Az Ikarus E94 elővárosi és városi autóbusz. Az autóbusznak több modellváltozata is van. Az Ikarus EAG 1993-tól gyártotta. Az autóbusznak létezik alacsony padlós változata is. Az autóbuszt 2006-ig gyártották. Több alvázra is építették: Volvo, Scania, MAN, Csepel és Rába alvázra is. Ezenkívül más motorokkal is készült: Volvo, Scania, MAN, Rába, Daimler Chrysler (Mercedes-Benz).

Az autóbusz rövid története 250px|balra|bélyegkép|A Tisza Volán egyik Ikarus 94F típusú autóbusza Szentesen, helyközi forgalomba beosztva. Ez az autóbusz Scania alvázra épült. Az autóbusz az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. elővárosi és városi szóló típusa volt.

1993-2006-ig volt gyártásban, ezidő alatt összesen mintegy 400 darab készült belőle, amivel a gyár (Ikarus EAG Kft.) egyik legnagyobb példányszámban készült típusa volt.

Mind a szóló, E94 (1994) mind a csuklós E94G (1997) Formatervezési nívódíj miniszterelnöki különdíjat nyert.

Főkunstruktőre Torma Lajos volt, majd 2003-tól Kozák Péter.

Elővárosi változatai az ország összes volán vállalatánál megtalálhatóak voltak, 1997-2003 között volt a legsikeresebb.

Viszonylag nagy számban készült Finnországba (Helsinki) 1996-2005 között, de 1-1 darab készült Svédországba, és jobbkormányos kivitelben az Egyesült királyságba is.

Altípusok Ikarus E94 (első generációs) városi-elővárosi szóló autóbusz balra|250px|bélyegkép|A Kisalföld Volán egyik Ikarus E94.60-as helyi járatú autóbusza Győrben balra|250px|bélyegkép|Az E94-es hosszabb utakra készült, távolsági változata az E95. A képen a Tisza Volán egyik Ikarus E95-ös autóbusza Szentesen, az autóbusz-állomáson. A prototípust1993-ban készítették alacsonybelépésű Scania alvázra.

Az első autóbusz később a Körös Volánhoz került, rendszáma: EMF-789. A legtöbb változat egylépcsős "alacsonyabb" padlószintű, de készült néhány (főleg exportra) alacsony belépésű változat is. Ez a típus 1998-ban megnyerte a Volán-tender elővárosi kategóriáját, emiatt országos szinten elterjedt.

Az autóbuszt három hosszúságban gyártják: mm, mm, illetve mm-es hosszban. Magyarországon általánosan a 12 méteres E94-es közlekedik Rába és Scania alvázon, mind városi és elővárosi verzióban, különböző ajtótípusokkal is megtalálható. A 13 és a 14,5 méteres verziót Scania és Volvo alvázra készítették. Ezeket a típusokat elsősorban a skandináv országokba exportálták. Ez az EAG legnépszerűbb típusa, összesen 400 körüli darabszámban gyártottak belőle. A típust Rába alvázra is gyártották. Jelenleg a prototípus Rába alvázas E94 a Hajdú Volánnál található, CKC-651 rendszámmal. A típust még Csepel típusú alvázra is készítettek. Helyi járatú autóbuszként is jár Sopronban, Kaposvárott, Szolnokon, és Siófokon.

Az E94-es típus a Volán tenderek kapcsán az ország összes Volán vállalatához eljutott, elsősorban elővárosi változatként, városi kivitelven viszonylag ritka volt (Győr, Siófok, Sopron, Szolnok, Nagykanizsa, Eger, Kaposvár)

Az export példányok

IKARUS E94G (csuklós változat) Az Ikarus E94G az E94-es csuklós változata. 1997-2000 között mindössze 8db készült. Az elkészült példányok tulajdonképpen nullszériának tekinthetőek, szinte mindegyik kisebb-nagyobb mértékben eltért az előzőtől. Az autóbusz városi, és elővárosi kivitelben készültek Csepel, és Rába alvázra.távolsági és helyi közlekedés Magyarországon: Ikarus EAG E94 típuscsalád (Hozzáférés:2009. augusztus 23.)

Az egyik legszebb magyar autóbusztípusnak számít, bár több EAG busz is kapott Ipari formatervezési nívódíjat sőt miniszterelnöki különdíjat is, köztük a szóló E94-es is 1994-ben.bélyegkép|Az E94.25G altípus kerékmérete kisebb, emiatt a busz kicsit jobban "ül"Az oldalfalon nincs az ablak alatti dörzsléc, vízelvezető léc, vagy a feszített lemezelés szegecselését elfedő takarólécezés(kivéve a 3 utolsó példány). A Karosszéria az ívelt oldalüvegekkel nagyon szép tiszta felületekkel rendelkezik, ezért letisztult, modernek hat még évtizedekkel később is. Az oldallemezelés az ablak alatt ragasztva van, az ablaküvegek, a tetőhosszsarok, és az oldallemezelés fekete illesztési (fugázás) vonalai szép egységet alkotnak, és jól kiemelik az ívelt keresztmetszetet.

Maga a csuklóharmónika alu élei is szépen követik ezt a keresztmetszetet, ami eléggé egyedülálló.

A karosszéria gyakorlatilag teljesen megegyezik megjelenésben a gyár turistabuszával (Ikarus E98), így gyakorlatilag egy turistabusz eleganciája került egy városi buszba, ami nem jellemző.

E94G Csepel alvázon (E94.25-28G) Zala Volán bélyegkép|Ragasztott lemezelésű E94G takaróléc nélkül, jól láthatóak a fekete függőleges ragasztási vonalakHat példány készült Csepel alvázra, mindegyike Nagykanizsa helyi közlekedésében közlekedett (Kivéve az utolsó példányt, ami elővárosi volt, de ugyancsak nagykanizsai bázissal) Eredetileg E90-es néven az Ikarus E94.60-ashoz hasonló karosszériával készült volna, de végül 1997-ben készült el Csepel alvázra, Cummins motorral. A prototípus jármű Ipari formatervezési díj- mininszterelnöki különdíjat nyert 1997-ben. Később a Zala volán Rt. vásárolta meg (GOB-499), és Nagykanizsa helyi közlekedésében vett részt. Ikarus E94.25G volt az altípusa.

E94.25G – GOB-499 Csepel alváz, Cummins motor, 1997-es gyártású első példány különlegessége, hogy kisebb kerékmérettel rendelkezett – az oldallemezelés nem feszített lemezes, hanem ragasztott FOK-GYEM külső utastájékoztatóval volt ellátva. E94.25G – GUP-380 Csepel alváz, Cummins motor, a prototípushoz nagyon hasonló kivitel, de 4 ajtós, az első kifejezetten Zala volán megrendelésére készült kocsi 1999-ben E94.26G – HEH-457 Csepel alváz, Mercedes-Benz motor, az első kocsi, a Csepeles változatokból, ami már nagyobb 295/80R 22,5 kerékmérettel készült 2000-ben. E94.27G- HIY-434 HIY-435 Csepel alváz, Mercedes-Benz motor – kisebb gépészeti eltérések indokolták az eltérő altípust, valamint ez a két busz már feszített oldallemezeléssel készült a ragasztott helyett. MIndkettő 2000-ben készült. E94.28G Csepel alváz, Mercedes-Benz motor, Az utolsóként elkészült E94G 3 ajtós elővárosi változat 2000-ben készült.Busztípusok: IKARUS E94G (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)bélyegkép|Feszített lemezes E94G az ablak alatti takaróléccel E94G Rába alvázon (E94.55G) Volánbusz A Rába alvázas 2 példány mind gépészetben, mind oldalfal kialakításban sok ponton eltért mind a prototípustól, mind a többi Csepel alvázas változattól.bélyegkép|Az egyik Volánbuszos példány BudapestenEnnek a két példánynak volt a legnagyobb a kerékmérete, ami már befolyásolja a busz alapvető megjelenését is, még az ablakok/oszlopok elrendezésében is volt némi eltérés, ládaajtók, betöltőnyílások, hűtőrácsok nem csak mérete és elhelyezkedése, de a rács iránya is eltért a Csepeles kocsik vízszintes rácsozásához képest.

Más volt a csuklószerkezet is (Hübner alacsonypadlós) a csuklóharmónika itt is szépen követte a busz ívelt oldalfal keresztmetszetét (csakúgy, mint a Csepeles példányoknál), de ez a megoldás nem tartalmazott a harmónika közepén színre fújt keretet, ehelyett a kocsi keresztmetszetét kevésbé lekövető ezüst színű keretet kapott.

A két Rába alvázas példány egyike Rába, míg a másik MAN motorral készült (megint csak nullszériára jellemző útkeresés).

A közlekedési múzeum az egyik Volánbusz-os példányt megvásárolta, hogy azt helyreállítsa eredeti állapotban.

Az E94G sikertelenségének okai Bár kétségtelenül az egyik legszebb magyar busz volt, sajnos a legyártott 8 példánnyal nem tekinthető sikeresnek.

