Nagy István (Irsa, 1920. május 25. – Dörgicse, 2017. május 24.) magyar szobrász.
Élete
1920-ban született Irsán. Gyári munkásként 1941-1942-ben id. Szabó István szobrászművész környezetében szerezte első művészeti tapasztalatait. A második világháború idején katona, hadifogságba esett, ahonnan csak 1946-ban tért haza. Ismét fizikai munkás lett, közben tanult, érettségi vizsgát tett, és bekerült a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Itt 1956-ban végezte tanulmányait id. Szabó István és Pátzay Pál növendékeként.
1957-ben Szolnokon telepedett le az itteni művésztelep tagjaként, s rövidesen a város egyik illusztris művésze lett. A Varga Katalin Gimnáziumban tanított. A helyi, a regionális és az országos kiállítások állandó résztvevője volt, művei kollektív tárlatok keretében külföldre (Tallinn, Moszkva, Szófia, Bécs, Párizs) is eljutottak. A Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Olaszországban és Franciaországban járt tanulmányúton. 1976-ban és 1978-ban részt vett a Villányi Alkotótábor munkájában, s dolgozott a tokaji és a hajdúböszörményi művésztelepeken is.
1977 óta Dörgicsén élt. A szép Balaton-felvidéki táj újabb lendületet adott alkotói tevékenységének.
Művészetére jellemző
Főiskolás korában kisméretű állatfiguráival hívta fel magára a figyelmet, az állatok (macska, csikó, mackó stb.) művészeti megformálása pályája későbbi szakaszában is domináns maradt. Emberábrázolásai az anyasággal és az alföldi falvak mindennapi életével kapcsolatosak. Alkotásai szinte kivétel nélkül zárt, tömör kompozíciók, s legjellemzőbb vonásuk a monumentalitás. Műveiből derű, vidámság és humor árad, ugyanakkor erőteljes belső dinamizmussal bírnak, s harmonikusan egyesítik a természet elemeit és az anyag törvényszerűségeit. A szobrász samott alapanyagú munkáival az iparművészet felé közelít.
Művei „Varga Katalin Gimnáziumért” emlékplakett alkotója (1980)
Köztéri művei
Teknősbékán ülő fiú (kő, 1958, Jászberény) Álló leány (mészkő, 1960, Bonyhád) Csikó (bronz, 1962, Budapest, XXI. ker., Csepel, Csillagtelep) Térdelő leány (kő, 1962, Debrecen) Álló nő (mészkő, 1963, Szeged, Szegedi Orvostudományi Egyetem kollégiuma) Játszó mackók (kő, 1966, Kazincbarcika) F. Bede László (kő portré, 1965 körül, Szolnok) Mackó (mészkő, 1969, Szolnok, Kassai úti Általános Iskola) falburkolat (kerámia, 1972, Tiszalök, Postaház) fríz, oszlopburkolat (kerámia, 1973, Nagykanizsa, Mávaut-pályaudvar) Dózsa György (bronz emléktábla, 1975, Szolnok) Kecske (kő, 1977, Szolnok) dombormű (terrakotta, 1978, Mezőtúr) Szolnoki szfinx (kő, 1979, Villány, Szoborpark) Mesélő (kő, 1979, Hajdúnánás) Mesefigura (mészkő, 1980, Hajdúnánás, Nevelőotthon) Zenélő (kő, 1983, Szolnok, belváros, Hild János park) bélyegkép|jobbra|Zenélő tágabb környezetében Felszabadulási emlékmű (kő, 1983, Tiszajenő) Pelikán (bronz, 1984, Budapest, XVI. ker.) Játszó gyermekpár (kő, 1994, Székesfehérvár, Maroshegyi Óvoda) dombormű (kő, Dörgicse, Királypince) díszkút (bronz, Mezőtúr) Gróf Szapáry Gyula (bronz portré, Pusztataksony) Kút figurával (kő, Szeged) Bölénycsúszda (kazánlemez, Szolnok).
Művek közgyűjteményekben
Damjanich János Múzeum, Szolnok Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény Janus Pannonius Múzeum, Pécs Banja Luka (YU).
Díjak, elismerések
Budapest Fővárosi Tanács díszkút- és szoborpályázatának III. díja (1954) Jubileumi emlékérem (1970) Káplár Miklós-díj (1972) Megyei Tanács művészeti díja (1980) SZOT-díj (1985) Művészeti nívódíj (1985, 1987, 1994) Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért díj (1995)
Jegyzetek
Források
https://www.kozterkep.hu/a/1186/nagy-istvan.html
További információk A művész honlapja A Képző- és Iparművészeti lektorátus által megadott életrajz alkotásainak, kiállításainak listájával
Kategória:Albertirsaiak Kategória:1920-ban született személyek Kategória:2017-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar szobrászok