A , gyakran rövidítve és a tengerentúlon Shin Megami Tenseiként (eredetileg Revelationsként) forgalmazva, japán médiafranchise, melyet Okada Kódzsi, Szuzuki Ginicsiro és Szuzuki Kazunari tervezett. A jelenleg a Sega Sammy Holdings tulajdonában álló franchise-t elsősorban az Atlus fejleszti. A sorozat első címe, a Digital Devil Story: Megami tenszei 1987-ben jelent meg, sikere egy folytatást, majd később számos alsorozatot eredményezett, melyek együttesen alkotják a Megami tenszei franchise-t. A sorozat a szerepjátékok mellett különböző műfajú, így taktikai szerepjáték, akció-szerepjáték vagy MMORPG-játékokat is tartalmaz. A sorozat első két címét a Bandai Namco (akkoriban Namco) jelentette meg, de a Sin megami tenszei megjelenése óta Japánban és Észak-Amerikában majdnem minden alkalommal az Atlus adja ki a sorozat tagjait. Európában az Atlus külső cégeken keresztül jelenteti meg a játékokat.
Eredetileg Nisitani Aja Digital Devil Story című science fiction regénysorozatán alapult, a sorozat címét az első könyv alcíméből kölcsönözték. A legtöbb Megami tenszei cím különálló játék saját történettel és szereplőkkel. Visszatérő elemek közé tartoznak a cselekmény témák, a játékos döntései által befolyásolt történet, illetve játékmechanikai elemek, melyek közül a legfontosabb a teremtményekkel szembeni harcolás, illetve azok betoborzása, hogy a későbbiekben a játékos segítségére legyenek a csaták során. Számos filozófia és vallás, az okkultizmus, a cyberpunk és a korai science fiction elemeit is beépítették különböző időpontokban a sorozatba.
A sorozat legtöbb korai tagját nem lokalizálták, eredetileg, mivel akkoriban tabunak számítottak az erős vallási hatások a nyugati videojátékokban. Bár a Megami tenszei nem olyan nagy horderejű sorozat, mint a Final Fantasy vagy a Dragon Quest, azonban így is rendkívül népszerű Japánban és jelentős rajongótábora van nyugaton, így kritikai és kereskedelmi sikerre talált. A Shin Megami Tensei: Lucifer’s Call 2003-as megjelenése óta a Shin Megami Tensei nevet a sorozat legtöbb tagjára ráakasztották nyugaton, ezzel segítve a marketingben. A sorozat jól ismert a művészi irányvonala, kihívást nyújtó játékmenete és zenéje révén. A sorozat érett tartalma, sötét témái és a keresztény vallási jelképek használata miatt egyaránt vitákat váltott ki. A franchise további médiumai között mangaadaptációk, illetve animefilmek és televíziós sorozatok is vannak.
Címek
Játékok A franchise első tagja, a Digital Devil Story: Megami tenszei 1987. szeptember 11-én jelent meg. A sorozat rákövetkező címei csaknem minden alkalommal függetlenek egymástól a tematikai és játékmechanikai elemek továbbvitelét leszámítva. A Megami tenszei-játékok, majd a későbbi Sin megami tenszei-címek alkotják a sorozat magját, míg a többi alsorozat, így a Persona vagy a Devil Summoner spin-offok, melyeket a franchise részeként hoztak forgalomba.
Fősorozat <p align="center">Megami tenszei/Sin megami tenszei Digital Devil Story: Megami tenszei Digital Devil Story: Megami tenszei II Shin Megami Tensei Sin megami tenszei II Sin megami tenszei if... Shin Megami Tensei III: Lucifer’s Call Sin megami tenszei: Strange Journey Shin Megami Tensei IV Két Megami Tensei-játékot jelentettek meg Famicomra: a Digital Devil Story: Megami tenszeit 1987-ben, illetve a Digital Devil Story: Megami tenszei II-t 1990-ben. A Megami tenszei MSX-portját is 1987-ben jelentették meg. A két cím nem kapcsolódik egymáshoz a történet szempontjából, és mindkettőben szerepeltek a sorozatot később meghatározó alapvető játékmeneti és történeti elemek. Három Megami Tensei-címet jelentettek meg Super Famicomra: a Shin Megami Tenseit 1992-ben, illetve a Sin megami tenszei II-t és a Shin Megami Tensei if...-et 1994-ben.