Több kedvezőtlen tényező eredménye volt a kis legyártott darabszám, a magyar piac akkori szerkezete, a nemzetközi kontextus, és az új konstrukció kiforratlansága – mert sajnos nem voltak problémamentesek ezek a kocsik – mind közrejátszottak.

az alváz problémája – Az Egyedi Kft. termékfilozófiájának egyik alapja volt, hogy minden típusváltozatot legalább egy nagy világmárka (Scania, Volvo, MAN), és egy hazai (Csepel,Rába) alváz/gépészettel kínál, hogy az igényesebb, és az árérzékenyebb vevőket is ki tudja szolgálni. Ebben az időben viszont ezek a feltételek nem voltak adottak, nem volt elérhető Volvo/Scania/MAN csuklós alváz ebben az időben. A Hazai alvázak tekintetében a Rába a 90-es évek végén kezdett saját buszgyártásba (licenc alapján), így a konkurens E94-E94G alvázok árát jelentősen megemelte, hogy a saját termékeit hozza előnyösebb helyzetbe. Emiatt az Egyedi a Csepel alvázra készítette a többi E94G-t amivel viszont sok minőségbeli probléma volt, időközben csődbe is ment a Csepel autógyár.

2. Nem alacsonypadlós kialakítás – Ebben az időben Magyarországon (EU csatlakozás előtti évek) még nem volt kötelező az alacsnypadlós/alacsony belépésű kialakítás, de az export piacokon ez már elvárás lett volna. bélyegkép|A mindössze 5 városi forgalomban közlekedő példánnyal is 2000-től a típuskivonás megkezdéséig meghatározó volt Kanizsán

3, Ikarus házon belüli konkurencia – Ebben az időben az Ikarus 435-ös, mint hasonló kialakítású (bár jóval régebbi konstrukció) még rendelhető volt, kisebb szériák készültek is belőle (pl. MKV-Miskolc, Vasi Volán ), de sokkal inkább az Ikarus 280/C80 típusok jelentettek igazi házon belüli riválist. Ezek a buszok a 90-es évek végére igencsak kiforrottak, nagyon magas szintű felszerszámozottsággal készültek, nagyipari módszerekkel, vételáruk is jelentősen alatta volt egy alacsonyabb padlószintű modernebb tolócsuklós buszénak, mint amilyen az E94G is volt. Mind az útviszonyoknak, mind az igénytelenebb üzemeltetési feltételeknek jobban megfeleltek ezek a régebbi 200-as alapú típusok.

1999-ben az Irisbus (Renault-Iveco csoport) tulajdonába került az Ikarus, közte az E94G-t gyártó Ikarus Egyedi autóbuszgyár Kft. is.

Ezzel további belső konkurens típus jelent meg (Renault Agora), ami bár alacsonypadlós és jóval modernebb konstrukció volt, szintén nem volt képes piacot találni itthon. (egy példány üzemelt mindössze a BKV-nál, amit az Ikarus 412T-k késedelmes szállítása miatti kötbér fejében kapott a társaság)

A 2004-es BKV csuklós tenderen az Ikarus EAG az Agora-val indult a tenderen, igaz végig alacsonypadlós csuklós E94G sosem készült. bélyegkép|Az első ajtó belefé, a többi kifelé nyíló

4, Hazai piac helyzete – Az egyik legnagyobb potenciális hazai vevő a BKV lehetett volna, de a vállalat 1995-2004 között egyáltalán nem vett csuklós autóbuszt, ez pont átöleli azt az időszakot, amikor az E94G gyártás alatt volt. A Volán vállalatok inkább a bevált, és jóval olcsóbb 200-as és ezeknek a modernizált Classic változatait preferálták. A második legnagyobb megrendelő a Volánbusz lehetett volna, aki rendelt is 2 darabot, de a magas vételár (Rába alváz) és a kevésbé kedvező üzemeltetési tapasztalatok miatt ennek végül nem lett folytatása.

5, Az export hiánya - A világmárka alváz hiányán kívül, csuklósbusz kategóriában az E94G nem tudott olyan előnyt felmutatni mint pl. a szóló változatok a finn piacon a stantard 12m-estől eltérő hosszal, plusz a csuklós buszok is kevésbé voltak keresettek arrafelé, A Csepel, vagy Rába alvázzal exportálni nem sikerült a buszt.

Ikarus E94F elővárosi-városi autóbusz Jobbkormányos E94F Az Ikarus E94 2000 és 2001-ben megújult. Az autóbusz új frontrészt és új hátsórészt is kapott. A régi fényszórók helyett kisméretű spotfényszórókkal látták el, a szélessége is megnőtt 50 mm-el. A megújult típus neve E94F lett. Az F jelentése: facelift, vagyis új homlokfal. Az Ikarus EAG az autóbuszt az angol piacra való betörés miatt készítették el. A buszt rozsdamentes alvázra építették és MAN motorral látták el.

Balkormányos E94F