A Katonapolitikai Osztály (Katpol) az Ideiglenes Nemzeti Kormány utasítására létrehozott, titkos katonai nyomozó szervezet, hírszerző és elhárító titkosszolgálat volt. A koalíciós években – az ÁVH megerősödéséig – az MKP politikai ellenfelei közéletből való kiszorításának elsődleges eszköze volt.
A Katonapolitikai Osztály létrejötte
1945 első hónapjaiban, a Debrecenben működő Ideiglenes Nemzeti Kormány döntése alapján, az ország demokratikus átalakulásának részeként újjászervezték a Belügyminisztériumot, az államrendőrséget és ezen belül az állambiztonsági szerveket is.
A HM 40. Osztálya 1945 februárjának végén, katonai nyomozó szervként alakult meg. Feladata a katonai bűncselekményeket elkövető személyek felderítése, letartóztatása, a magyar királyi honvédség tisztjeinek igazolása, a hadiüzemek állapotának felmérése, az elhurcolt hadfelszerelések utáni nyomozás, valamint a honvédelmi miniszter személyi biztosítása volt.
Vörös János vezérezredes, honvédelmi miniszter 1945. március 12-én a következő kéréssel fordult a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökéhez: "Kérem szíves jóváhagyását, hogy a Honvédelmi minisztérium keretében a katonapolitikai defenzív és offenzív osztályt felállíthassam. ... Célja a honvédség keretein belül a fasiszta, reakciós tevékenység elleni küzdelem, az ellenséges hírszerzés aktív megakadályozása és a hírszerzés offenzív végrehajtása az ellenség által megszállt területeken."
A Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyét követően felállított Katonapolitikai Osztály az alábbi szervezetben működött:
Központi apparátus: elhárító alosztály, hírszerző alosztály, igazoló csoport, őrcsoport, gazdasági- és jóléti szolgálat, kádercsoport. Területi szervek: a hadosztályok, a honvéd kerület parancsnokságok, a honvéd határőrség elhárító szolgálatai, a szűrőtábor és internálótábor kirendeltségek.
A Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának vezetője Pálffy György lett."A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945 tavaszán engedélyezte a HM keretében katonapolitikai hírszerző osztály létrehozását, mely Pálffy György vezérkari százados vezetésével 1945 áprilisában kezdte meg működését Budapesten." – E személyi döntéssel a katonai hírszerzés és az elhárítás a Magyar Kommunista Párt közvetlen ellenőrzése alá került. A hadsereg háború utáni helyzetéből következően a személyügyi osztály és a Katonapolitikai Osztály számítottak a legfontosabb pozícióknak."A hadseregben a háború utáni időszakban nem érvényesült a beosztások klasszikus hierarchiája. Mivel a hadseregben nem végeztek a hagyományos értelemben vett békeidőszakra jellemző tervezési munkákat és a sorozással és ezzel összefüggő folyamatos kiképzéssel sem kellett foglalkozniuk, nem a hadműveleti osztály, valamint a magasabbegységek törzsei számítottak a legfontosabb pozícióknak. Az adott helyzetben a tisztikar személyi összetételét befolyásoló pozíciók számítottak jelentősebbnek, így a Katona Politikai Csoportfőnökség vezetése, és a személyügyi osztály." –
A Katpol a háborút követő években
A háborút követően a Katonapolitikai Osztály feladatait a következőkben határozták meg:
az ellenséges elemek, háborús bűnösök a demokratikus hadseregbe bekerülésének megakadályozása, harc az ellenséges hírszerző szervekkel szemben (elhárítás), háborús és népellenes bűnösök felderítése, tevékenységük bizonyítása, hadifogságból hazatértek ellenőrzése, hírszerzés.
A katonai hírszerzés és az elhárítás ekkor még a Katonapolitikai Osztályon belül, egységes szervezetben működött. A katonai elhárítás állománya 1945 októberében 245, 1946 áprilisában 315 fő volt. A Katonapolitikai Osztály székhelye előbb a Nádor utca 9. szám alatti épületben volt, majd 1946-tól a XI. Bartók Béla út 24-26. alatti Hadik (ma: Zalka Máté) laktanya lett.
