Forinyák Géza, teljes nevén: Forinyák Géza József János (Pest, 1841. szeptember 17. – Pest, 1860. április 2.) joghallgató, a magyar nemzeti függetlenség mártírja. 220px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben (Bal oldali falsírboltok, B-4) Élete Pesti patrícius család gyermeke. Apja, Forinyák János ügyvéd volt, anyja Tucsányi Karolina, bátyja, Forinyák Gyula hivatásos katonatiszt, aki cs. és kir. altábornagyként József Károly főherceg honvédfőparancsnok vezénylő helyettese, a főrendiház örökös tagja lett. Sógora volt Pekáry József, magyar királyi államrendőrségi főkapitány-helyettes.

A gimnázium első négy évét a piaristák bécsi Löwenburg-féle konviktusában végezte, majd 1854-től tanulmányait – a IV. osztályt ismételve – a pesti piaristáknál folytatta, ahol 1859-ben érettségizett.Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, III.9.a: Pesti gimnázium levéltára, Régi korszak, 1: Anyakönyvek, 81d, 82e, 83f, 84g, 85h kötetek. Ezt követően jogot hallgatott a pesti egyetemen.

Halálának körülményei Az 1850-es évek végére válságba jutott önkényuralom ellen egyre többször tüntetett a pesti ifjúság. 1860. március 15-ére – részben azon fellelkesülve, hogy Toszkána és Modena népe megakadályozta a Habsburg főhercegek uralmának helyreállítását és kimondta csatlakozási szándékát Szárd–Piemonti Királysághoz – az addig csak titokban, szűk körben ünneplő pesti egyetemi diákság a forradalom méltó megünneplésére készült. Az évfordulót megelőző napon a rendőrség őrizetbe vett több szervezőt és a velük szoros kapcsolatot tartó Táncsics Mihályt, de a tüntetést megakadályozni nem tudta.

Másnap reggel az egyetemisták – a rektori tiltás ellenére – gyászmisét akartak mondatni az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban elesett honvédekért. A rendőrség elállta az előbb a belvárosi, majd a pesti ferences templomba érkező fiatalok útját. Ezután a nemzeti viseletet és gyászkarszalagot viselő diákok a Széna téri (ma: Kálvin tér) református templomban gyülekeztek, ahonnan egy imát követően, hazafias dalokat énekelve, a régi ferencvárosi temetőA Mester utca (régi nevei: Gottesackergasse – Temető utca – Friedhofstrasse), valamint Haller utca (akkoriban itt volt a Mester utca vége, s itt húzódott a ferencvárosi védgát) ÉK-i csücskében, a mai Páli Szent Vince-plébániatemplom mögötti területen feküdt. felé vették az irányt, hogy ott a honvédek és kivégzett vértanúk sírját megkoszorúzzák. A diákokhoz munkások és iparosok százai csatlakoztak.

A temető előtt erős rendőri és szuronyt szegező katonakordon állta útjukat. Néhány fő elfogása után a tömeg – hogy elkerülje a nagyobb összetűzést – szétoszlott és a Kerepesi temető előtt gyülekezett, ahol ugyancsak kordon állta útjukat. A hazafias dalokat éneklő tömegből egy, a szalagfelírás szerint a hazáért elvérzettek emlékének szánt koszorút dobtak át a temető kerítésén. Mivel a tömeg nem akart szétoszlani, és megkísérelte a közben elfogottakat kiszabadítani, a katonák előbb szuronyt használtak, majd lőttek. Hárman sebesültek meg, köztük a másodéves joghallgató Forinyák Géza, akinek térdét roncsolta egy golyó. A sebesülteket – más elfogottakkal együtt – magukkal vitték a rendőrök. Forinyák a Szent Rókus Kórházba került,Kezelőorvosa Kovács József főorvos volt. Lásd: Podmaniczky id. mű de közben olyan sok vért vesztett, hogy életét nem tudták megmenteni; kétheti szenvedés után, 1860. április 2-án elhunyt.

Temetése Már a sebesülés után felháborodás söpört végig a városon. Az elkövetkező napokban az emberek százai tódultak az ifjúság találkozóhelye, a Fillinger kávéházhoz, ahol szorongva olvashatták a súlyosan sebesült diák állapotáról kifüggesztett, egyre aggasztóbb jelentéseket.

