thumb|right|300px|Agyagszobor a vinčai leletekből
A vinča–tordosi kultúra a Körös-kultúra második felében kezdett terjedni, részben annak területén, vitatott időbeliséggel. Leleteiket az i. e. 5. és i. e. 3. évezred közé helyezik.
A Körös-kultúra elsorvadása és a vinča–tordosi kultúra nagyarányú térhódítása közötti rövid időbenamikor Dél-Erdélyben a nyugati Havasalföldön elterjedt Dudești kultúra népe él (Tordos IV. alsó réteg, Kőhalom) a középső neolitikumban megszűnik a korábbi egységes műveltség. Új eszközkultúrájú leletek jelennek meg, amit legtöbbször új népek érkezésével magyaráznak, bár az eszközkultúra változása nem mindig jelent etnikumváltozást is egyúttal. A Szamos mentén a Délkelet-Alföldön elterjedt Szakálhát-kultúra, innen a Kárpátok felé az északkelet-alföldiekkel rokon, festett kerámiát készítő csoportok éltek. Délkelet-Erdélyben, északnyugaton a Mezőségig – Moldvából – a vonaldíszes kerámia népe jelenik meg.
A Maros középső folyása mentén, a Déli-Kárpátok és az Érchegység között, keleten Fogarasig található a korai vinča–tordosi kultúra népe. Fénykorában a teljes Kárpát-medence területén kívül a Balkán-félszigeten, sőt Kis-Ázsiában is megtalálható volt.
Felfedezése A szerbiai Vinča falu közelében 1908-ban Miloje Vasić fedezte fel. Ma már tudjuk róla, hogy Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb neolitikus kultúrája került elő. Vasić 1918 és 1934 között tárta fel az újkőkori települést. A kultúra felfedezőjének érdemére azonban számot tarthatna Torma Zsófia magyar régésznő, aki Vasić előtt már több mint három évtizeddel nagy mennyiségben tárt fel Tordoson leleteket.
A kultúra elnevezése Minthogy a kultúra első lelőhelyeit az akkori Magyarország Bánát megyéjében fedezték fel, a régészeti kultúrák elnevezésének általános elvei szerint a bánáti kultúra megnevezés lenne helyes. Korábban több magyar régész ezt is használta.Banner 15, old.Kalicz 46-47, old. Ezzel szemben Colin Renfrew hatására nemzetközileg a Vinča-kultúra megnevezés terjedt el.Renfrew 182-189, old.
Vinča A vinčai lelőhelyen a második világháború előtt előkerült leleteket i.e. 2700 körülre dátumozták. A radiokarbon datálást az i.e. 4. évezred végére tolták ki, és ma már a 6. évezred sem kizárható. A térségben 1978-tól folynak újra ásatások.
Vinča legrégebbi rétegeiben a Starčevo-kultúra sárkunyhóit tárták fel. A vinčai házakat fából építették sártapasztással, ezek több helyiségből álltak. Ruházatuk lenvászon és bőr volt, gyapjú- és kutyaprém takarókat használtak. A halottakat temetőkben temették el (ellentétben a megelőző kor műveltségével, ahol a házak padlói alá temettek).
A vinčai telep megérte a rézkort, bár meglehetősen kevés rézlelet bizonyítja ezt. Néhány házban rézműhelyt - kémények, fújtatók, kemencék - is feltártak.
A leletek nagy része kultikus tárgy: szobrocskák, áldozati edények, emberformájú vagy állat alakú edények. Az edényeken és szobrokon piktografikus jelek vannak, amik értelmezhetők korai írásként is.
Tordos A tordosi neolit telepet először Torma Zsófia, az első magyar régésznő kutatta 1875-ben. Itt összesen közel 11 000 db leletet tártak fel.
Tatárlaka
thumb|right|200px|M-betűt formázó jelöléssel ellátott edénydarab
Alsótatárlakán a vinča–tordosi kultúra B rétegéből leásott, kultikus célokat szolgáló gödörben három agyagtáblát és égett embercsontokat, egy spondylus kagylóból készült karperecet, 26 darab égetett agyag idol és két kükládikus stílusú alabástrom idol került elő. Az utóbbihoz hasonló hegedű formájú, lapos idolokat egyébként csak az i.e. 300-at követő időkből ismerünk.
A. Falkenstein német sumerológus szerint a táblák képírásos jelei a Dzsemdet Naszr-kultúra (pontosabban az Uruk III/b, i. e. 3100) archaikus rétegéből előkerült feliratok jeleihez állnak a legközelebb. A képírásból az ékírás felé haladó átmenet írásjelei már nem olyan gömbölydedek és képszerűek, mint a kb. 100 évvel korábbi Uruk IV/a rétegéi: stilizáltak, szögletesek, de még felismerhetően képszerűek.
Az i. e. 4. évezred folyamán elő-ázsiai migrációt feltételeznek az Észak-Balkán és a déli Kárpát-medence területén. Már Gordon Childe is több elő-ázsiai bevándorlási hullámot említ. A vinča–tordosi és a Tisza-kultúra fokozatot összefoglaló néven Duna II. kultúránakV. Gordon Childe: The Danube in Prehistory (1929) nevezi.A korábbi szalagdíszes kerámia kultúráját pedig Duna I. kultúrának A vinča–tordosi kultúra nem vezethető le a korábbi Körös-Starčevo kultúrkörből, bár nagyrészt annak területein található. A vinča–tordosi azonban dél felé terjedt, a Balkánon jó fél évezreddel később jelennek meg ehhez hasonló leletek. A korai Vinča-kultúra (Vinča A) egyszínű, fekete, sötétszürke vagy vörösesbarna fényezett kerámiája utalhat a fémsokk néven ismert jelenségre, amikor a fémek használatának terjedése a több típusú eszközön is a fém jellegeket kívánja hangsúlyozni.
A vinča–tordosi kultúra piktografikus jeleit az elő-ázsiai telepesek migrációjának egyértelmű bizonyítékaként kezelik sokan.Götz László: Keleten kél a Nap A tatárlakai, a Vinča-telepen talált és Torma Zsófia ásatásain előkerült piktografikus táblákat, agyagedényeket Heine-Geldern, Schachermeyr és Childe megállapításai alapján a tengeri úton érkezett mezopotámiai (sumer) érckutató, fémfeldolgozó, kereskedő csoportokkal hozzák kapcsolatba.
A hagyományos régészet réteg-párhuzamosításokkal, kerámia-hasonlításokkal dolgozó történeti módszere jó 2000 évvel fiatalabbnak találta a leleteket, mint a radiokarbonos kormeghatározás. Götz László szerint a 14C izotópos módszer tartalmaz egy lényeges hibaforrást: a méréseknél eddig kizárólag a növények által a levegő széndioxidjából felvett szénmennyiséggel számoltak, a talaj széntartalmú kőzeteiből (mészkő, dolomit) a növényekbe jutott széntartalmat nem vették figyelembe. Ez nagyméretű pontatlansághoz vezet, mert a talaj karbonát-tartalmú vegyületeiben előforduló szénatomok már évmilliók óta kötve vannak a kőzetekben, s ha tartalmaztak is eredetileg sugárzó 14C izotópokat, azok már réges-rég lebomlottak nem sugárzó 14N atomokra.Götz László - Keleten kél a Nap
Megjegyzések
Hivatkozások
Források
Banner János: Adalékok Budapest újabb kőkorához
További információk
Varga Géza. Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, (2010) (A szentgyörgyvölgyi tehénszoborról, a tatárlakai táblákról és a Winn által közölt jelekről) előadás: Vinča Culture and its Connections with the South-East Hungarian Neolithic: a Comparison of Traditional and 14C Chronology. (Internationales Vinča-Kultur Symposion) 12-17 Mai 1991, Resița-Timișoara) Banatica 11 Neolitikum a Kárpát-medencében Erdély őskora Molnár Zsuzsanna: A Tordos Vinca kultúra
Kategória:Erdély történelme Kategória:Újkőkori kultúrák Kategória:Európai régészeti kultúrák Kategória:Bulgáriai régészeti kultúrák Kategória:Magyarországi régészeti kultúrák Kategória:Romániai régészeti kultúrák