éhezés, a demoralizáltság, a fellazult fegyelem, a lovak és az alapvető eszközök hiánya miatti bénultság, az orosz hadsereg támadásai, a kozákok és a partizánok folyamatos rajtaütései.The War of the Two Emperors, Curtis Cate, Random House, New York, A legfontosabb és legdöntőbb szerepet a franciák rossz helyzetében a „Tél tábornok” játszotta, november első két hetében a hőmérséklet jócskán fagypont alá csökkent.
Mire a franciák november 9-én megérkeztek Szmolenszkhez, a stratégiai helyzet határozottan ellenük fordult. A Grande Armée fegyverzetének még csak 40%-át összpontosították ezen a helyen.1812 Napoleon’s Russian Campaign, Richard K. Riehn, John Wiley & Sons, Inc., Mivel a francia erők lepusztult állapotban voltak, és más frontokon is vereségeket szenvedtek, Napóleon felismerte, hogy Szmolenszket nem tarthatja meg, és úgy döntött, hogy folytatja útját nyugat felé. Új stratégiai célként a minszki depó elérését tűzte ki.
Miután az elmúlt két hétben nem ütközött meg Kutuzovval, Napóleon tévesen úgy ítélte, hogy az orosz hadsereg ugyanolyan rossz állapotban van, mint az övé. Nem számított az orosz főparancsnok támadására, ezért elkezdte csapatait külön-külön visszavonni. Így a francia és a lengyel hadsereg 40 mérföld hosszú menetoszlopban közelített Krasznij felé, nem készült csatára.
November 14-én Poniatowski herceg és Junot tábornok hadteste a visszavonuló francia hadsereg élén áthaladt Krasznijon és folyamatosan menetelt nyugatra Orsa felé. Másnap, november 15-én maga Napóleon is megérkezett a fős Császári Gárdával. Ott Napóleon azt tervezte, marad néhány napig, hogy egyesítse seregét Eugène de Beauharnais IV. hadtestével, Davout marsall I. hadtestének 9000 emberével és Ney marsall III. hadtestével, ami 8000 katonából állt. Az átszervezés után a seregtesteknek együtt kellett folytatniuk a visszavonulást. Ney hadosztálya alkotta az utóvédet, amely nem hagyta el Szmolenszket november 17-ig.
A menetelők között körülbelül céltalanul kóborló, fegyvertelenül menekülő, vegyes összetételű embertömeg hullámzott.
Kutuzov déli menetelése bélyegkép|balra|125px|Adam Petrovics Ozsarovszkij Eközben a Kutuzov vezette orosz hadsereg követte a franciákat a párhuzamos déli úton. Mivel ezen az útvonalon korábban nem vezettek a tartalékokat felélő hadjáratokat, az orosz hadsereget kevésbé gyengítette a lemorzsolódás, mint a Grande Armée-t. Ők dél felől közeledtek Krasznij felé. A hibás hírszerzési jelentések alapján Kutuzov azt hitte, hogy csak egy harmadik francia hadsereg vonul vissza Kraszníjon keresztül Orsa felé, és Napóleon a fennmaradó résszel sokkal északabbra tartózkodik. Kutuzov ezért elfogadta azt a tervet, amit Toll ezredes, vezérkari tisztje javasolt, hogy a támadják meg Krasznijt, ahol úgy tűnt, hogy csak egy elszigetelt francia hadoszlop tartózkodik.
Az oroszok november 15-én kezdték kiépíteni állásaikat, amikor a 3500 fős előőrs vágtatott előre Adam Ozsarovszkij vezetésével és elfoglalta a várost. Ugyanezen a napon Miloradovics tábornok katonája harcállást foglalt a Krasznijból Szmolenszkbe vezető keleti út mellett. Kutuzov november 16-án érte el a várost a maga fős hadseregével.
Az orosz tábornok összesen – katonával rendelkezett, beleértve a nagyobb lovasságot és körülbelül 500 ágyút. Újabb kozák alkotott többnyire kis csoportokat, kiegészítve a fő hadsereg támadását, zaklatta a franciákat a negyven mérföld hosszú úton Szmolenszk és Krasznij között.
