bélyegkép|270px|A tervezett német támadás 1943. július 4-én A kurszki csata a második világháború egyik legjelentősebb ütközetsorozata volt, amely az 1943. július 4-től július 13-ig tartó, német részről offenzív Zitadelle hadművelet és az azt megállító szovjet ellenlökések sorozatából állt. A németek célként a frontvonalon 1943 nyár elejére kialakult, a német állásokba mélyen belenyúló kurszki kiszögellés felszámolását tűzték ki. 1991-ig ez volt a világtörténet legnagyobb erőkkel vívott páncéloscsatája: összesen 6000 darab harckocsi és önjáró löveg vett részt benne. Ezt negyvennyolc évvel később az öbölháborúban bevetett páncélos csapatok létszáma múlta felül.
A csata során a szovjet fél a német veszteségek többszörösét szenvedte el, de Adolf Hitler a céljait elérni nem képes német támadást megállította a támadás 9. napján. A Wehrmacht kivonta a térségből erői egy részét, ezután a szovjetek a kiindulási állásukig vetették vissza a németeket. Hitler parancsában feltehetőleg szerepet játszott az ebben az időben végrehajtott szicíliai partraszállás is. Taktikailag a szovjetek sokkal nagyobb veszteséget szenvedtek el, de a stratégiai győzelem az övék lett: ezután a Wehrmacht a kezdeményezést többé már nem tudta átvenni a keleti fronton.
Előzményei A sztálingrádi csata még véget sem ért 1943. január 12-én, amikor a szovjetek offenzívát indítottak mind a Weichs vezette B, mind a Manstein vezette Don hadseregcsoportok ellen. A támadás Voronyezstől az Oszkol folyóig vetette vissza a német erőket. Már február 2-án négy szovjet front (Brjanszki, Voronyezsi, Délnyugati és Déli Front) folytatta a támadást, és ekkor Kurszk és Harkov, sőt az ezektől még délebbre fekvő Dnyepropetrovszk között alakítottak ki kiszögellést. Manstein február 18-án indított ellenoffenzívája Harkov visszafoglalásával végződött.
Összességében az 1942–1943 telén zajló szovjet téli hadjárat során a szovjetek 120 km mélységben és 190 km szélességben kiszögellést alakítottak ki Kurszk városa körül, és a front ezen a vonalon stabilizálódott. Harkov térségében március 7. és március 20. között viszonylag erős páncélosütközetek zajlottak, szovjet oldalon 269, német részről 14 darab harckocsi elvesztése mellett.Forrás: Roger Ford - A Tigris harckocsi, 70. oldal A Belgorod–Kurszk–Orjol sávban így a front egy zsákhoz hasonlított, nyitott szájával kelet felé. A tervek szerint a zsák szájának északi és déli oldalán támadó német erők lefűzik és katlanba zárják a kiszögellést. Ez volt a maximális terv az adott helyzetben, mivel Manstein téli–tavaszi harcai során a németek olyan nagyarányú veszteségeket szenvedtek el, hogy átfogó offenzívára gondolni sem lehetett. Ennek a korlátozott volumenű támadásnak adták az Unternehmen Zitadelle, azaz a „Citadella” hadművelet nevet, amely később mint kurszki csata vonult be a történelembe. Ennek egy momentuma volt a hadtörténet egyik legnagyobb páncélosütközeteként számon tartott prohorovkai páncélosütközet.
A cél érdekében nagyarányú átcsoportosításokat és átszervezéseket hajtottak végre német oldalon. 37 új (újjászervezett) hadosztályt hoztak létre, amelyből 17 páncélosalakulat volt. Mindezek nagyon sok időt vettek igénybe. Von Manstein tábornagy ugyan ellenezte a hadműveletet, de kijelentette, hogy ha kell, akkor csakis május elején lehet megindítani, rögtön a tavaszi esőzések után felszáradó talajon. Hitler azonban az új Ferdinand rohamlövegekben és a Párducokban bízva bevárta azok harctérre érkezését. A júliusi dátum viszont végzetesnek bizonyult, mert addigra a szovjetek hatékonyan felkészültek a támadásra.
A szovjetek már áprilisban megkezdték a védelmi vonal kialakítását, Konsztantyin Rokosszovszkij Központi Frontja április 21-én kapta azt a parancsot, miszerint Kurszk környékén 25 km-es sávból telepítse ki a lakosságot, és alakítson ki védelmi körleteket. A szovjet hadsereg leginkább a páncéltörő eszközökből szerelkezett fel, a németek által később Pakfrontnak nevezett páncélelhárító körletek 8 darab 76,2 mm-es és 4 darab 45 mm-es páncéltörő löveggel rendelkeztek, alaposan beásva, álcázva, ezenkívül 50-70 darab páncéltörő puskával ellátott század is erősítette. Egy ilyen körlet két csomópontot alkotott és mindegyik 2-3 páncélost (harckocsi vagy rohamlöveg) is kapott.
