Kocs község Komárom-Esztergom vármegye Tatai járásában.
Fekvése A Kisalföld keleti szegélyénél a Győr–Tatai-teraszvidék és a Vértesalja találkozásának szelíd dombvidékén, a vármegye középső részén helyezkedik el. Szomszédai: észak felől Mocsa, kelet felől Tata, délkelet felől Környe, dél felől Kömlőd, délnyugat felől Szákszend, nyugat felől pedig Nagyigmánd.
Megközelítése Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az M1-es autópálya, amely néhány kilométerre északra halad el a település központjától. Szerepe a helyi közlekedésben annak ellenére jelentős, hogy a fel- és lehajtási lehetőségek a sztrádán ezen a szakaszán korlátozottak: Budapest irányában a 67. kilométernél lévő Tata-Környe csomópontot, Győr irányában pedig a 85. kilométernél lévő Komárom-Kisbér csomópontot használhatják a Kocsra igyekvők.
A környező kisebb településekkel Kocsot négy számjegyű mellékutak kapcsolják össze: kelet-nyugati irányban a Tata és Győr között húzódó 8136-os út szeli át Kocs központját, Mocsával és Komárommal (Szőnnyel) a 8142-es út, Mórral pedig a 8127-es út köti össze. Határszélét érinti még délkeleten a 8137-es út is.
Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség a Tata vasútállomása, autóbusz-átszállással.
Természeti környezete Természeti környezete nagyon sokszínű. Földrajzilag már a Kisalföldhöz tartozik, annak homoktáj részletébe. Határának délről északi irányba elnyúló, egyre jobban ellaposodó dombjait lösztakaró borítja.
A község tengerszint feletti átlagos magassága 112-158 méter. Legmagasabban fekvő része a falutól keletre fekvő Haraszt 222 méterrel, amit az alacsonyabb magaslatok közül a Látóhegy 218, a Sashegy 208, a Halom pedig 197 méterrel követ.
Éghajlat, hőmérséklet
A falu éves középhőmérséklete: 10,5 °C, a januári középhőmérséklet -1,4 °C, a júliusi 20,5 °C. Az évi napfénytartam 2100 óra. Az éves csapadékmennyiség 570 mm, az uralkodó széljárás északnyugati.
Nevének eredete Neve személynév eredetű. Az Árpád-kori Koch, Kocs, Kos személynévből ered. A település a nevét feltehetőleg az egykori, Koch (Kos) nevű tulajdonosáról kapta.
Története A Kocsot körülvevő területen már az őskorban is laktak.
A leletek alapján a késő-bronzkortól a római korig, majd az avar nomád lovasnépig nyomon követhető az emberi élet.
Az első írott emlék 1217-ből származik koch formában. Az első okleveles említés, amikor a Pókaiak voltak a földesurak, már Kos alakban jelenik meg a község neve. A kocsi születésű Bátky Zsigmond néprajzkutató szerint ez egy török eredetű név, melyet egy magyar ember viselt.
A hagyomány szerint a helyi bognárok által készített kocsi szekér Európa-szerte olyan hírnévre tett szert, hogy annak elnevezése a mai napig több világnyelvben e község nevét őrzi (németül: Kutsche, angolul: coach, franciául: coche). Számos változata létezik: hintó konflis fiáker formájában.
Középkor A középkorban Kocs jelentős település lehetett. Utalnak erre különböző iratok, melyek adóról, vámról, malomjogról, engedetlenségről szólnak. Ahogy a falut birtokló földesurak követték egymást – Héderváryak, Batthyány család, Bakith Pál – úgy a falu neve is más-más formában tűnt fel. Így olvashatunk Kócs, Kooch elnevezésekről is.
Kocs első említése írásos alakban 1267-ben a szomszédos Tömörd (Temird) határleírásánál szerepel Ruch alakban, de egyes írásos említésekor Kuch, KWCH, Koch, Kocs -ként is előfordult. 1325-ben Kocsi Fekete Pál (Paul Niger de KWCH) birtokos Kocson. Lánya, Margit a Kocstól északkeletre fekvő Haláp falu birtokosának, Halápi Olivérnek a felesége. [Utóbbi település Baj határában feküdt, mára már elpusztult.] Ugyanez időben van szó az oklevelekben Kocsi Fekete Pál birtokának felosztásáról, mi szerint felét gyermekeire; fiára Lőrinczre, és lányára Margitra, s unokájára Halápi Jánosra hagyja.