A csata November 15. Krasznij környékén ezen a napon az első akció a fős Császári Gárda – személyesen Napóleon császár vezetésével – és Miloradovics tábornok fős serege között zajlott le. Miloradovics csapatai a széles mezőn párhuzamosan haladtak az úttal. Az elit francia gárdisták fegyelmét és nyugalmát látva, Miloradovics úgy döntött, hogy nem támad, ehelyett távolról bombázza a franciákat. Az orosz ágyútűz azonban csak kisebb veszteségeket okozott a Gárdának, amely továbbra is a város felé nyomult előre.
Délután Nyikolino és Jeskovo környékén Orlov-Gyenyiszov tábornok kozákjai is megpróbálták zaklatni a Gárdát.
Egy szemtanú, aki találkozott egy orosz partizánvezérrel, Gyenisz Davidovval, érzékeltesen írta le a Régi Gárdát és Napóleont, és ez vált az egyik leggyakrabban idézett történetté az 1812-es háborúból:
„... Délután, megpillantottuk az Régi Gárdát, Napóleon lovagolt középen ... az ellenséges csapatokkal nem törődve, kezükben elszántan markolva a puskát, harcra készen és büszkén folytatták útjukat sietség nélkül. ... Mint a gránittömbök, sebezhetetlenek maradtak ... Soha nem fogom elfelejteni a megfontolt menetelését, ezeknek a katonáknak félelmetes határozottságát, akiknek a halál fenyegetése mindennapi és jól ismert tapasztalat volt. A magas medvebőr sapkák, kék egyenruhák, fehér szíjak, vörös tollak és váll-lapok (épaulette-ek) olyannak látszottak, mint pipacsok a hóval borított csatamezőn. ... Hadoszlop hadoszlop után, hasztalan a muskétatűz és a haszontalan a lovagiasság erejének fitogtatása. ... A gárda Napóleonnal úgy szántott keresztül a kozákokon, mint egy 100-ágyús hajó a halászbárkákon.”In the Service of the Tsar Against Napoleon, by Denis Davydov, Greenhill Books,
Később Napóleon és a Gárda benyomult a városba. Csapatai kiűzték Ozsarovszkij kozákjait, akik korábban a helyet tartották. Napóleon azt tervezte, hogy több napig Krasznijban marad, hogy a többi seregtest is felzárkózhassék hozzá.
Nem sokkal éjfél után Napóleon észrevette Ozsarovszkij 3500 fős erőinek tábortüzeit Kutkovo közelében, Krasznijtól délre. Rájött, hogy Ozsarovszkij állásai el vannak szigetelve Kutuzov főerőitől. Elhatározta, hogy a fiatal gárdát küldi az orosz tábor ellen egy „alattomos”(angol változat által használt jelző...) támadásra. Ez utóbbit nem védte őrség. A hadművelettel először Rapp tábornokotPhilippe Jéhin, Rapp, le sabreur de Napoléon, La Nuée bleue, Strasbourg, 1999, () bízta meg, de aztán meggondolta magát és helyette az utolsó pillanatban Roguet tábornokot küldte.Charles Mullié, Biographie des célébrités militaires des armées de terre et de mer de 1789 à 1850, 1852 Roguet három hadosztállyal néma csöndben előrenyomulva támadta meg az oroszokat. Támadása tökéletes sikert ért el, az oroszokat teljesen meglepte, Ozsarovszkij seregének fele elesett vagy fogságba esett, a többiek teljes pánikban menekültek, fegyvereiket egy közeli tóba dobták és elfutottak. De a franciák oldaláról hiányzott a lovasság, így Roguet nem tudta üldözni a menekülő oroszokat.
November 16. Másnap, november 16-án viszont szerencsésebben alakult az oroszok sorsa: Miloradovics tábornok serege elvágta a Krasznijba vezető utat, és súlyos veszteségeket okozott Eugène de Beauharnais herceg hadtestének. Ebben az összecsapásban a Napóleon mostohafia által vezetett IV. hadtest elveszítette az eredetileg 6000 katonából álló sereg egyharmadát, valamint a szállító szekereket és a tüzérséget. A herceg csak azért menekült meg a teljes megsemmisüléstől, mert Kutuzov nem akarta, hogy a csata döntő összecsapássá szélesedjék. Így Miloradovics tábornokot és fő erőit is visszatartotta Silovánál. A kozákok abbahagyták Eugène zaklatását, Miloradovics végső támadását a következő napra halasztották.