Kilenc év kihagyás után, 2003-ban jelent meg a Shin Megami Tensei III: Nocturne PlayStation 2-re. A Maniax Edition című rendezői kiadása 2004-ben jelent meg Japánban és Észak-Amerikában, 2005-ben Európában. A sorszámot elhagyták a címéből az észak-amerikai kiadásnál, míg Európában Shin Megami Tensei: Lucifer’s Callra cserélték azt. A következő játék, a Sin megami tenszei: Strange Journey 2009-ben jelent meg Japánban és 2010-ben Észak-Amerikában Nintendo DS-re. A Shin Megami Tensei IV 2013-ban jelent meg Nintendo 3DS-re Japánban és Észak-Amerikában, majd egy évvel később Európában.
A fősorozat mellett két Sin megami tenszei spin-off játék is létezik. Az elsőt, a Sin megami tenszei: Nine-t a Nex Entertainment fejlesztette és 2002-ben jelent meg Xboxra. Eredetileg nagyon sok szereplős online szerepjátéknak (MMORPG) tervezték, azonban később egyjátékos és többjátékos csomagokra osztották fel, melyek közül az egyjátékos verzió jelent meg előbb. Az online változat megjelenését eltolták, majd végül fejlesztését leállították, mivel a készítők nem bírták volna kezelni a megkívánt online internetes kapacitást az Xbox Live rendszerén keresztül. Egy igazi MMORPG spin-offot, a Sin megami tenszei: Imagine-t a CAVE és az Atlus közösen fejlesztette, és 2007-ben jelent meg Japánban, illetve 2008-ban Észak-Amerikában Microsoft Windowsra. A szolgáltatást 2014-ben leállították Észak-Amerikában miután a Marvelous USA, a játék akkori kezelői, felszámolták a személyi számítógépes internetes játék-részlegüket.
Shin Megami Tensei: Persona
A Shin Megami Tensei: Persona a Megami tenszei sorozat legnagyobb és legnépszerűbb spin-offja. A sorozat első tagját, a Megami ibunroku Personát (a tengerentúlon eredetileg Revelations: Persona címen jelent meg) 1996-ban adták ki Japánban és Észak-Amerikában. Az első Persona 2-cím, az Innocent Sin 1999-ben jelent meg Japánban. A második játék, az Eternal Punishment 2000-ben jelent meg Japánban és Észak-Amerikában. A Persona 3 2006-ban jelent meg Japánban, 2007-ben Észak-Amerikában és 2008-ban Európában. Folytatása, a Persona 4 2008-ban jelent meg Japánban és Észak-Amerikában, illetve 2009-ben Európában. A sorozat hatodik tagja, a Persona 5 2015-ben fog megjelenni Japánban és Észak-Amerikában. A fő Persona-játékok mellett a Persona 3-ra és a 4-re összpontosító spin-offok is jelentek meg: a „canon” spin-off Persona Q: Shadow of the Labyrinth, két verekedős játék, a Persona 4 Arena és folytatása, az Arena Ultimax, illetve a Persona 4: Dancing All Night ritmusjáték. Amíg a Persona 3 és a 4 címében jelen volt a Shin Megami Tensei név, addig azt elhagyták a Persona 4 Arena duológia és a Persona 4 Golden címéből, mivel azok neve túl hosszú lett volna a praktikustól.
Egyéb spin-offok A Persona mellett egyéb, számos műfajt felölelő spin-off sorozata is van a franchise-nak. A Sin megami tenszei II megjelenése után az Atlus spin-offok és alsorozatok készítésére összpontosított, melyek a Megami tenszei franchise részét képeznék. A Devil Summoner alsorozat 1995-ben indult a Sin megami tenszei: Devil Summonerrel. A játékot a Devil Summoner: Soul Hackers követte 1997-ben, majd két az 1920-as évek Tokiójában játszódó előzmény, melyek Kuzunoha Raidó démonidéző köré összpontosulnak: a Raidou Kuzunoha vs. The Soulless Army és a Raidou Kuzunoha vs. King Abaddon.
A Lucifer’s Call megjelenése után nem sokkal hozták létre a Digital Devil Saga (Japánban Digital Devil Saga: Avatar Tuner) című duológiát, mely a Lucifer’s Call rendszereihez hasonló köré építettek fel, és melyet egy könnyebben megközelíthetőbb játékélménynek szántak. Két taktikai szerepjátékot is fejlesztett az Atlus Nintendo DS-re Devil Survivor cím alatt: az eredeti Devil Survivort és a Devil Survivor 2-t. Mindkettő kapott egy kibővített portot Nintendo 3DS-re. A további alsorozatok közé tartozik a Last Bible, a Devil Children és a Madzsin tenszei. A sorozat két jelentős, különálló spin-offja a Jack Bros., és a Shin Megami Tensei X Fire Emblem, mely crossover az Intelligent System Fire Emblem sorozatával.