Szemben álló felek Szovjetek A szovjetek idejekorán értesültek hírszerzési forrásokból a német tervekről. A tavasz folyamán mintegy félmillió vagonnyi utánpótlást szállítottak Kurszk körzetébe. 40 km mélységben kiépített védelem (önmagában az első vonal 5 km mély volt), hat védősávban 4828 kilométer, a helyi lakosság által kiásott árokrendszer. Egy lövészhadosztály 6–12 km szélességű, 5–6 km mélységű területért felelt. Aknamezők: négyzetkilométerenként ~1000 darab gyalogsági akna és ~800-900 darab páncélosakna, összesen 400 000 darabA Harmadik Birodalom hadviselése szerint km²-ként 2400 darab harckocsi- és 2700 gyalogsági akna volt, Számvéber Norbert adata szerint kilométerenként 3200 vegyes akna, a 400 000 darabos összmennyiség pedig csak a Központi Front körletére vonatkozik. (~23 000 km²). Egyes helyeken elásott tüzérségi lőszerek is aknaként szolgáltak. Az első vonalak lövészszázadait három tábori löveggel, kilenc páncéltörő ágyúval, egy harckocsival vagy önjáró löveggel és rohamutász-szakasszal erősítették meg.
Szovjet erők bélyegkép|jobbra|Az eredeti T-34 prototípusa Észak: Rokosszovszkij Központi Frontja (711 575 fő, 11 076 löveg és aknavető, 246 sorozatvető, 1067 páncélos, 1034 repülő) 13. hadsereg N. P. Puhov altábornagy vezetésével (114 000 fő, 2934 löveg és aknavető, 105 sorozatvető, 270 páncélos). Fedezet: 48. hadsereg P. L. Romanyenko altábornagy vezetésével (84 000 fő, 1454 löveg és aknavető, 178 páncélos). 70. hadsereg I. V. Galanyin altábornagy vezetésével (96 000 fő, 1658 löveg és aknavető, 125 páncélos). Fedezet: 2. harckocsihadsereg 3. és 16. harckocsihadteste, 11. gárda-harckocsidandára A. G. Rogyin vezetésével (37 000 fő, 338 löveg és aknavető, 456 páncélos). A német 2. hadsereggel szemben 65. hadsereg P. I. Batov altábornagy vezetésével (100 000 fő, 1837 löveg és aknavető, 124 páncélos), és a 60. hadsereg Ivan Csernyahovszkij altábornagy vezetésével (96 000 fő, 1376 löveg és aknavető, 67 páncélos). Légvédelem és légi támogatás: 16. légi hadsereg Sz. I. Rudenko altábornagy vezetésével (455 vadász, 241 csatarepülő, 334 bombázó és 4 felderítő), 40 légvédelmi tüzérezred és 10 páncélvonat. Dél: Vatutyin Voronyezsi Frontja (625 591 fő, 8718 löveg és aknavető, 272 sorozatvető, 1836 páncélos, 811 repülő). 6. gárdahadsereg (I. M. Csisztyakov altábornagy, 79 900 fő, 1682 löveg és aknavető, 92 sorozatvető, 155 páncélos), 40. hadsereg (K. Sz. Moszkalenko altábornagy, 77 000 fő, 1636 löveg és aknavető, 237 páncélos). Tartalék: 1. harckocsihadsereg 3. gépesített-, 6. és 31. páncéloshadteste (M. J. Katukov altábornagy, 40 000 fő, 419 löveg és aknavető, 56 sorozatvető, 646 páncélos). 7. gárdahadsereg (M. Sz. Sumilov altábornagy, 76 800 fő, 1573 löveg és aknavető, 47 sorozatvető, 246 páncélos), 69. hadsereg (V. D. Krjucsenkin altábornagy, 52 000 fő, 889 löveg és aknavető), 38. hadsereg (N. E. Csibisov altábornagy, 60 000 fő, 1168 löveg és aknavető, 32 sorozatvető, 150 páncélos). Légvédelem és légi támogatás: 2. légi hadsereg (Sz. A. Kraszovszkij altábornagy, 389 vadász, 276 csatarepülő, 204 bombázó, 10 felderítő). bélyegkép|jobbra|200px|Kilőtt T–34 harckocsi Prohorovkánál Tartalék: Sztyeppi Katonai Körzet (július 9-től Sztyeppi Front) Ivan Konyev vezérezredes vezetésével (573 195 fő, 8510 löveg és aknavető, 1639 páncélos). 4. gárdahadsereg – G. I. Kulik altábornagy, 5. gárdahadsereg – A. Sz. Zsadov altábornagy, 27. hadsereg – Sz. G. Trofimenko altábornagy, 47. hadsereg – P. M. Kozlov vezérőrnagy, 53. hadsereg – I. M. Managarov altábornagy, 5. gárda-harckocsihadsereg – P. A. Rotmisztrov altábornagy, 35. lövészhadtest, 3, 5. és 7. gárda-lovashadtest, 3. gárda-gépesített hadtest, 5. légi hadsereg.
A szovjetek a teljes páncéloserőik 75%-át csoportosították át Kurszkhoz.
A szovjet harckocsi-alakulatok nagyrészt T–34 közepes harckocsikkal voltak ellátva, a jelen lévő KV harckocsik (KV–1 és KV–2) gyártását az 1943-as év közepére leállították, így létszámuk már nem volt kielégítő az ütközetekben.
