A miskolci Városház tér a város közigazgatási központja, itt áll a Városháza és a Megyeháza. A hagyományos értelmezés szerint alig nevezhető igazi térnek, a hajdani Piac utca nyugat felé tölcsérszerűen kiöblösödő, illetve a régi Mészár utca észak felé szűkülő része alkotja. Keletről a Széchenyi István utca, nyugatról a Hunyadi utca, délről a Szent István tér, északról a Kis-Hunyad/Palóczy László utca határolja. A tér a második világháború előtt Horthy Miklós nevét viselte, a tanácsi rendszer idején pedig Tanácsház tér volt a neve.

Miskolc város történelmi magja a Sötétkapu és a Városház tér között alakult ki, de erről korabeli írásos adatok nem ismertek. Ezért fontosak a régészeti feltárások, amikre azonban a szoros beépítettség miatt alig van lehetőség. 1955-ben a második világháborús sérülései miatt lebontották a cím szerint Rákóczi utca 1. szám alatti, de a Széchenyi utcára néző házat. A telek újbóli beépítése előtt eredményes ásatásokat végeztek a területen: több 11. századból származó ház maradványait tárták fel (néhány alkalomszerű ásatás ezen kívül is történt a belvárosban). Az első, településszerkezettel kapcsolatos írásos emlékek a 14. századtól jelentek meg. Egy 1376-ban kiadott oklevél szerint a település utcákra tagolt, királyi birtoklású város volt, amelynek névvel jelölt utcái voltak. Az utcákra először latinul hivatkoztak, az első magyarul említett utcanév a Malom utca (Molomwcza) és a Piac (Pyach) utca volt. Miskolc középkori utcaszerkezetének kialakulásában döntő szerepe volt a Szinvának. Fő utcája a Piac utca a Szinvával párhuzamosan futott, utcái ebből ágaztak ki. Az első utcák a Szinva irányába vittek (ilyen volt a Malom utca is), az északra nyitó utcák közül az egyik első a Mészár utca volt, amely a Piac utca északnyugati irányú kitölcséresedéséből indult, és a város mészárszékeinek helye volt.

A Városház tér a Piac utca nyugati szakaszából és a Mészár utcából alakult ki. A Mészár utca nyugati oldalán épült fel a 17. század közepén a város első hivatalos épülete, majd a helyén a 18. század közepén egy újabb épület, amit már Városházának hívtak. A ma is álló, történelmi Városháza 1870–71 között épült fel. A Városházával szemben, 1727-re épült fel a vármegye első háza, a végleges épületet a 19. század első felében építették meg.

Története bélyegkép|balra|370px|A Városház tér vázlatos térképe Miskolc belterülete, illetve utcaszerkezetének a magva már a korai középkorban kialakult. Az utcahálózatot a Szinva folyásiránya határozta meg, ezzel párhuzamos, illetve ebből kiágazó utcák hálózata alkotta. Az Árpád-korban a település falusias jellegű volt. Az első, 11. századból származó házak maradványait egy 1955-ös ásatás során találták meg a Sötétkapu mellett. Egy 1376-ban kiadott oklevélben leírtak szerint a település utcákra tagolt, szőlővel beültetett hegyekkel körbevett, királyi birtoklású város volt. Az utcák és a szőlőhegyek mind névvel rendelkeztek. Ismert volt – többek között – a Piac utca, a Hunyad utca és a Mészár utca. A Piac utca a mai Városház tér közvetlen környéke, először ezt említette magyar nyelven egy 1548. évi dokumentum (Pyach). A Hunyad utca a Diósgyőri kapu közelében fekvő zsellérutca volt, ami a Piac utca nyugati folytatása volt, egy 1501-es irat tesz említést róla. Miskolc gazdaságának fontos objektumai voltak a mészárszékek, amelyek emlékét a Mészár utca őrizte, a Fábián utcát kötötte össze a Piac utcával. Itt épült a 17. század közepén az akkor még szerény Városháza, majd a helyén a 18. század közepén egy újabb – de még mindig nem a végleges – épület. A szoros telekkiosztás miatt a miskolci telkek keskenyek voltak, a házak szorosan egymás mellett épültek, ami tömör, egybefüggő, városias képet adott a miskolci főutcának.