Kapcsolódó médiumok A sorozat számos tagja kapott anime- és mangaadaptációkat: a Persona 3 egy négyrészes moziadaptációt (No. 1, Spring of Birth, No. 2, Midsummer Knight’s Dream, No. 3, Falling Down, No. 4, Last Episode) és egy nem canon spin-off sorozatot is kapott Persona: Trinity Soul címen. A Persona 4 két adaptációt kapott: az első a Persona 4: The Animation, mely az eredeti játékon alapul, a második a Persona 4: The Golden Animation, amely a kibővített PlayStation Vita-porton alapul. A Devil Survivor 2 azonos néven kapott animeadaptációt. Számos Sin megami tenszei és Persona cím kapott manga- és dráma CD-adaptációkat. A Personához kapcsolódó akciófigurákat és egyéb ajándéktárgyakat is gyártottak.
Visszatérő elemek Annak ellenére, hogy a sorozat legtöbb játéka különböző kontinuitásban játszódik, azonban bizonyos elemekben mégis osztoznak. Egyik meghatározó vonása a modern városi környezet, konkrétabban a modern Tokió. Erre eredetileg azért esett a választás, hogy elkülönítsék a játékot a kortárs fantasy játékfranchise-októl, mivel a modern Tokió ritkán jelent meg a játékokban ellentétben annak múltbéli változataival. A Sin megami tenszei II volt a sorozat egyik korai kivétele, mivel egy science fiction stílusú jövőben játszódik annak ellenére, hogy megtartotta a fantasy elemeket is. A két újabb jelentős eltérés közé tartozik a Strange Journey, mely az Antarktikára helyezte a hangsúlyt, hogy globális szinten ábrázolja a fenyegetést, illetve a Shin Megami Tensei IV, melyben egy középkori szintű társadalom van a modern Tokiótól elkülönülve.
A sorozat címe magyarra fordítva „az istennő újjászületése”: melyet továbbvittek a jelenlegi Sin megami tenszei sorozatba, melyet a hivatalos angol fordítás mentén „az igaz istennő lélekvándorlásként” lehetne lefordítani. A „lélekvándorlás” a reinkarnáció körforgására utal, amely számos Megami tenszei-történetben jelen van. A címben szereplő újjászületett istennő több jelentéssel is bír: utal a minden játékban megjelenő istennőként tekintethető női szereplőre, valamint játék során drasztikusan megváltozó helyszínre is. A reinkarnáció koncepciója a narratívákban és a játékmechanikai elemekben is jelen van, hogy összefonódjanak ezen témákkal.
Játékmenet A sorozat játékmenete a nehézségéről, illetve az éveken át megmaradt különböző mechanikáiról lett neves. Egyik kulcsfontosságú eleme az első Megami tenszei óta a démonok toborzásának lehetősége, melyek a játékos mellett harcolhatnak a csatákban, illetve két démon egyesítésének lehetősége, mellyel egy erősebb hozható létre. Ezekkel egyenértékű rendszerek a későbbi Persona-címekben is megjelentek. A játékok legismertebb harcrendszere a Press Turn-rendszer, melyet először a Lucifer’s Callban mutattak be. A Press Turn-rendszer egy körökre osztott harcmechanika, mely mind a játékosra, mind az ellenfelekre érvényes, melyben mindegyik fél egy bónusz kört kap az ellenfél gyengepontjainak támadásával. Számos játékban egy holdfázis vagy azzal egyenértékű rendszer is szerepel, melyben a hold fázisa vagy az időjárás változása befolyással van az ellenfelek viselkedésére.
Az első két Megami tenszei-játék elrendezése észrevehetően eltérő a későbbi játékoktól: míg a Megami tenszei egy háromdimenziós belső nézetű perspektívát használt, addig Megami tenszei II belső nézetű háromdimenziós megjelenítést alkalmaz a harcokhoz és egy felülnézetes kétdimenziós megjelenítést a navigációhoz. A váltást a fejlesztőcsapat tagjai javasolták, akik nem akarták, hogy a játékosok eltévedjenek egy nagy háromdimenziós környezetben. A kétdimenziós belső nézetű nézőpontot a Lucifer’s Callig folytatták, ahol azonban áttértek külső nézetes perspektívába. Ez az autóban való rosszulléthez hasonló, a Japánban akkoriban jelenlévő belső nézetű lövöldözős játéknál felmerülő úgynevezett „3D rosszullét” miatt történt: a fejlesztők azt akarták, hogy a játékosok összpontosíthassanak valamire. A belső nézetes perspektíva a Strange Journeyvel újra megjelent, és a IV harcaiba is beépítették a bejárható háromdimenziós környezet mellett.
Cselekmények és témák