A Katpol szerepe a demokrácia elleni összeesküvésben
A Katonapolitikai Osztály nyomozati gyakorlatával már a legelső pillanatoktól kezdve átlépte a törvényesség határait."A Katpol nyomozati tevékenysége a legelső, debreceni időszaktól kezdve politikai irányba is folyt. Megfigyelték többek között Zsedényi Bélát, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökét is." – "Marschall László 1945-ben már biztosan a Katonapolitikai Csoportfőnökség ügynökeként tevékenykedett. Nem csupán ő maga jelentett Vörös Jánosról … A Katpol nyomozói már korábban is érdeklődtek a honvédelmi miniszter személye iránt, elsősorban az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet kudarcában játszott szerepét akarták körüljárni." – A háború végén, a legelső békeévekben még határozott szakmai fölényben voltak a Péter Gábor vezette Politika Rendészeti Osztállyal szemben,"… növelte a Katpol fontosságát az a tény is, hogy Pálffy György és formálódó csapata értett a hírszerzés és elhárítás szakmai részéhez is, míg Péter Gábor és a Politika Rendészeti Osztály ezzel szemben sem az ország egészéről nem rendelkezett információval, másrészt a hírszerzéshez sem értett." – így a koalíciós években a Katpol volt az MKP politikai ellenfeleivel való leszámolásának elsődleges eszköze."ÁVH akkor még nem létezett, szerepét a szovjetek töltötték be. Az ÁVH virágkora 1948–49-ben kezdődött, 1949-ig a Katonapolitikai Osztálytól lehetett és kellett is félni, mert borzalmas volt. Sorra kínoztak meg végeztek ki ártatlan embereket. Igazi terrorszervezet volt, könyörtelenül megtisztította a hadsereget a régi tisztektől." – A foglyaikkal szembeni embertelen, brutális bánásmód, a rendszeres kínzások mintául szolgáltak az államvédelmi rendőrség számára. "A Katpol emlőin nevelkedtünk" – ahogy egy alkalommal az ÁVH vezetője, Péter Gábor félig komolyan, félig tréfásan fogalmazott.
A Katonapolitikai Osztály terrorszervezete kulcsszerepet játszott az 1945. november 4-én tartott nemzetgyűlési választáson a mandátumok 59,9%-át megszerző Független Kisgazda Párt ellehetetlenítésében, szétverésében."… ma már hiteles dokumentumokból is megállapítható, hogy a Független Kisgazdapárt szétverése a katpolos szovjet ügynökök kezdeményezésére indult meg." – A párt vezetőit koholt vádak alapján letartóztatták, illetve emigrációba kényszerítették.
1948 augusztusában a Katonapolitikai Osztály emberei merényletet kíséreltek meg a koalíciós kormány egyik legnépszerűbb politikusa, Veres Péter, a Nemzeti Parasztpárt elnöke, honvédelmi miniszter ellen."1948 Szent István-napján Rákosi Mátyás Kecskeméten tartott beszédében apámat súlyosan elmarasztalta, mert A paraszti jövendő című tanulmányában hitet tett a magánparaszti gazdálkodás mellett, és megfogalmazta, hogy a parasztság nem akar kolhozrendszert. Ezt követően a vadászház kigyulladt, és porig égett. Szerencsére apám, a segédtiszt és a gépkocsivezető időben észrevette a tűz keletkezését, és a személyzettel sikerült az értékes berendezéseket is megmenteniük. A vadászházat Pálffy György tábornok négy katonája őrizte, de állítólag a tüzet nem vették észre. Ez egyértelmű merényletkísérlet volt apám és társai elpusztítására. A 60-as évek közepén az őrség egyik tagja apámat budai alkotóházában felkereste, és közölte vele, hogy utasításra ők gyújtották fel a vadászházat." – Néhány nappal később Veres minisztériumi dolgozószobájában tűz ütött ki."Pár nap múlva apám a