Ásványráró község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Mosonmagyaróvári járásban.
Fekvése Ásványráró a Szigetköz középső részén, a Duna jobb partján fekszik, Győrtől 20, Mosonmagyaróvártól 22 kilométerre.
Megközelítése A vízi úti megközelítési lehetőségeket leszámítva csak közúton érhető el, Gyór és Mosonmagyaróvár-Hédervár felől egyaránt az 1401-es úton. Zsejkepuszta nevű különálló településrészét az 1402-es út köti össze az 1-es főút mosonújhelyi szakaszával.
Címere, zászlaja
A vágott pajzs felső részén Ásvány címere. Kék mezőben ezüst pólya. Rajta ezüst csónak melyben egymásnak támasztva (Szent András-kereszt alakban) ezüst evező és ezüst csáklya áll. A jobbharánt álló evező szára takarja a balharánt álló csáklya szárát. A címerkép eredete Ásvány községnek a győri Xántus János Múzeumban, az állandó kiállításon látható pecsétnyomója. Körirata: Assvanyi falu pecsetye anno 1734. A pecsétmezőben vízen ringatózó csónakban egymásnak támasztott evezőlapát és csáklya. A pecséttel egy 1862-es iratot is hitelesített a falu.
A címerpajzs alsó részén Ráró címere. Arany mezőben lebegő fekete sólyom. Ráró 1710 és 1711 évi pecsétnyomói nem maradtak fenn, de viasz lenyomatai a Győr megyei, illetve az esztergomi Prímási Levéltárban megtalálhatók. Az elsőn ovális a pecsét, ponttal és csillaggal negyedelt, búzakalász vonallal határolt. Körirata: Raroi falv pecsetye 1710. A pecsétmezőben egy halomból kinövő növény. Másik pecsétje ábrájában nagyon hasonlít az előzőhöz. Körirata: Raro falv pecetgye 1711. A győri Xántus János múzeum gyűjteményében található pecsétnyomó kerek, ábrája egy talpazaton álló fa. Körirata: Ráró község 1771". Mivel a Ráró szó kerecsen (sólyom) jelentésű a régi magyar nyelvben, névcímer megalkotását tartotta szerencsésebbnek a képviselő-testület. Ásványráró lobogója (zászlója) aranyszegélyű kék lobogó, melyen ezüst Szent András-kereszt látható. A kereszt a zászló középső négy tizedén található.
Ásványráró címerét 1994. július 17-én fogadták el, s ezen a napon szabadtéri misén szentelték fel Ásványráró lobogóját is.
Története Két település, Ásvány és Ráró egyesítéséből jött létre 1936-ban. A nyelvészek szerint az Ásvány helynév mesterséges árok, ásott tó, kút jelentésű; a Ráró sólyomféle ragadozó madár, kerecsensólyom jelentésű, és valószínűleg személynévből vagy erdőnévből átvéve változott helynévvé. Neve alapján a nyelvészek Rárót Árpád-kori alapításúnak tartják. Történelme folyamán Ásvány és Ráró Győr vármegyéhez tartozott, s jelenleg is a Győr székhelyű Győr-Moson-Sopron vármegye része. Ásványráró 1954-ig a Győr székhelyű Tószigetcsilizközi, majd Győri járáshoz tartozott, de 1954-ben a lakosság megkérdezése nélkül átcsatolták a Mosonmagyaróvári járáshoz. Az 1956-os forradalom egyik legfontosabb helyi követelése a Győri járáshoz való visszacsatolás volt. Ásványráró azonban napjainkban is a Mosonmagyaróvári járáshoz tartozik. Az egyházi közigazgatásban a kezdetektől 1993-ig az Esztergomi főegyházmegye része volt, azonban 1993-ban pápai bulla alapján átkerült a Győri egyházmegyébe.
A hely története Ráró első okleveles említéséig E vidék legalább ötezer éve lakott hely a feltárt régészeti leletek alapján. Egyaránt került elő csiszolt kőeszköz az ún. újabb kőkorból, lándzsa a bronzkorból, kelta urnasír a vaskorból, de találtak Antoninus Pius korából származó római aranypénzt is.
Ásványról, Ráróról és Zsejkéről nincs hiteles Árpád-kori adat. Régebbi munkák állítják ugyan, hogy Roro, azaz Ráró várát 1293-ban a német császár hada elfoglalta, de az újabb kutatások inkább az ugyancsak Duna-menti, ausztriai Rohrau említését valószínűsítik.
Egy 1250. december 4-én kelt oklevél a legrégibb fennmaradt írás, amely települést említ „Oltua” (Oltva) néven a ma Ásványráró közigazgatási területéhez tartozó területen, az új-szigeti határrészen.
1332-ben már állt s fel volt szentelve az ásványi Szent András-templom – írja több egyházi vonatkozású kiadvány. Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai (1332–1337. évi) tizedjegyzékek alapján (Budapest, 1891–1892) című könyv viszont nem említi. A templomot említik 1342-ben is.
Ásvány és Ráró története 1526-ig
A 14. század derekán Ráró már a Héderváry-uradalom része, első fennmaradt említése: 1372. november 6-án Hedruh War-i (Hédervári) Héder fia Jakab mester levele Omodé mesterhez Karcha-i Textor Miklós jobbágy adóssága tárgyában. A levél Rárón keltezve: in Raro, sabbato proximo post Emerici conf, 1372 (Ráróban, (Szent) Imre (ünnepe) utáni szombaton, 1372-ben.)
Egy 1407-es írásban Zsejke Selketew (ejtsd: Selkető) név szerepel. Ásványt Assowan alakban írják egy 1418. április 4-én kelt oklevélben, amelyben Hederwara-i (Hédervárai/Hédervári) Lőrinc királynéi ajtónállómester panaszt emelt Bews-i ( Bősi ) János ellen az 1417. évi hatalmaskodásai miatt. Az okirat szerint 1417. február 2-a táján Bews-i (Bősi) János jobbágyaival egy Assowan (Ásvány) és Olchowa (Olcsova, Oltva) falvak között fekvő Erched nevű szigeten a fákat kivágatta. A sziget Hederwara-i Lőrinc birtoka volt. 1418 márciusában Ásványt is Hédervári Lőrinc birtokai közt említették. Egy 1418. augusztus 26-i oklevél először említ ásványi lakosokat: alter Nicolaus filius Laurencii, Johannes Gwndee et Lucas similiter Gwndee in Aswan (felebarát Lőrinc fia Miklós, Gwndee János és Lukács éppúgy Gwndee Ásványban). 1442-ben említik Ráró határában Bátk-pusztát.
1430-ból származik az ásványi Szent András-plébániatemplom vörösmárvány keresztelőmedencéje.
1485-ben említik Ráró határában Zygethkez (Szigetköz) pusztát. Egy 1485. február 18-i oklevél említi Ásvány papját: „A győri káptalan bizonyította, hogy Kayal-i Mihály fia Mihály, akinek személyazonosságát Ábrahám Aswan-i plébános bizonyította, Kwn (Kun) Berecnek, és Galantha-i Bessenewy (Bessenőy) Pál fia Imrének részét a Nyitra vármegyei Hethmeh birtokban, melyet ő a nevezettől harminc aranyforintért bír zálogba, ugyan ezért az összegért a visszaváltásig elzálogosította Nebozya-i Balog Miklósnak és Jakabnak.”
Az 1500-as évek elején említi először egy fennmaradt oklevél Ráró várát. II. Ulászló király a Héderváry család rárói várnagyának, Majsa Miklósnak két jobbágytelket adományozott.
Az 1518. évi portaösszeírás szerint Aswan (Ásvány) Győr vármegye egyik legjelentősebb települése 34 portával. Ebből Hédervári Istváné 17 porta, Hédervári Ferencé 17 porta, 5 zsellér családfő. Ráró Hédervári Ferenc birtoka, 8 fizető porta, 3 zsellér családfő.
1526. július 19-én II. Lajos király Laki Bakics Pálnak és testvéreinek adományozta Héderváry Ferenc több elkobzott birtokát, így Rárót és Ásvány felét is.
1526–1711 közt bélyegkép|265px|A Duna Ásványrárónál bélyegkép|265px|Kálvária 1532 nyarán az evangélikus Bakicsok erőszakkal akarták jobbágyaikat az evangélikus vallásra áttéríteni. Ásvány lakossága nem akart áttérni, ezért Bakics Pál az ásványi templom lerombolásával fenyegette meg őket. Utóbb mégis elérte a jobbágyok áttérését. 1544 előtt a másik földesúri család tagjai, a Héderváryak is áttértek az evangélikus hitre. 1616-ig Ásványon birtokos a nemes Ásványi család. 1550-ben Bakics Péter elzálogosította birtokait Pálffy Péternek. 1554-ben a Héderváry család kiadatta a „Hederwara tartományában mindön falunak jövedelme, adója, és szolgálatja” című urbáriumot, mely Aswáni (Ásvány) falut is említi. 1559-ben elhunyt Bakics Péter. Tőle leányai révén a Balassa, Révay és Czobor családok örököltek birtokokat Ásványon s Rárón. 1561-ben az egyházlátogatási jegyzőkönyv említi, hogy Ásványon nincs plébános, és az egyházat teljesen felégették a törökök. Az egyház javai lutheránusok (evangélikusok) kezében vannak. 1594 előtt az ásványi kovácsok már céhbe tömörültek.
Győr török elfoglalása után, 1594-ben, az ásványiak a Pozsony vármegyei Horstet és Lozornó falvakba menekültek, s egy részük csak 1609-ben települt vissza Ásványra. 1603 tavaszán az ásványi templomban hagyott harangot Kucsovyth Jakab győri végvári katona ellopta társaival. Véletlenül éppen a lozornói lakosoknak kínálta megvételre, s ekkor Kovács Simon ásványi kovács céhmester és fiai felismerték a falu harangját. „Megh esmerwk myndgyarast az harangott mynd zavarwl, mynd w magarwl.” („Megismertük mindgyárast az harangot mind szaváról, mind ő magáról.”) Bár a győri királyi bíróságon pert indítottak az ásványiak, a harangot csak 34 aranyforintért tudták visszaszerezni.