Németek bélyegkép|jobbra|Pz IV-es harckocsik felvonulása a „Citadellához”, 1943. június 21-én.
Északi szárny: Günther von Kluge (Közép Hadseregcsoport), déli szárny: Erich von Manstein (Dél Hadseregcsoport) 55 hadosztály, ebből 14 páncélos – 500 000 – 900 000 katona, 9 000 – 10 000 löveg, 1700 – 2500 harckocsiEgyes forrásokban eltérő számok: 1700 és 2700 darab között. Roger Ford szerint a páncélvadászokat nem számítva 2475 darab német harckocsi szolgált Kurszknál, A Harmadik Birodalom hadviselése 70 hadosztályt, egymillió embert és 1800 repülőgépet említ. (amelynek legnagyobb része az elavult Pz III típus volt, továbbá nagy mennyiségű Pz IV-es, a kísérleti szakaszban lévő 250 darab Párduc, melynek java része műszaki okok miatt harcképtelenné vált, és mindössze 133 darab Tigris), 1800 repülő. A rohamlövegek közül itt debütált a Hummel önjáró tarack (100 darab).
A részletes bontásSzámvéber: A keleti hadszíntér, 9. old. szerint: Dél Hadseregcsoport összes erői: 350 000 katona, 1594 darab páncélos (harckocsi, rohamlöveg, páncélvadász, de csak 1377 bevethető). 4. páncéloshadsereg és a Kempf-harccsoport – 925 harckocsi, 170 rohamlöveg és páncélvadász (geschützwagen), 1774 darab tüzérségi eszköz (löveg, aknavető, sorozatvető), 223 907 katona, ebből 149 271 harcoló, Hermann Hoth vezetésével. LII. hadtest az 57, 167, 255. és 332. gyaloghadosztálya, 3. és 11. páncéloshadosztály, Eugen Ott gyalogsági tábornok vezetésével. XXXXVIII. páncéloshadtest, benne a Grossdeutschland páncélgránátos hadosztály, 10. páncélosdandár (200 darab Párduc), 911. rohamlövegosztály (335 harckocsi, 66 rohamlöveg), Otto von Knobelsdorf vezetésével. II. SS-páncéloshadtest, benne a LSSAH, a Das Reich és Totenkopf páncélgránátos hadosztályokkal (390 harckocsi, 104 rohamlöveg), Paul Hausser SS-Obergruppenführer vezetésével. bélyegkép|jobbra|"Das Reich" SS páncéloshadosztály Tigrisei (Panzer VI) III. páncéloshadtest, benne a 168. gyaloghadosztály, 6, 19. és 7. páncéloshadosztály, 503. nehézpáncélos-osztály, 228. rohamlövegosztály (344 harckocsi, 31 rohamlöveg), Franz Mattenklott gyalogsági tábornok vezetésével. XI. hadtest, benne a 106. és 320. gyaloghadosztály, tüzérségi osztályok, 905. rohamlövegosztály, 393. rohamlövegszázad (35 jármű), Erhard Raus vezetésével. XXXXII. hadtest, benne a 39, 161. és 282. gyaloghadosztályok, légvédelmi tüzérezred, 560. nehéz-páncélvadászosztály (45 Hornisse és 36 88 mm-es PaK 43/41 löveg). Légvédelem: 4. légiflotta (Otto Dessloch repülő tábornok) VIII. repülőhadteste 1100 darab német és magyar repülőgépe (bevethető 732 db.), I. légvédelmi tüzérhadtest. Közép Hadseregcsoport 9. hadserege, összesen 266 000 katona, ebből 223 000 harcoló, 609 harckocsi, 425 rohamlöveg. A járművekből 988 darab volt bevethető. 3630 darab tüzérségi eszköz (löveg, aknavető és sorozatvető). XXIII. hadtest, benne a 383. és 216. gyaloghadosztály, 78. rohamhadosztály, 185. és 189. rohamlövegosztályok (72 jármű), Johannes Fressner gyalogsági tábornok vezetésével. Tartalék: 36. páncélgránátos hadosztály egy ezrede. XXXXI. páncéloshadtest (súlypontképző), benne a 86. és 292. gyaloghadosztály, 656. páncélvadász-ezred (89 Ferdinand és 17 harckocsi), 216. rohampáncélos-osztály (45 Sturmpanzer IV), 77, 244. és 909 rohamlövegosztály, 505. nehézpáncélos-osztály (142 harckocsi, 259 rohamlöveg és páncélvadász), Joseph Harpe páncélos tábornok vezetésével. XXXXVII. páncéloshadtest (súlypontképző), benne a 6. gyaloghadosztály, 20, 9. és 2. páncéloshadosztály, 245. és 904. rohamlövegosztály (283 harckocsi, 94 rohamlöveg és páncélvadász), Joachim Lemelsen páncélos tábornok vezetésével. XXXXVI. páncéloshadtest (szárnyfedezet), benne a 31, 7, 258. és 102. gyaloghadosztályok, Hans Zorn gyalogsági tábornok vezetésével.