Korábban Kutuzov fő hadserege öt mérföldre a Kraszníjtól állt meg, Novoszelki és Silova falu közelében. Kutuzov azonnal megtámadhatta volna Krasznijt, de ő nem így döntött.
Aznap este a támadást szorgalmazó beosztott tábornokai nyomására úgy döntött, hogy támad, de határozottan megtiltotta a parancsnokoknak a támadás végrehajtását, amíg november 17-én ki nem világosodik, ami azt jelentette volna, a franciának az egész estéjük lett volna, hogy elmenjenek Krasznijból az oroszoktól nem zavartatva.
Az orosz harci terv hármas támadást tartalmazott a város ellen. Miloradovics tábornoknak keleten kellett maradnia Jeskovo közelében, és támadást indítania Eugène de Beauharnais IV. hadteste és Davout marsall I. hadteste ellen. Az orosz főerő Novoszelki és Silova között két csoportban tört volna előre: Golicin herceg közvetlenül észak felé, Uvarovón keresztül katonával Krasznij ellen vonult volna, Tormaszov tábornok katonájával körülkerítette volna Krasznijt, nyugat felől felvonulva Kutkovótól Dobrojéig, ahol elvágták volna a francia visszavonulás útvonalát Orsa felé. Ozsarovskij hadosztályát erősítéssel töltötték fel (a Fiatal Gárdától elszenvedett veresége után), ő függetlenül működött Krasznij nyugati és északi részén.
November 17-én valamivel hajnali egy óra körül Kutuzov a hadifoglyoktól megtudta, hogy Napóleon Krásznijban maradt, és nem akar visszavonulni az orosz támadás elől, mint azt Kutuzov várta volna. Kutuzov immár másodszor gondolta meg az orosz hadsereg által tervezett támadás végrehajtását.1812 Napoleon’s Russian Campaign, Richard K. Riehn, John Wiley & Sons, Inc., 352. old
November 17. November 17-én hajnali 3 órakor, Davout marsall 9000 fős I. hadteste elhagyta rzsavkai táborhelyét, és gyorsított menetben elindult Krasznijba. Az Eugène de Beauharnais vereségéról szóló jelentés hatására az előző nap Davout annyira elcsüggedt, hogy szükségesnek érezte, hogy az eredeti tervet halasszák el addig, amíg Ney III. hadteste messze innen, Szmolenszknél harcol.
Miloradovicsnak Kutuzov megengedte, hogy újraindítsa a támadást. A tábornok Jeskovo mellett hatalmas tüzérségi zárótüzet zúdított Davout-ra. A francia csapatok pánikszerűen kezdtek menekülni az útról, mert úgy gondolták, hogy az orosz gyalogos- és lovassági támadás küszöbön áll, és az I. hadtestet hamarosan a megsemmisítés veszélye fenyegeti.
Davout szorult helyzetbe került, és az előző napi kedvezőtlen fejlemények figyelmeztették Napóleont a Grande Armée-t fenyegető veszélyre. Davout-ra és a Neyre várakoznia a városban már nem volt lehetséges, tekintve, hogy Kutuzovnak módja lett volna elpusztítania a Grande Armée-t. Az éhező francia csapatoknak is szükségük volt arra, hogy elérjék a legközelebbi ellátási forrást –25 mérföldre nyugatra Orsától – még mielőtt az orosz csapatok azt a várost is elfoglalnák.
Ebben a kritikus helyzetben, Napóleon kezdeményezőkészsége e héten először visszatért. Caulaincourt szavaival: „Az események ilyen fordulata, ami felboríthatta a császár számításait ... minden más tábornokot megrendített volna. De a császár erősebb volt, mint a balsors, és egyre makacsabbá vált a fenyegető veszélytől.”With Napoleon In Russia, Caulaincourt, William Morrow and Company, New York,