A mimózalevelű zsakaranda (Jacaranda mimosifolia) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, ezen belül a szivarfafélék (Bignoniaceae) családjába tartozó faj. Bolíviában, Paraguayban és Argentína északnyugati részén őshonos; látványos kékeslila virágai miatt a világ számos trópusi és szubtrópusi területén ültetik díszfaként és utcai sorfaként. Az IUCN 1998-ban, a 2.3-as kritériumrendszer alapján sebezhetőnek minősítette.
Rendszertana A faj tudományos nevét D. Don közölte 1822-ben a The Botanical Register nyolcadik kötetének 631. tábláján. A Kew által elfogadott név a Jacaranda mimosifolia; heterotípusos szinonimái a Jacaranda chelonia és a Jacaranda ovalifolia.
Előfordulása Természetes elterjedési területe Bolíviát, Paraguayt és Argentína északnyugati részét foglalja magában, ahol elsősorban szubtrópusi élőhelyeken fordul elő. Díszfaként sok meleg égövi országba betelepítették; többek között Madeirán, Hawaiin, Dél-Afrikában, Spanyolországban és Ausztráliában is meghonosodott. Zimbabwéban gyakori betelepített faj, amely erdős és füves területeken is meghonosodott, helyenként pedig inváziósan terjed. Dél-Afrika melegebb vidékein szintén meghonosodott, és inváziós növényként tartják nyilván, Ausztráliában pedig Queensland és Új-Dél-Wales egyes részein környezeti gyomnövénynek minősül.
A faj városi díszfaként különösen ismert Pretoriában: a dél-afrikai kormány egyik 2020-as városprofilja a zsakarandafák lombkoronájáról eredezteti a „Jacaranda City” elnevezést. A spanyolországi Málagában kertekben és utcai sorfaként is megtalálható.
Megjelenése Lombhullató vagy fél-lombhullató fa, amely mintegy 15–22 méter magasra nőhet. Szürkés kérgű törzse fölött kerekded, terebélyes, laza korona fejlődik. Átellenesen álló levelei kétszeresen szárnyaltak, páfrányszerűek, 15–40 centiméter hosszúak. Az egyes levelek 13–31 pár szárnyból, a szárnyak pedig 13–41 pár ülő, keskeny-elliptikus, hegyes csúcsú levélkéből állnak.
Virágai laza, hajtásvégi bugavirágzatokban, többnyire még lombtalan ágakon jelennek meg. A csöves-harang alakú párta 3–5 centiméter hosszú, rendszerint mályvás- vagy kékeslila, ritkán fehér. A virágban négy termékeny porzó és egy hosszú meddő porzó, azaz sztaminódium található. Termése lapított, kerekded vagy széles tojásdad, fásodó toktermés, amely éréskor zöldből barnává válik, majd két részre nyílva számos lapos, szárnyas magot szabadít ki. A tok nagyjából 3–6 centiméter hosszú és 4–6 centiméter széles.
Életmódja és termesztése Őshazájában időszakosan száraz erdőkben él, és a száraz időszakban lehullatja a lombját. Virágzása az éghajlattól és a féltekétől függ: általában tavasszal vagy nyár elején, gyakran az új levelek kihajtása előtt virágzik. Dél-Afrikában a fő virágzási idő szeptembertől novemberig tart, Málagában pedig a tavaszi virágzást kora ősszel gyengébb másodvirágzás követheti. A lehulló virágok a fa alatti talajt is beboríthatják.
Meleg, napos fekvésben és jó vízáteresztő talajon fejlődik jól; a fagyot rosszul tűri. Trópusi és szubtrópusi területeken virágzó díszfaként, utcai sorfaként és önállóan álló díszfaként ültetik, hűvösebb éghajlaton pedig edényes levéldísznövényként tartható.
Elnevezése és faanyaga A Jacaranda nemzetségnév egy brazil népi növénynév latinosított alakja, a mimosifolia fajnév pedig a leveleknek a mimózák leveleihez való hasonlóságára utal. A paliszander és a rózsafa elnevezés használata nem egységes. A kereskedelmi brazil paliszander alatt rendszerint a pillangósvirágúak közé tartozó Dalbergia nigra fáját értik, a „rózsafa” elnevezést azonban a CITES egyik 2016-os háttéranyaga szerint a Dalbergia fajokon kívül a Jacaranda, a Machaerium és más nemzetségek egyes fáira is alkalmazzák.
Képek
Jegyzetek
További információk
Susanne Lipps: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg, 19. o.
Kategória:Szivarfafélék Kategória:Növényfajok Kategória:Hawaii növényvilága Kategória:Madeira növényvilága Kategória:Zimbabwe növényvilága Kategória:Dél-Amerika növényvilága