Károly Róbert korában bélyegkép|jobbra|270px|Kocs látképe A Budáról Bécsbe menő országút Komáromot és Székesfehérvárt összekötő régi római út keresztezésében fekvő település forgalmas csomópontjában fekvő Kocson már ekkor lóváltó állomás is működött, és híres volt szekérkészítő iparosairól is. 1332-ben a falu már királyi birtok volt, Károly Róbert király ekkor (Csór nemzetségbeli) Péter fia Tamás csókakői és gesztesi várnagynak, későbbi lovászmesterének adományozta a települést vámjával együtt: az 1330. őszi Havasalföldi hadjárata során – a király és serege ellen Bazarab vajda cselszövésekor – Csór Tamásnak a király megmentése során tanúsított hősies magatartása jutalmául (Magyar Nemzet Története): Csór Tamás, Csór Péter fia a menekülő királynak, "kinek lova a fáradtságtól már makacskodni kezdett" átadta saját lovát, hogy a király életét megmentse.
Károly Róbert idejéből, valamint Csór Tamás Kocson való birtokossága idejéből való a hintó (currus mobilis) első említése is; Küküllei János leírásában mint szemtanú írta le a király temetési hintóját 1342-ben, mely járművet már ekkor magyar ingó szekér, ingó, hintáló szekér néven írtak le.
1343-ban Károly Róbert király özvegye, Erzsébet királyné Nápolyba való utazásakor említették a korabeli feljegyzések a 4-ló húzta hintót, majd még ez évben Nagy Lajos király anyjának Nápolyból Rómába való útja leírásában olvashatunk a 6 ló húzta hintón (currus mobilison) való utazásáról. Nagy Lajos 1372-ben kelt levelében már szerepelt a szijakon függő szekér: Post ipsam curram pendentem transmittere. 1386-ban, Nagy Lajos halála után már mindkét jármű; a szekér és a hintó is szerepel Erzsébet és Mária királynék utazásakor, mikor a Garaiak kíséretében Budáról Dzsakovárra utaztak.
1414 után Kocs már a losonci Bánffy család, Losonczi László bán fiának Dénesnek birtokaként található az évtized végéig; Losonczy Dénes felesége Genyő János komáromi és krasznai főispán Anna nevű leánya lett, kivel házassága révén a Valkóvári uradalmat kapta. Losonczy Dénes Nagy Lajos király leányának Mária királynőnek udvarában nevelkedett, ki később Zsigmond király felesége lett.
Zsigmond király korában bélyegkép|A Kocsimúzeum épülete Kocson 1421-ben Kocs falut Zsigmond király Hunyad váráért (a későbbi Bánffyhunyad) elcserélte a Losonczy-Bánffy családdal.
1421. július 23-án kelt oklevelében Zsigmond király a vasvári káptalan által Kocs és Teke-Földe birtokába iktattatja be a Kocsy családot: annak Pergint, Imre és András nevű tagjait, innen a család az adományos nemzetségek sorába lépett.
Ugyancsak 1421-ben kapták még Zsigmond királytól a Kocsi család tagjai közül Pál Vas vármegyében Olad és Si(j)e részeit; András királyi udvarnok érdemeiért és a Zala vármegyei Újbécs (Új-Bécs) faluért cserébe Kónyadobroncza (Kónya-Dobroncza) és Pet nevű pusztákat, melyek előbb az örökös nélkül elhalt Kónyadobronczai, majd a Sitkei családé voltak, majd e birtokok helyett a szintén örökös nélkül elhalt Keszeg Mihály birtokát Mihályfalvát (Keszegmihályfalvát) Veszprém vármegyében.
Kocs falu szekérkészítői ekkor készítették el Zsigmond király leánya Erzsébet és V. Albert osztrák herceg „menyegzői szekerét” mely egy szíjakon függő fedett ekhós, úgynevezett hintálló szekér, vagyis röviden hintó volt. A menyegzői szekér megmaradt felső kocsiszekrénye a jegyespár címereivel díszítve máig megtekinthető a grazi múzeumban.
Erzsébet és Albert esküvője 1421. szeptember 28-án volt Pozsonyban.
1432-ben királyi birtok, ekkor Zsigmond király Hédervári Lőrinc királyi lovászmesternek adományozta Kocsot, mely Hédervári Lőrinc birtoka maradt egészen haláláig, utána fiai; II. Imre és VI. Miklós örökölték, később Hunyadi Mátyás király és fia Corvin János tulajdona lett.
Hunyadi Mátyás korában Fejlődés szempontjából döntő jelentőségű volt a településen keresztül haladó Mészárosok útja, mely az Alföldet Nyugat-Európával összekötő szárazföldi kereskedelmi út volt. Mátyás király fekete serege is ezen az úton vonult a Bécs elleni ostromra.
A postakocsi járat is itt haladt át. Itt pihent meg és cserélt lovakat.