1600-ban Révay Péter és Ferenc, Czobor Imre és Márton, Héderváry István Ráró földesurai hat év szabadságot ígértek mindazon jobbágyoknak, akik Ráróba költöznek az 1594-es török veszedelemkor elmenekültek pótlására. 1609-ben Balon asszony megölte szomszédasszonyát, Borbála asszonyt Ásványon, és társaival, Horvát Vidával és Olasz Istvánnal kirabolta az elhunyt házát. A győri királyi bíróság a két elfogott férfit a kínvallatások után kerékbe törésre, és akasztásra ítélte.
Ásványi jobbágyok 1624-ben: Jankó Márton, Fazekas Mihály, Vadász Albert, Szombathy Balázs, Korcsmáros János, Korcsmáros Orbán özvegye, Szombath Tamás, ifjabb Fazekas Mihály, Tóth János, illetve Nagy János, aki szabad ember. Rárói jobbágyok 1624-ben: özvegy Benőczné, Tar Imre, Szabó András, Zakra Ferenc.
1628-ban újjáalakult az ásványi római katolikus egyházközség. 1631-ben Forgách Zsuzsanna Ásványon végrendelkezett.Vörösmarty Géza 1984: A két vár foglya. Honismeret 12/3, 36. Az 1630-as évek elején Héderváry István áttért a katolikus vallásra, majd 1634 nyarán elvette a lutheránusoktól az ásványi templomot, s átadta a római katolikus egyháznak. 1638-ban a király nemességet, címert és birtokadományt adott Ásvány egy részére Balassa Balázsnak. Utódai birtokuk után felvették az „ásványi” nemesi előnevet. Ebben az évben a portaösszeírás szerint Ásvány 4 porta, Ráró 1 porta.
1658-ban Ásványt mezőváros jellegűként vagy mezővárosként említették. Ugyancsak 1658-ban elkészült a rárói vár leltára.
Ráró fokozatosan Széchényi György győri püspök kezébe került, aki 1659 és 1686 között féltucatnyi birtokrészt vásárolt. Tőle Ráró Kaunicz Domokos és Apponyi Lázár kezére került, akiktől a 18. század elején Viczay Jób vette meg. A keresztelési anyakönyveket 1681 óta vezetik a plébánián. Ásványt a 17. század végén egy árvíz teljesen elmosta, Viczay Ádám ezért telepítette át 1700-ban jobbágyait a falu mai helyére. A Duna áradása 1709-ben elpusztította Oltva községet, amely a mai Ásványráró közigazgatási területén, az új-szigeti határrészen feküdt.
1701-ben megalakult a szigetközi nemes takács céh, ebből később kiválva megalakult az ásványi takács céh. 1711-ből származik a mosonmagyaróvári Hanság Múzeumban őrzött ásványi takácsok céhpecsétje. A pecséten három vetélő látható. Felirata: "s.Asvany falu takács cze pech. 1711."
Ásvány és Ráró története 1711 után bélyegkép|265px|Ásványráró határában álló emlékfa, a Szigetköz legidősebbként számon tartott fekete nyára 1715-ben a török háborúk után először írták össze az adózó (jobbágy) családfőket az egész országban. Ásvány. Adózók: Horvath Pál, Peredy György, Deák Ferenc, Bory Lőrinc, Czizmadzia István, Vadász János, Herczegh Péter, Huszár György, Kranicz Mátyás, Dobos György, Soós Ádám, Varga Péter, Német György, Takácz Gáspár, Czakó Gergely, Varga András, Varga János, Takácz Mátyás, Kossan Mihály, Szászy Ferenc, Szabó Mihály, Bőssy Ferenc, Nagy Gergely, Vadász István, Vida György, Dániel Péter , Vargha István, Fazekas Pál, Vadász István, Dobos Márton, Vadász Márton, Stájer Mátyás, Szabó György, Danis János, Soós György, Tirinda János, Lándor Márton, Nagy Mihály, Vadász György, Vadász Ferenc, Horvath György, Kardos János, Nagy István, Vargha János, Szaladnay Mihály, Somody István, Kis György. Jobbágy 44 fő, zsellér 3 fő, nemes nincs, mindenki magyar. Ráró. Adózók: Banyár György, Bott Lőrinc, Kiss Péter, Paly György, Nagy István, Paly Péter, Major Márton, Illés János, Matko Márton, Lencsés István, Stoknicz Pál, Dudás Tamás, Vargha Miklós, Zamleczky János, Totth István, Granicz Ferenc. Jobbágy 10 fő, zsellér 6 fő, nemes nincs, mindenki magyar.