Allelopátia a neve a növények, algák, baktériumok, korallok vagy gombák azon tulajdonságának, ami lehetővé teszi, hogy szerves vegyületek, bioreagensek kibocsátásával szomszédjaik életfolyamatát befolyásolhassák, azok növekedését elősegíthessék vagy gátolhassák, sőt magjaik csírázását is megakadályozhassák.
A bioreagensek nem játszanak életfontosságú szerepet az allelopatikus növény életfolyamatában (növekedésében, reprodukciójában stb.) tehát csak másodlagos metabolitoknak számítanak.
A tulajdonság nem tévesztendő össze egy növény önző, az életfolyamathoz fontos anyagoknak (kémiai elemek és vegyületek) és energiának (fény, hő) szomszédjaiktól való elvonására való képességével, de együttesen fontos szerepet játszanak a növényfajok közötti fejlődési folyamat versenyében.
Számos bioreagens előállítható mesterségesen, szintetikusan és az allelopátiai kutatás a gyomirtás ismeretének fejlesztésére szolgálhat.
Történelem A fogalom egy bécsi egyetemi professzortól jön. Hans Molisch professzor 1937-ben közölte megfigyelését, hogy vannak olyan növények, amelyek talajba bocsátanak bizonyos szerves vegyületeket, aminosavakat, fenolokat stb. amelyek egyes növénytársaikra jótékonyan, serkentően, másokra károsan hatnak. Elroy Leon Rice 1984-ben megerősítette Molisch megfigyelését és a tulajdonság definícióját.Elroy Leon Rice, Allelopathy, Second Edition, Academic Press. 422 p., 1984, (első kiadás, 1974 november azonos kiadó)
Allelopatikus reagensek Allelopatikus reagensek (angolul allelochemicals) úgymint fenolok, flavonoidok, terpenoidok, alkaloidák és glükozinolátok megtalálhatók az allelopatikus növénynek gyakorlatilag minden rostjában, gyökér, szár, levél, virág, gyümölcs, virágpor.
A kibocsátási mechanizmus lehet: 1. elpárologtatás, 2. környezeti víz általi kioldás 3. kiszivárgás és 4. maradványai bomlástermékeinek elterjesztése. Gyakran több reagens együttműködésére van szükség. Olykor a recipiens növény csak az alleloreagens koncentrációjában egy küszöbhatár elérésére reagál.
Szerves vegyülettípusok Az alleloreagensek általában alacsony molekulasúlyú vegyületek, amelyek lehetnek vízoldhatóak vagy zsíroldhatóak is. Példák: fenolok, kinonok, terpének. Hatásmód Akár a természetes gyomirtószerek, ezek is hathatnak a környezeti növény bármely részére. Egyesek kémiailag gátolni tudják a szomszédos növény fotoszintézisét is. Fenolok A fenolok savjellegükkel gátolják egyes fémionok abszorpcióját. Így a szalicilsav akadályozza a K+ ion talajból való felszívását az avena sativa növény gyökérhálózatában, ahol minél savasabb a közeg, annál nagyobb a gátló hatás: az inhibitorhatás a gyökér sejtmembránjainak a depolarizálása útján történik, ami ezen ionok sejtmembránon keresztüli permeabilitását csökkenti.
Jegyzetek
Kategória:Biokémia Kategória:Ökológia