A porfestés (köznapi szóhasználatban gyakran szinterelés vagy szinterezés, ez azonban a porkohászati hevítő-zsugorító művelet megnevezésének pontatlan használata) egy speciális felületi bevonatot eredményező eljárás általában fém felületekre.
Technológia Egy színezett műanyagpor-alapú festéket hordanak fel az adott felületre elektrosztatikus szórópisztoly segítségével kb. 10–100 kV feszültséggel. A fém felületén megtapad a műanyag porfesték, majd kemencében 160–200 °C-on ráolvasztják. Az így kapott felület rendkívül tartós, rugalmas és hőálló. Az utóbbi időben már nem csak fémeken használják ezt az eljárást, hanem műanyagon, üvegen, fán, MDF lapon is.
Előnyei Nincs oldószer-felhasználás, a porszóró berendezés zárt technológia, nincs károsanyag-kibocsátás, fajlagosan olcsó, nagy felületek is gyorsan bevonhatók, nincs száradási idő, beégetés után azonnal használható, megfelelő alapanyag esetén jól ellenáll az UV-sugárzásnak és az időjárási viszonyoknak.
Hátrányai A kemence mérete behatárolja a festhető termék méreteit, a magas beégetési hőmérséklet miatt csak az erre alkalmas anyagok festhetőek, nem minden festett felületre hordható fel, előkészítést igényel, tagolt felületekre nehezen vihető fel.
Kategória:Ipari technológia