Az április 4-én megtartott temetés nagyarányú tüntetésre adott alkalmat;A temetés egyik diák szervezője így emlékezett vissza: ...A temetés négy órára volt kitűzve: Prottmann rendőrfőnök azt üzente a családnak, hogy a temetés két órakor tartassék meg. Forinyák osztrák hadseregbeli kapitány, az elhunytnak fivére, erre, Prottmannak azt üzente: az élő fölött a rendőrség, a halott felett a család rendelkezik, s így a temetés négy órakor ment végbe... ...Forinyák kapitány nem vehetett részt öccse végtisztességén, mert az üzenet következtében a porkolábhoz kellett vándorolnia... Közli: azon Pest-Buda lakosságának közel egynegyede, mintegy fő vett részt, főnemesek,Valamennyi korabeli tudósító kiemelte, hogy nagyarányú részvételük különösen feltűnő volt. egyetemisták, írók, művészek, ügyvédek, polgárok és mesterlegények – gyakorlatilag a főváros minden társadalmi osztálya képviseltette magát. A „tetőtől talpig magyarosan öltözött” gyászmenet a Nádor utcábólA Nádor utca és Zoltán utca sarkán áll a Hild József tervezte, klasszicista Forinyák-ház. vonult a Kerepesi temetőbe. Fiatalok vitték vállukon a koporsót, melyre a feszület előtt nagy virágkoszorú, mögötte pedig babérfüzér és nemzeti szalag volt tűzve, s ötven fáklyás vette körül. A rendfenntartást mintegy 70 fő vállalta. A temetőben a tömeg elénekelte a Szózatot, majd többször éltették Forinyákot. Sírját temérdek koszorú borította.

Emlékezete Míg az 1860. március 15-ei tüntetés a fiatalság elszigetelt szervezkedésének volt tekinthető, addig a temetésen megjelent tömeg néma demonstrációja a szabadságharc leverése utáni önkényuralom időszakának legnagyobb Habsburg-ellenes tüntetésévé vált, és minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy Ferenc József kiadja az októberi diplomát és, hogy a későbbiekben március 15-e nemzeti emléknap jellege megerősödjön.

Az egyetemisták – különösen a joghallgatók – mártírként tisztelték őt: neve a megélénkülő politikai viták és a szaporodó tüntetések során közszájon forgott. Halálát követően minden március 15-én és november 1-jén megemlékeztek róla. 1862. március 15-én például mintegy 200 pesti fiatal ment ki a Kerepesi temetőbe, ahol Forinyák sírjánál egy fiatalember a következőket mondta: „vegyetek példát, e honnak egy védőjét vesztettétek itt, aki érte vérével áldozott”. Elénekelték a Szózatot, a fejfára pedig a következő verset írták: „Meghalni a honért szép dolog, bár volna ezer oly ifjú, mint te, akkor volna szép hazánk boldog. Itt volt egy hű honleány, Nagy Betti”.

Barabás Miklós még abban az évben litográfiát készített az elhunytról, amely hamar népszerűvé vált és csaknem minden korabeli magyar háztartásba eljutott.

Ma utca őrzi a nevét Budapest IX. kerületében, a Könyves Kálmán körúttól L-alakban a Pékerdő utcáig. Ferencvárosban 1950-ig is volt Forinyák utca, a Ferenc József laktanya mellett, az Üllői út és a Gyáli út között, mígnem a laktanya kiterjesztésével az utca megszűnt.Az utcanév eredete nem egyértelmű. 1948. előtti indoklás szerint nevét Forinyák Gyula (1837-1906) lovassági tábornokról, Géza bátyjáról kapta, míg az 1948 utáni indoklás szerint magáról Forinyák Gézáról. Lásd:

Halálának 140. évfordulóján, azon a helyen, ahol valaha a Ferenc József laktanya melletti Forinyák utca húzódott, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola fiataljai Forinyák arcmását megörökítő kopjafát állítottak a volt joghallgató emlékére.Készítője: Prof. Dr. Berek Lajos mérnök ezredes, egyetemi tanár, szobrászművész.

Síremléke a kerepesi temetőben a bal oldali falsírboltok 4. helyén (B.4) található, bátyjáéval együtt.

Arany László a hűbele-balázsság áldozataként emlékezett meg róla A délibábok hőse (1872) című verses regényében:

... Szentül hivé, hogy a hon lángralobban, Mihelyt lehull az első szikra tűz; És lelkesít, lázít, nyíltan s titokban, És zajra zajt, zavart zavarra űz; Szózattal ajkán, csákánnyal marokban,      Rendőrcsapattal is, ha kell, kitűz: Ez vala akkor honfias divat, Míg meg nem bánta egy pár áldozat.Megbánta néhány. Egy nem bánhatá meg:      Szegény Forinyák, ő elvérezett; A tréfa árát éltével adá meg; Vakot vetett a sors s ő elveszett; Halálát fegyver nem bosszulhatá meg, Őrizze meg nevét emlékezet: Egy mult időnek lett vég áldozatja, ''Nem, mint hivők, jövőnk első halottja.Arany László: A délibábok hőse, Második ének (részlet)

Jegyzetek

További információk Forinyák Géza joghallgató temetése, rubicon.hu A titokban ünnepelt március 15-ék története, mult-kor.hu Forinyák Géza síremléke Kerepesi temető: B. 4., agt.bme.hu

Kategória:19. századi magyarok Kategória:Pestiek Kategória:1841-ben született személyek Kategória:1860-ban elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek