Az atkák (Acari) korábbi rendszertanokban az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a pókszabásúak (Arachnida) osztályának atkák (Acari) alosztályába tartoztak. Rendkívül sok fajt felvonultató elavult taxon; az egyes fajok, csoportok életmódja és ennek megfelelően alakja, testfelépítése is roppant változatos.
Jellemzőik Többségük kisebb mint 1 mm. Testük az ősi csáprágós felépítéshez képest leegyszerűsödött: a proszóma és az opisztoszóma rendszerint összeolvadt, testük nem szelvényezett, vagy ha igen, akkor ez másodlagosan jött létre.
Testüket két testtájra: proteroszómára és hiszteroszómára osztjuk. A proteroszóma elülső, általában jól elkülönülő része a gnathoszóma (capitulum), aminek részei: a fej csúcsszelvénye, a csáprágók és a tapogatólábak.
A csáprágók 1-3 ízűek; a fajok életmódja szerint lehetnek ollósak, karmosak vagy szigonyszerűek. A gnathoszóma általában csőszerűen előre nyúlik; alsó és oldalsó részei a tapogatólábak összeforrt alapízei és azok függelékei – ez a felülről nyitott rész a hiposzóma. A hiposzómán előre nyúló csáprágókat felülről a homlok kettőzete mint felső ajak, (episzóma) fedi. Egy vagy két pár pontszemük van; egyes fajok szeme visszafejlődött. A gnathoszóma általában mozgathatóan kapcsolódik a proteroszóma prodoszómának nevezett, az első és második járólábat hordó részéhez.
Hátulsó testtájukat, a hiszteroszómát két nagyobb egységre tagoljuk: metapodoszóma – ebből nő ki a 3. és 4. lábpár, , opisztoszóma.
A járólábakon karmok, tapadólebenyek és érzékelő szőrök nőhetnek, a víziatkáknál ezek mellett még felületnövelő szőrzet is. A lábak erőteljesen megrövidültek, némely csoportjaikban a lábak száma is redukálódott.
Idegrendszerük erősen központosított. Kültakarójuk gyakran lágy, kevés kitint tartalmaz. Egyes csoportjaikban megmaradtak a sztigma nyílások, mások légzőszervei eltűntek, a gázokat teljes testfelületükön, gyengén fejlett tracheákkal cserélik.
Szívük legfeljebb két kamrából áll. Kiválasztó szerveik csípőmirigyek és Malpighi-edények.
Életmódjuk Szilvakéreg gubacsatka 1400-szoros nagyításban|250px|bélyegkép
Az egyes taxonok, fajok életmódja igen változatos; szinte minden szárazföldi vagy vízi életközösségben részt vesznek. Vannak köztük: lebomló szerves anyagokkal táplálkozók, ragadozók, növényevők, növényi és állati paraziták is.
Több fajuk ismert mezőgazdasági, méhészeti stb. kártevő. A növényevő (fitofág) atkák a növény szöveteibe mélyesztik csáprágóikat, és azokkal szívják fel a növény nedvét. A növény szövetének pusztulása után újabb, egészséges szövetet támadnak meg. Fő ellenségeik a ragadozó atkák.
Tömegesen élnek: a talajban, a szerves törmelékekben, az emlősök, madarak fészkeiben, a lakásokban.
Váltivarúak; néhány fajuk partenogenezissel szaporodik. Egyedfejlődésük epimorfózis jellegű. Ősi sémája: pete, lárva stádiumok, nimfa stádiumok, imágó.
A lárvának csak 3 pár lába van, a nimfának és imágónak már 4 pár. A fejlődési stádiumok száma csoportonként eltérő: így például az óvantagok (Argas sp.) nimfa stádiumainak száma elérheti a nyolcat, míg például a madarak orratkáinak (Rhinonyssidae) partenogenetikus nőstényei nimfákat szülnek.
Rendszerezés Az alosztályba az alábbi öregrendek és rendek tartoznak:
Nyűgatkák (Parasitiformes) Opilioacarida Holothyrida Kullancsalakúak (Ixodida) Mesostigmata Atkaalakúak vagy valódi atkák (Acariformes) Bársonyatka-alakúak (Trombidiformes) Rühatkaalakúak (Sarcoptiformes)
Jegyzetek
Források Állatvédő - Állatbarát Web Kuckó: Az atkák KreditVadász: 22.tétel, Acari
További információk Akták a kertben - Kertportál Növényvédelem
Kategória:Atkák Kategória:Az állatok nem rendszertani csoportosításai