thumb|right|200px|Színes homorú pártázat a Dejr el-Medina-i Hathor-templomon
A homorú pártázat (olasz eredetű kifejezéssel cavetto cornice) az ókori egyiptomi művészet egyik jellegzetes és fontos építészeti eleme, amely rendszerint, de nem kizárólagosan a falfelületek felső, vízszintes lezárását díszítette. Az ívesen kihajló pártázatot gyakran növényi motívumokkal, vagy geometrikus mintával (többnyire függőleges sávozással) díszítették és színesre festették.A teljes cikkre vonatkozóan: pp46-47.
Története thumb|right|200px|Homorú pártázat elvi rajza - keresztmetszet és 3D vetett árnyék
A homorú pártázat legvalószínűbben az Egyiptomban ma is élő szokás szerint a falak tetejére helyezett pálmalevelekből ered. Első ismert előfordulása a gízai Horemahet (Harmakhisz) templomon (IV. dinasztia) található, a Nagy Szfinx szomszédságában. A motívum gyorsan elterjedt, és a későbbi templomokon és egyéb építményeken rendszeressé, szinte kötelezővé vált. Az építéséhez nyerstégla épületeknél külön erre a formára alakított téglákat használtak.
Jelképrendszere thumb|right|200px|A talaj szintjén futó homorú pártázat a Luxor Templom déli falánál
A homorú pártázat valószínűleg a szeh netjer (sḥ nṯr, p237. istensátor) kápolnával áll kapcsolatban. Az egyiptomi építészet formanyelvében szimbolikus lezárást jelzett, és bizonyos esetekben, egyes templomokon az építmény alapjául szolgáló ősdombot is jelképezhette. Ilyen esetben a homorú pártázat az épület alsó részén futott körbe. Ilyen, szinte a talajszinten futó homorú pártázat látható a Luxori templom lábazatán (kivéve a II. Ramszesz által épített első udvart). Hasonló, de eltérő jelentésű homorú pártázat található Hatsepszut Dejr el-Bahari-i halotti templomának legfelső szintjén, a nyugati falon álló szoborfülkék alatt.
Használata A homorú pártázat az egyik legszélesebb körben használt díszítőelem, amelyet a piramistemplomokon, masztabákon, szarkofágokon, pülónokon, naoszokon és a ptolemaida templomokra jellemző szerkényfalakon is megtalálunk. Gyakori díszítőelem volt bútorokon, például a szentélyt formázó ládikákon is. Nem ritkán a homorú pártázatot Ureusz-frízzel kombinálták.
Utóélete A homorú pártázat elterjedt az Egyiptommal kulturális kapcsolatban álló népeknél, előbb Szíria és Palesztina területén, majd a perzsa építészetben, sőt, Dél-Itáliában is. A pártázat a későbbi évszázadok építészetében is megjelent, főleg a historizáló, klasszicista és neoklasszicista stílusú épületeknél.
Galéria
Jegyzetek
Kategória:Ókori egyiptomi építészet Kategória:Épületszerkezeti elemek