Nem lehet véletlen, hogy kocsi kovácsmester fejében született meg az első utazószekér gondolata. A monda szerint Habermayer Péter székely kovács keze nyomán Mátyás király is szívesen használta az úgynevezett „kocsi” szekeret. Ezt a magyar szót több európai nép is átvette. /Mi, a ma élők 1998 óta évről-évre kocsitoló verseny megrendezésével adózunk őseinknek./
1400-as évek közepén, Hunyadi Mátyás idejében Kocs községet átszelő Budát Béccsel összekötő főút mellett készítették el a falu szekérkészítő mesterei azt a könnyű, több addig nem használt újítással felszerelt 3-ló húzta kocsiszekeret, amely a település nevét világhírűvé tette, s máig innen neveznek kocsinak szinte minden 4-kerekű járművet. A kocsi szekérkészítő mesterek pedig szétszéledtek az akkori Magyarország területén, tudásukat kamatoztatva készült aztán szerte Magyarországon és Európában a könnyű kocsi utazószekér.
1491-től egy ideig újra a Héderváriaké. 1516 és 1520 körül Enyingi Török Bálint tulajdona. 1520-tól a Héderváriak szerzik vissza
Török idők A falu virágzó életének 1594-ben Sinan pasa Győr vára elleni támadása vetett véget. A török feldúlta, felégette az útjába eső falvakat. Kocs is erre a sorsra jutott. –Ebből a korból származhat a „sírák” vagy „sírók”- hídja mondánk, ami a törökök könyörtelenségéről mesél. Mivel több alkalommal is felégették a törökök a falut, ezért jöttük hírére a település határában húzódó nagy kiterjedésű nádasba rejtőzködtek a férfiak. A törökök ezt megtudva felgyújtották a nádast. A nádast körülállva, a menekülőket lekaszabolták. Az ellenség elvonulása után a túlélők a nádast átszelő patak hídján siratták el szeretteiket. – Sinan pasa átvonulása után, majd húsz évig lakatlanná vált e vidék; ezért úgy is emlegették a „győri puszta”.
1612. április 12-én Pápán Enyingi Török István, az akkori földesúr levelet bocsátott ki. 6 évi adó- és szolgálatmentességet ígért azoknak, akik Kocson letelepednek. A nyílt levél hatására visszatértek az elmenekültek, és telepesek érkeztek a Kiskunságból. Innen ered az „ő”-zés és a nyílt „e” használata, amit sajnos már egyre ritkábban hallunk. A lakosság a református felekezethez tartozott.
1526-ig Batthyány Benedeknek zálogosítja el a Hédervári család, 1553-tól a Bakith család, Bakith Pál és testvérei kaptak rá királyi adományt, majd az 1600-as évek elejéig újból az Enyingi Török családé.
1594-ben Szinán pasa Tatáról Győr felé vonulva 200 000-es seregével több falut, köztük Kocsot is felégeti, a menekülő lakosságot pedig lemészárolta. E gyászos esemény után a falu majd egy évtizedig lakatlan volt.
1612-ben birtokosa, Enyingi Török István az elpusztult falut telepesekkel népesítette újra. 1622-ben a Nyáry családé, Nyáry Miklós birtoka. Kb. 1643-tól 1727-ig a Zichyek birtokolták a falut. 1643-ban Zichy István, 1659-ben (Somodori és Szomori) Pázmándy János a birtokosa.
1683-ban Kara Musztafa 250 000 fős serege Bécsből a budai úton vonulva az útjába eső falvakat, köztük Kocsot is porrá égette, lakóit rabláncra fűzve magával hurcolta. Az esemény emlékét őrzi máig is a falu határában az úgynevezett Sírók hídja, ugyanis a falun átvonuló tatárok elől a lakosság egy része a közeli nádasokba menekült, de ezt a tatárok felgyújtották, és az összefogdosott lakosságot e hídon keresztül rabláncra fűzve vitték el a településről.
A lakosságában megtizedelt falu újranépesítése érdekében Zichy István Kocs zálogos földesura felhívására, nagy adókedvezményt ígérve felvidékről (Pozsony, Nyitra és Bars vármegyékből) telepített családokat a községbe. 1693-as összeíráskor újra a Zichy családé. Ekkor már református lelkészének nevét is említették Komáromi Pál személyében.
18-20. század bélyegkép|jobbra|210px|Római katolikus templom
A török megszállás után a Habsburg uralom vált egyre nyomasztóbbá. Az elégedetlen nép Rákóczi Ferenc zászlaja alá rendeződött kuruc hadseregként. Ezekben az években Komárom vármegye két részre szakadt. Egyaránt volt kuruc és labanc alispánja. Az összeírások alapján Kocs a kuruc oldalon állt. A nép ajkán maradt meg egy 1705-ös csata emléke, melyet Vak Bottyán csapatai nyertek meg a falu határában.