minisztertanácsról hivatalába érkezvén erős füstszagot érzett a szőnyeg felől. Behívta a szárnysegédet és a segédtisztet, akikkel feltekerték a hatalmas szőnyeget és megtalálták a tűzfészket. Hivatalos vizsgálat szerint a rádió- és telefonzsinórok rövidzárlata okozta a tüzet úgy, hogy apám egész délelőtt azokat nem is használta. Jóval később olyan információhoz jutottam, hogy állítólag az íróasztala alatt robbanótöltetet helyeztek el." – Ezt követően Veres a Nemzeti Parasztpárt vezetőségének egyetértésével mondott le honvédelmi miniszteri pozíciójáról."Ezek után összeült a Parasztpárt vezetősége, és egyetértésre jutottak abban, hogy apám lemond a miniszterségről, és háromsoros levélben átnyújtotta Dinnyés Lajos miniszterelnöknek és nem Rákosi Mátyásnak." –
Átszervezések
1947 januárjában a Katonapolitikai Osztályt csoportfőnökséggé szervezték át először négy, 1948 márciusára pedig már hét osztállyal; Törzsosztály, Elhárító Osztály, Katonai Osztály, Rádiófelderítő Osztály, Hírszerző Osztály, Nyilvántartó Osztály, Káderosztály. A létszám 609 főre emelkedett, és a feladatkör is kiszélesedett.
1948-ban az Államrendőrség átszervezésével létrehozott BM Államvédelmi Hatóság hatáskörébe kerültek a határ-, a folyam- és a légi-rendészeti hatóságok, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság, az útlevél kiállítás joga, a rendőrhatósági felügyelet és őrizet alá helyezés ügyei.
1950. február 1-jével a szervezet nevét HM IV. Főcsoportfőnökségre változtatták. Az átszervezett részlegen belül négy csoportfőnökséget és három önálló osztályt alakítottak: Hírszerző Csoportfőnökség, Elhárító Csoportfőnökség, Katonai Csoportfőnökség, Rádiófelderítő Csoportfőnökség, illetve Káderosztály, Támadó Elhárító Osztály, Törzsosztály. Decemberben, a már kizárólagos hatalmat birtokló Magyar Dolgozók Pártja vezetőinek döntése alapján került sor az állambiztonsági szervek összevonására, az egységes és gyakorlatilag korlátlan hatáskörrel felruházott Államvédelmi Hatóság megszervezésére, mely egy időre véget vetett a katonai hírszerzés és elhárítás önálló szervezeti működésének.
A Katonapolitikai Osztály ismert tisztjei
Pálffy György altábornagy, 1949. július 5-én koholt vádak alapján letartóztatták, a katonai bíróság halálra ítélte, október 24-én kivégezték. Kruchina Viktor ezredes, a német megszállás után részt vett a fegyveres ellenállásban. Pálffy első helyettese volt. Az ÁVH 1947. január 18-án merényletet kísérelt meg ellene."1947. január 18-án Gyurics Aladár rendőrezredes, akit az ellenállásból ismertem, meghívott farkasréti villájába este 6 órakor egy teára. Bár semmi rosszra nem gondoltam, szokás szerint egy töltött revolvert tettem a zsebembe. Amint közeledtem a Gyurics-házhoz, egy nagy fekete kocsit pillantottam meg. Az autó mögül öt ember lépett elő, és revolvergolyók záporoztak körülöttem. Válaszul tüzet nyitottam. Két lövést kaptam a vállamba és a hátamba, miközben lefelé rohantam a Lejtő utcán. A lövöldözés hallatára az 59-es villamos megállt. Segítő karok felhúztak a kocsiba, melyet a vezető azonnal teljes sebességgel elindított." – részlet Kruchina Viktor emlékirataiból A sebesült ezredesnek sikerült eljutnia a Brit Katonai Misszióra, ahonnan másnap Bécsbe csempészték. 1948 júniusától Angliában élt, hírszerzőket képzett ki."… disszidálása után Nagy-Britanniában a hírszerzés iskolájában kiképzőként is dolgozott …" – 1978. február 20-án, Londonban halt meg.