Buda ostroma 1542. szeptember 26. és október 9. között zajlott, mely az első visszafoglalási kísérlete volt Magyarország fővárosának a törököktől. A Német-római Birodalomból és más területekről összegyűlt hatalmas seregek későn érkeztek a budai vár és Pest alá, s a két hétig tartó ostrom alatt csupán utóbbi város elfoglalásával próbálkoztak, de az sem sikerült. Az előkészületek hiányosságai és a tehetségtelen hadvezetés volt az egyik oka a kudarcnak. Ebből fakadóan a meredek sziklán elhelyezkedő várat – amelyet az utóbbi években megerősítettek –, nem lehetett elfoglalni.
Buda visszafoglalási kísérlete miatt 1543-ban I. Szulejmán személyesen vezette a hadait Magyarország ellen, hogy a budai vilajetet kiszélesítse, ezáltal bővítve Buda védelmét.
Előzmények 1540-ben Szapolyai János halála után a király hívei nem I. Ferdinánd osztrák főherceget választották meg, ahogy azt a váradi békében kikötötték. Helyette Szapolyai csecsemő fiát, János Zsigmondot emelték trónra. Ferdinánd kétszer tett kísérletet trónigénye érvényesítésére, 1540-ben és 1541-ben Buda ostromával.
Az első próbálkozáskor a törökök még nem léptek közbe, de a második alkalommal a Wilhelm von Roggendorf vezette jóval nagyobb Habsburg sereggel szemben már cselekedniük kellett. Fráter György elszántan védte a németektől Budát a királyától kapott parancs értelmében és abban a meggyőződésében, hogy ha Ferdinánd lesz Magyarország egyedüli ura, akkor azzal elvész az ország önállósága. György azonban rosszul számított, amikor erre a célra a török segítséget akarta használni (szintén Szapolyai utasítására), mivel a Szapolyai-párti Magyar Királyság sokkalta inkább Szulejmán érdekeinek kiszolgálója lett, de a szultán is igen hamar rájött, hogy a magyarok nem megbízható szövetségesek, ezért a középső területek megszállásával egy új oszmán tartomány alapjait rakta le, melyhez Buda elfoglalását is elhatározta. Ezért amikor a török felmentő had megsemmisítette Roggendorf seregét, a szultán magához kérette Izabella királynét, György barátot, a gyermekkirályt és a Budán tartózkodó előkelőségeket. Mialatt azok távol voltak, a török haderő besétált az őrizetlenül maradt várba. Természetesen Szulejmán a gyermekkirály láttán nem hagyta kárpótlás nélkül az özvegy királynét, hanem közölte vele, hogy a tiszántúli területeket és végig a Szapolyai-pártiak kezén levő Erdélyt meghagyja, de természetesen évi 10 ezer arany adó fejében.
Diplomáciai előkészületek A ravasz György barát óriási lelki válságba került, kizárólag a saját vétkének tartotta Buda elvesztését. De természetesen nemcsak ő tehető felelőssé mindezért.
Buda elfoglalása Európa-szerte mélységese döbbenetet, elkeseredettséget és felháborodást szült, de több európai ország is épp felelős nemcsak ezért, hanem a Magyarországon kialakult helyzetért is, minthogy évekig hamis ígéretekkel áltatták a tönk szélére jutott magyarok. Nemsokára megindultak a diplomáciai tárgyalások, hogy békés úton vegyék vissza Budát, mivel az osztrák sereg megsemmisült, s új haderő felállításáig, valamint a birodalmi sereg megérkezéséig várni kellett. Ferdinánd ezúttal is adófizetést vállalt volna, de a szultánt már nem lehetett meggyőzni. Habár az újonnan kialakult hódoltsági terület még keskeny volt, de Magyarországon és Erdélyben az erők koordinálására csekély lehetőség mutatkozott, ugyanis a királyság a mohácsi vész és a következő belharcok során teljesen szétzilálódott. bélyegkép|200px|Sebastian Münster kozmográfiája Budáról, 1542-ben Gyaluban Izabellával és György baráttal Ferdinánd követei egyezséget kötöttek, amelynek értelmében Erdély nem marad Szulejmán hűségén, hanem Ferdinánd királyságához csatlakozik és Izabella visszakapja férje szepességi birtokait.
A besztercebányai országgyűlés pénzbeli és katonai hátteret biztosított Magyarországon az ellentámadáshoz.
A speyeri birodalmi gyűlésen a Buda elfoglalása miatt letört német rendek is késedelem nélkül segítséget ígértek. A még 1530-ban, Augsburgban megszavazott segély folyósítására tettek fogadalmat, amely 4 ezer lovas és 20 ezer gyalogos fegyverben tartását jelentette. V. Károly külön segítséget sajnos nem tudott adni, mert 1541-ben Észak-Afrikában maga is harcolt a törökökkel, s 1542-ben Ferenc francia királlyal is kiújult a háborúja. Csehország rendje nem szívesen vetették be seregeiket az oszmánok ellen, ehelyett pénzadót fizettek, hogy minél több magyar és horvát könnyűlovast lehessen felfogadni. Elsősorban ezek voltak méltó ellenfelei a török portyázóknak, amelyek képesek voltak a portyázó harcmodorral egészen felőrölni a nyugati seregeket. A csehek Diakovárnál 1537-ben és Buda alatt is 1541-ben elég sok katonát vesztettek ezekben a harcokban.
A speyeri birodalmi gyűlés, különösen a szász és brandenburgi hercegek megnyerésére leszögezte, hogy húsz évre biztosítaná az evangélikusok vallásszabadságát. A birodalmi gyűlésen Luther Márton is megjelent személyesen, aki szintén erőteljesen szorgalmazta a „keresztes-sereg” indítását Magyarországra.
December 5-én Prágában a cseh és morva rendek is megszavazták a pénzadót. Egy nappal később két országgyűlésre is sor került Magyarországon. Az egyik Sajószentpéter, a másik Eperjesen (ma Prešov, Szlovákia). Előző országgyűlésen igen kevés jobbára Ferdinánd-párti jelent meg, míg a másodikon (amelyet a sárosi kapitány Verner György hívott össze), Kassa kivételével valamennyi királyi város küldötte eljött. A miskolci országgyűlésen (december 21.) azonban vagy tizenhárom észak-tiszántúli vármegye, s Békés vármegye küldöttsége jelent meg, akik Ferdinánd mellé álltak.
bélyegkép|250px|II. Joachim híres fekete páncéljában (Idősebb Lucas Cranach olajfestménye)
Az ostrom Szeptember és december között Székesfehérvár ellen erős támadásokat intézett a budai török őrség. Egyes jelentések szerint ez már nyílt ostrom volt, noha a téli időszak már beállt, de sokan tartottak attól, hogy az ellenség mégis elfoglalja a várat. 1542. január 9-én a hódoltságból újabb portyázók törtek be és Esztergom, s Sopron közti területet pusztították, ahol tizenhét falut égettek fel és rengeteg embert hurcoltak fogságba. Ferdinánd számára két lehetőség kínálkozott, vagy Esztergom erősítése, vagy Buda visszafoglalása. Végül úgy döntött, hogy mindkettőt végrehajtja, de annyira lassan haladt a szervezés, hogy az idő fogyott, ez pedig a törökök malmára hajtotta a vizet.
A seregek toborzása Január 14-én újból megnyitotta a kapuit a birodalmi gyűlés, ahol a résztvevők kijelentették: „oly erős sereget kell küldeni Magyarországba, mely képes legyen a törököt legyőzni, tőle Budát s az egész országot visszafoglalni, hogy ekként a szomszédos tartományokat is megvédelmezze a zsarnokság ellen.” A gyűlés úgy döntött, hogy Esztergom alatt gyűjti egybe a csapatokat még május elején. Ide azonban csak nagyon későn, nyár közepén érkeztek meg az első egységek. A hadjárat elsődlegesen Buda felszabadítását szerette volna elérni, de távolabbi tervei között szerepelt, hogy a hódoltságot is felszámolja és visszafoglalja az idestova már húsz éve oszmán kézen levő Nándorfehérvárt is.
A Dunamenti raktárakban, ahol a sereg tervezett útvonala haladt volna, már 600 000 forint értékű liszt halmozódott fel. Ferdinánd szövetséget keresett IV. Péterrel, Moldva uralkodójával, akivel korábban is jó kapcsolatokat épített ki. Péter 30 000 vágómarha juttatását ígérte, amelyeket olcsón adott volna el a keresztény seregnek, sőt hadaival maga is a török kiűzésére akart vonulni, Erdélyen keresztül, ahol egyesülni szándékozott az ottani katonasággal. Egyelőre azonban a fiatal államnak még nem volt megfelelő katonai ereje.
A birodalmi sereg Speyerben indulásra készen állt február közepére. Természetesen segítséget kért még Dániától, Svájctól, az angoloktól és a franciáktól, I. Zsigmond lengyel királytól és III. Pál pápától, de csupán utóbbi küldött sereget.
Közben megérkeztek az élelmezésre a Moldvából ígért állatok is. Mivel sok élelmiszer és hadianyag állt rendelkezésre, külön flottát szerveztek a szállításukra, sőt külön gondoskodtak a pénzváltásról is a táborban.