Miskolc kora középkorban kialakult úthálózata lényegesen nem változott a következő évszázadokban sem, legfeljebb egyes utak jelentősége módosult, az áthaladó országutak fontosságával összhangban. A Csaba felől érkező országút Miskolc belterületén, a Piac utcán ágazott Diósgyőr és Szentpéter felé. A Diósgyőrbe vezető út a város főutcáján vitt át, majd szántóföldek között vezetett tovább. A közlekedés ezt az örökséget vitte tovább gyakorlatilag a 20. század végéig, miközben 1897-ben elindult a villamos, 1926-ban a busz, a személykocsi-forgalom pedig folyamatosan növekedett. Ez utóbbi a Városház tér északi szárnyát is terhelte. A tér a második világháború előtt Horthy Miklós nevét, a tanácsi rendszer idején pedig a Tanácsház tér nevet viselte. A sétálóutca 1984-es kialakítása nemcsak a Széchenyi utcát, hanem a Városház teret is érintette, így ezután a járműforgalmat csak a villamosjáratok jelentik, amelyeknek mindkét irányban megállói is vannak a téren.

A tér közepén hajdan több olyan térelem állt, ami viszonyítási pontként is szerepelhetett. A 19. században állt itt egy vasoszlop, rajta VÁROSHÁZTÉR felirattal. Több századforduló körüli felvételen is szerepel a nevezetes „négyes lámpa”, egyiken az oszlop tövében – lévén még ekkor is piactér – egy asszony árulja portékáját. A piacozási lehetőséget a Városház téren és a Főutcán a Vásárcsarnok 1926-os átadása után szüntették be. A 20. században különböző kialakítású virágágyásokkal bővült a Városház tér közepének arculata. A négyes lámpa utódjaként lehet tekinteni Litwin József 1980-as években készült szép kandeláberére, amely egy ötszögletű talapzaton állt. Végül 1994-ben ennek a helyén állították fel Melocco Miklós hatalmas Széchenyi-szobrát, amit ellentmondásosan fogadott mind a szakma, mind a közvélemény.

Képek

A Városház tér épületei Páratlan oldal Szemere-kert A Szemere-kert szorosan kapcsolódik a Városház térhez, és területe korábban a Megyeházával volt kapcsolatban. A park a Városház tér, a Palóczy László utca és a Patak utca, valamint a Megyeháza 1968-ban felhúzott épülete által közrefogott területen fekszik. A megye 1723-ban hat telket vásárolt egymás mellett, és ezeken összesen hat épületet emeltek, köztük a Megyeháza első változatát. A Szemere-kert területe is be volt építve, itt volt a „Bagolyvár” is, ami állítólag az egyre romosodó épületben tanyázó madarakról kapta a nevét. A város vezetőit Szemere Bertalan halála óta foglalkoztatták az első felelős magyar kormány belügyminisztere, miniszterelnöke emlékének méltó ápolása, utca elnevezéséről és egész alakos szoborról volt szó. A szobor elhelyezésével kapcsolatban először az Erzsébet tér merült fel (a Kossuth-szoborról ekkor még nem volt szó), majd 1903-ban döntöttek a Bagolyvár helyének felszabadításáról. Róna József hamar el is készült a szoborral, de a felállítást még 1905-ben is akadályozták a körülmények. A területen végül 1906-ban alakították ki a parkot, a szobrot pedig november 11-én avatták fel. A szobor itteni elhelyezése akkoriban jelképnek is számított, mivel a parkot keletről határoló Patak utca túloldalán állt az azóta már lebontott Palóczy utcai zsinagóga, és Szemere a zsidók emancipációjának híve és támogatója volt. A park keleti végén 1990-ben fából készült emlékoszlopot állítottak a második világháborúban elesett miskolci hősök emlékére.

Megyeháza (Városház tér 1.)

A mai Megyeháza elődépülete 1694-ben épült vendégház számára, ahol a város a vendégeit szállásolhatta el. 1723 után, amikor kötelezték a megyéket székház építésére, Borsod vármegye a még mindig Mészár utcának nevezett terület keleti oldalán felvásárolta a szükséges telkeket, és 1727-re megépíttették a vármegye házát. Az épület állaga viszonylag rövid idő alatt annyira leromlott, hogy újat kellett építeni. Bonyodalmas huzavona után végül 1826-ra készült el az épület, de csak néhány változtatás után tudták használatba venni. 1843-ban leégett a tetőzete és beomlott a díszterem födémje. Miks Ferenc, majd Árva Pál tervei alapján az 1910 körüli időkig tartott a felújítás. 1939-ben restaurálták a főhomlokzatot, azután 1941–42-ben új szárnyat építettek hozzá a déli oldalon, majd 1968-ban az északi oldalon, az egykori tömlöc helyén is emeltek egy új épületet. A törzsépület klasszicista stílusú, U alakú épület, Városház tér felőli oldalán 7+5+7 axisú. A földszinti ablakok félkörívesek, az első és a második emeletiek egyenes záródásúak. A középrizaliton négy konzollal alátámasztott kovácsoltvas erkély van a három franciaablak előtt. A Megyeházától északra terül el a Szemere-kert.

Herke-ház (Városház tér 3.) Az épület homlokzati traktusait 1892-ben alakították ki, de maga a ház már korábban is állt. A Városház tér felőli részen mindig is különböző üzletek működtek (hús-, szatócs-, fűszer-, dohánybolt, pékség, kávézó), 2017-ben dohánybolt és halsütöde volt benne. A ház udvari részeit a Közterület és Piacfelügyelőség ügyfélszolgálata foglalta el. A szerény megjelenésű, földszintes épület (a négyes lámpát mutató fotón a háttérben látszik a ház) Herke József tulajdona volt, és arról nevezetes, hogy ennek a háznak az udvari helyiségeiben volt Miskolc első nyomdája, Szigethy Mihály 1812 és 1833 között működtette itt vállalkozását. Itt készült a korában rendkívül népszerű Miskolczi Nemzeti Kalendáriom, amiből évente nyolcezer példány lelt gazdára, valamint Szrogh Sámuel Miskolcznak a’ javai című költeménye.

Vadnay–Szeremley-ház (Városház tér 5.) Műemlék. A házat Vadnay Gábor ügyvéd építtette a 19. század első évtizedeiben, azután valószínűleg házassági kapcsolatok alapján jutott Szeremley Lajos birtokába, innen adódik a ház kettős elnevezése. A helyiek ugyanakkor Petőfi-házként is emlegetik, mivel a költő 1847. július 7–9. között – a jó barát házigazda meghívására – itt szállt meg a földszint jobb oldali részében. Erre a ház falán elhelyezett emléktábla (július 8-i dátum szerepel rajta) emlékeztet. A klasszicizáló késő barokk épületet a 19. század végén a Szeremley család átépíttette, ekkor nyerte el mai eklektikus kialakítását. A ház zárt sorú, U alaprajzú, szimmetrikus megjelenésű, 2+1+2 tengelyű, egyemeletes épület. Udvari homlokzatán konzolos függőfolyosó van. Földszinti helyiségei boltozottak, az emeletiek sík mennyezetesek. Középső tengelyében helyezkedik el a köríves, kőkeretes kapu, amelybe két oldalon bevésték az egykori folyamatos házszámozást (2465 Sz.). A kapu fölötti egyetlen franciaablak előtt kovácsoltvas korlátos erkély helyezkedik el, amit két oldalról ión fejezetű pilaszterek öveznek. A szélső tengelyekben két-két egyenes záródású ablak van, fölöttük egyenes szemöldökpárkánnyal. A földszintet a kapu két oldalán az üzletek (2017-ben borkóstoló és képkeretező) kirakatai és bejáratai foglalják el. Udvarán konzolos függőfolyosó van.

Bakos- vagy Mázer-ház (Városház tér 7.) Műemlék. A 19. század elején a ház tulajdonosai Kun János és Kun József voltak. A ház Bakos-házként ismert, mert 1920 és 1940 között Bakos Kálmán szerepelt a háztulajdonosok jegyzékében. Mindazonáltal a 19. század végén Mázer-ház néven hivatkoztak rá, ezért előfordul ez az elnevezés is. Zárt sorú, U alaprajzú, egyemeletes épület. A házat a 19. század vége felé erősen átalakították, udvari homlokzata ennek a nyomait viseli. A ház szimmetrikus kialakítású. A kapu kőkeretes, kosáríves zárású. A homlokzatot a földszinttől a koronázópárkányig tagolatlan felületű lizénák osztják. A két szint között, a ház teljes szélességében osztópárkány fut végig. Ablakai kőkeretesek, fölöttük íves szemöldökpárkány van, a középső két ablak fölött közös kialakítással. Korabeli fotókon látható, hogy előbb a jobb, majd a bal oldalon is kialakították a földszinti boltokat, két kirakat, egy bejárat osztással (az 1884-es fényképen a jobb oldali cégéren Hesz Jenő, a kapubejáró fölött Hesz Miklós és Kocs Sándor neve olvasható). Ebben az épületben működött évtizedekig a híres Petró-féle könyvkötészet. Az épületet 2005-ben felújították. A 2010-es években étterem és zálogház működik a házban. Az épület előtt Roth Anni fotográfus (1900–1944) botlatóköve található.

Bartányi-ház (Városház tér 9/a.)