Michael Praetorius (Creuzburg, 1571. február 15.A születési dátuma a Gergely-naptár bevezetése előtti, így bizonnyal csak formálisan esik egybe a halálozási dátummal. – Wolfenbüttel, 1621. február 15.) reneszánsz, kora barokk német zeneszerző és zenetudós.Herbert von Hintzenstern: Michael Praetorius Creuzburgensis (1571–1621). In: »Laudate Dominum«: Achtzehn Beiträge zur thüringischen Kirchengeschichte. Festgabe zum 70. Geburtstag von Landesbischof D. Ingo Braecklein (= Thüringer kirchliche Studien. 3. kötet). Evangelische Verlagsanstalt, Berlin 1976, 111–114. oldal; ekmd.de (PDF; 76 KB).
Élete és munkássága 1571. február 15-én a türingiai Creuzburg városában született. Az apja evangélikus lelkész volt. 1585-től az Alma Mater Viadrina egyetemen tanult Odera-Frankfurtban. Organistaként körülbelül három évig tudta megélhetését biztosítani, mígnem 1589/90-ben – tanulmányait befejezetlenül hagyva – ismeretlen okokból elhagyta Frankfurtot.
Körülbelül 1594-től Henrik Julius braunschweig–lüneburgi fejedelem majd Frigyes Ulrik braunschweig–wolfenbütteli fejedelem szolgálatlába állt mint orgonista, karmester és titkár. Ezután Lüneburg városában működött mint az ottani Miasszonyunk kápolna Kapellmeistere.
Praetorius korának legmegbecsültebb evangélikus komponistája volt, egyházzenei darabok mellett világi műveket is hagyott az utókorra. Számos művet alkotott az akkori népi stílus jegyében, e darabjaiban német népzenei dallamokat is feldolgozott. Természetesen nagy hatással volták rá a korabeli olasz komponisták, különösképpen a velencei iskola képviselői. Több német kollégájával együtt ő is eljutott Velencébe, ahol Giovanni Gabrieli tanítványa volt. Praetorius alakított ki a nagy motetta műfaját kettős kórusra.
1605-1610 között kilenc kötetben jelentette meg koráldallamokra írt 1244 kompozícióját. A Musae Sioniae a korabeli evangélikus énekek legjelentősebb gyűjteménye. A szerző figyelembe vette az egyes tartományok egyházainak különböző változatait is. Az első négy kötetben a két kórusra és négy szólamra írt művek az uralkodóak, aztán az 5. kötettől az énekek feldolgozása szisztematikus lett, és uralkodóvá vált a nyolcszólamúság.
Világi műveinek gyűjteménye az 1612-ben kiadott Terpsichore, musarum aoniarum quinta. A kötet 312 tánctételt és szvitet tartalmaz. A kötet nem önálló gyűjtemény, Praetorius francia munkatársa, Pierre-Francisque Caroubel darabjait is tartalmazza. Eredetileg egy egész sorozatot terveztek világi hangszeres és vokális darabokkal, a Musae Sioniae párjaként, de végül csak ez az egyetlen rész készült el.
Zeneelméleti munkásságának legjelentősebb alkotása a Syntagma Musicum, amely a korabeli zeneelmélet és zenei gyakorlat átfogó, enciklopédikus összefoglalása. A mű három kötete 1604 és 1620 között jelent meg. Az 1. kötet még latinul született, az egyszólamú egyházi ének történetét dolgozta fel benne Praetorius, a kezdetektől a reformációig. A második kötet a hangszerekkel foglalkozik, részletesen leírja a korszakban használatos hangszereket, megszólaltatási módjaikat. Az utolsó kötet útmutatás a számozott basszus előadási gyakorlatához. A mű felbecsülhetetlen értékű útmutató volt a huszadik században, amikor is a barokk zene feltámadott poraiból.
Michael Praetorius Wolfenbüttel városában, 50 éves korában halt meg, 1621. február 15-én. Több ezer zenedarabot hagyott az utókorra.
Jegyzetek
Források
Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I. A 2. századtól 1800-ig, Springer, Bp., 1996, 243., 254., 256., 261. o.
Fordítás
Irodalom Wilibald Gurlitt: Michael Praetorius (Creuzbergensis) – Sein Leben und seine Werke. Leipzig 1915. Josef Zuth: Handbuch der Laute und Gitarre. Verlag der Zeitschrift für die Gitarre (Anton Goll), Wien 1926 (1928), 223. oldal
Walter Deeters: Alte und neue Aktenfunde über Michael Praetorius. In: Braunschweigisches Jahrbuch. 1971, 102–120. oldal Kurt Gudewill, Hans Haase: Michael Praetorius Creutzbergensis: 1571(?)–1621. Zwei Beiträge zu seinem und seiner Kapelle Jubiläumsjahr. Wolfenbüttel/Zürich 1971. Siegfried Vogelsänger: Michael Praetorius 1572–1621. Hofkapellmeister und Komponist zwischen Renaissance und Barock. Eine Einführung in sein Leben und Werk. In Zusammenarbeit mit Winfried Elsner. Möseler, Wolfenbüttel 2008, Heaven Is My Fatherland. The Life and Work of Michael Praetorius. Übersetzt und herausgegeben von Nathaniel J. Biebert. Resource Publications, Eugene (Oregon) 2020, / (eBook). Hans-Joachim Böttcher: Praetorius Creuzburgiensis (eigentl.: Schultheiß), Michael. In: Bedeutende historische Persönlichkeiten der Dübener Heide. AMF – 237. sz., 2012, 79–80. oldal Beate Agnes Schmidt: Michael Praetorius manu propria. Persönliche Bekenntnisse und Wahlsprüche in Selbstzeugnissen. In: Kirchenmusikalisches Jahrbuch. 100, 2016, 65–96. oldal; DOI:10.30965/9783657788620_006. Inga Mai Groote: Michael Praetorius. Musikalischer Weltbürger an der Oker. (= Persönlichkeit und Geschichte, Nd. 174) Gleichen/Zürich 2021, Sven Limbeck u. a. (szerk.): Musik im Umbruch. Studien zu Michael Praetorius. (= Wolfenbütteler Forschungen, 172. kötet) Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel 2022, Ulf Wellner: Die Titelholzschnitte in den Drucken des Michaël Prætorius Creutzbergensis (= Hochschule für Musik und Theater „Felix Mendelssohn Bartholdy“ Leipzig – Schriften. 19. kötet). Olms, Hildesheim / Zürich / New York 2022, Frank-Bernhard Müller: Desiderata und Probleme der Biografie von Michael Praetorius. In: Zeitschrift für Thüringische Geschichte. 79, 2025, 191–210. oldal
Kategória:Német zeneszerzők Kategória:Reneszánsz zeneszerzők Kategória:Barokk zeneszerzők Kategória:1571-ben született személyek Kategória:1621-ben elhunyt személyek Kategória:Zenetörténészek Kategória:Német orgonisták