Buda visszafoglalására kedvező alkalom kínálkozott, mert a városban pestis tört ki és meghalt a budai beglerbég, Szulejmán is, ami miatt egy ideig betöltetlen maradt a tisztsége. E kedvező alkalom láttán Ferdinánd maga szeretett volna a sereg élére állni, de erről tanácsosai lebeszélték.
A keresztény sereg A keresztény erők vezéréül a fiatal, de hadvezetésben teljesen járatlan II. Joachim brandenburgi uralkodót tették meg. Az amúgy is lassan haladó sereg vezérei saját szórakoztatásukra ráadásul vadászatokat rendeztek útközben és a katonák zsoldjára való pénz is késett.
Július 6-án értek Bécsbe, két napra rá Esztergomba. Kiderült, hogy az ígért negyvenezer gyalogos helyett csak feleannyi, míg 8000 lovasból 3500 fő került kiállításra, emiatt július 15-én Nürnbergben még egy gyűlést hívott össze Ferdinánd. Giacomo Medici, az egyik olasz parancsnok Esztergomból üzent Joachimnak, hogy Brandenburgból hozzon külön élelmiszer-szállítmányt, mert hiány lépett fel, ám a brandenburgi fejedelem is csak augusztus 12-én ért Esztergomba. Hosszas késlekedése már elején kimutatta tehetségtelenségét. Másnap azzal volt elfoglalva, hogy látogatást tett a városban, közben a katonái fosztogattak a környéken.
Joachimot a magyarok „Fekete Hercegnek” nevezték csak, mert ő és lovassága fekete páncélt viselt, mint a teuton lovagok.
Augusztus 20-án a bécsi kontingensek is megérkeztek így felsorakozott a teljes sereg. bélyegkép|jobbra|250px|A Margit-sziget és a Duna kanyarulata napjainkban
Johann von Ungnad vezetésével az Ausztriából és Stájerországból összeállt sereg 10 ezer katonát tett ki, a Németországból jött brandenburgi, szász (ezek vezére Móric uralkodó herceg volt), hesseni, bajor és egyéb erőkből 20 ezer gyalogosa és 4-5 ezer lovasa sorakozott Joachimnak. A pápának Alessandro Vitelli vezetésével 2-3000 katonája állt készen. Milánó Sforza Pallavicini és Medici vezetésével 600 lovaskatonát küldött (Pallavicini egyébként remek lovassági parancsnok volt és a következő háborúkban is feltűnik a neve). A magyarországi erők Perényi Péter főparancsnoksága alatt álltak, mellette Nádasdy Tamás, Thurzó Elek, Batthyány Ferenc, s Báthory András voltak az alvezérei a cseh adóból felfogadott 10 ezer lovasnak, 5 ezer gyalogosnak, 1000 hajdúnak és 1000 sáncásónak. Utóbb Zrínyi Miklós horvát bán is csatlakozott 400 horvát dzsidással a sereghez.
A folyami flotta 200 hajót számolt, legénységük a Velencei Köztársaságtól származó 1100 itáliai, valamint a Raguzai Köztársaság erőiből verbuválódott 6000 dalmát, mellette még magyar és szerb legénységből verődött össze.
A tüzérséget 40 nagy kaliberű ostromágyú és 30 falkon alkotta.
Ezzel egy több mint félszázezer fős had gyűlt össze, meglehetősen későn, de reményekkel telve. A magyar csapatok sokáig távol maradtak a főseregtől, mert nem akarták az ország védelmét megkockáztatni egy nagyobb török támadás esetén. A csehországi erők nem csatlakoztak a sereghez és egyelőre sem a moldvai vajda, sem György barát nem küldött katonákat. A spanyol erőket is visszatartották, akik korábban még harcolt a magyar belháborúban Szapolyai és Szulejmán ellen.
György barátnak amellé aggályai támadtak az akció sikerét illetően, miután késve indult el a hadjárat.
A többnemzetiségű seregben villongások támadtak nemsokára és több főparancsnok összekülönbözött egymással. Hiányzott az egymás iránti bizalom és kevés pénz volt a zsold fizetésére.
A hónap második felében esőssé, hűvössé vált az idő, s rövidesen betegség gyengített sok katonát. A kolozsvári országgyűlésen is aggodalmak léptek fel, mert Patócsy István aggályoskodott Ferdinánd hűségére térni, mire Ferdinánd akart alkuba bocsátkozni vele, de Patócsy Brandenburgi György korábbi birtokát, Világost kérte, amelyre Báthory András is igényt tartott, emiatt nyíltan nem kötelezte el magát a főherceg Patócsy mellett. Patócsy ettől kezdve mind az özvegy királynéval, mind György baráttal szembekerült.