Kiss Pál (Diószeg, 1809. – Pest, 1867. május 27.https://kisspalmuzeum.hu/blog/ki-volt-kiss-pal/) honvédtábornok, várparancsnok.
Élete Görögkeleti vallású, macedón-román eredetű vagyonos nemesi családban született. A család, a görög kereskedő Kiss Pál, felesége Bimbó-Lázár Anna és gyermekei: János, György, Konstantin, Dömötör, Pál és Erzsébet 1795-ben kapott nemesi címet. Apja Kiss János, anyja Bernát Borbála volt, testvére Alexandra, Juhász Jánosné.
A fiú Kiss Pál a debreceni kollégiumban tanult. Katonai pályára lépett, 1828-tól hadfi, majd átlépett a honvédseregbe, 1848 júliusának közepétől a Bihar megyei nemzetőrség egyik szervezője és kiképzője. 1848. szeptember 6-tól őrnagy, a 10. majd a 9. honvédzászlóalj parancsnoka. 1849. januártól alezredes, dandárparancsnok a bánáti hadosztálynál, később a 3. hadtestben. 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki a tápióbicskei csatában tanúsított hősies helytállásáért. 1849. április 29-én megkapta a katonai érdemjel 2. osztályát és hadosztályparancsnok lett az 1. hadtestben. 1849 júniusától tábornok, majd Pétervárad várparancsnoka.
250px|left|bélyegkép|A péterváradi vár
1849. június 5-én Vukovics Sebő miniszter javaslatára Kiss Pál honvédtábornok megkapta a péterváradi erőd parancsnokságát. Az esemény hatására kisebb nézeteltérésbe került a várat felszabadító Perczel Mórral, mert Perczel testvérének, Perczel Miklósnak a fennhatósága alá szerette volna adni a várat. A péterváradi őrség mindvégig kitartott a szabadságharc ügye mellett, csupán szeptember 7-én, tehát hetekkel a világosi fegyverletétel után nyitották meg a kapukat az osztrákok előtt, miután tájékozódott küldöttségük a helyzetről, s megkapták Görgei megadást javasló levelét. A megadási feltételekről hosszas vita folyt. Kossuth Lajos által a várba hadmérnöki főnökké kinevezett Hollán Ernő ezredes kedvező feltételek kicsikarása mellett kardoskodott, azzal érvelve, hogy a jól felszerelt várnak jók a tárgyalási esélyei. A tárgyalások során elérte, hogy a majdani komáromi kapitulációs feltételeket rájuk is terjesszék ki. A vár védői szóbeli ígéretet kaptak a teljes körű kegyelemre, s hogy a komáromihoz hasonló feltételekre számíthatnak. Végül Kiss Pál parancsnoksága alatt a vár 1849. szeptember 7-én feltétel nélkül kapitulált. A honvédség IX. hadteste, azaz 5800 főnyi katonaság tette le a fegyvert, 200 tábori és várágyú került a császáriak kezébe. A legénység még aznap, vagy az elkövetkezendő napokban elvonulhatott. Kiss Pált és a péterváradi kapituláns tisztek egy részét (180 fő) november 7-éig fogva tartották. Péterváradban a szabadságharc utolsó előtti harcoló csapata volt Komárom erődjének eleste előtt.
A vár eleste után Kiss Pált továbbra is fogva tartották, mivel a megtorlást vezénylő Haynau a várparancsnokokat a legsúlyosabb büntetés kiszabásával akarta büntetni. Kiss Pált a péterváradi rendkívüli haditörvényszék elé állították, mely 1849. december 15-én kimondta a halálos ítéletet. I. Ferenc József császár azonban 1849. december 3-án meghozta rendkívüli kegyelmi rendeletét, amely megérkezett a péterváradi hadbíróságra is, és ezért Kiss Pál nem jutott a vértanúk sorsára, életben maradt.
Kiss Pál honvédtábornok a szabadságharcot követően gazdálkodóként élt tiszaörsi és tiszafüredi birtokán. 1854-ben vette feleségül Bernáth Máriát.Élet és Tudomány 2013/34, 1066-1067 old. 1867-ben Pesten érte a halál, de otthon, Tiszafüreden helyezték örök nyugalomra.
Emlékezete A tiszafürediek ápolják Kiss Pál honvédtábornok emlékezetét, 1953-ban Kiss Pál lett a tiszafüredi múzeum névadója, amely ma is Kiss Pál Múzeum. Kiss Pál portréiból időszakos kiállítást rendeztek 2007-ben.Kiss Pál tábornok portréi Ápolják sírját a tiszafüredi Örvényi úti temetőben.
Jegyzetek
Források Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848/49. Budapest; Zrinyi Katonai Kiadó, 1983. Kiss Pál honvédtábornok lásd 197-198. p. Kiss Pál portréi Kiss Pál Múzeum, Tiszafüred
További információk Vadász István: Az 1848/49-es szabadságharc tábornoka. Tiszafüred, 2003. Az asszimiláció első jelei Különfélék A Debreczenben székelő minisztérium határozata arról, hogy Bem altábornagy a feldunai hadsereg támogatására rendeltetett, de ennek eleget tenni vonakodott, Erdélybe visszamenni kívánkozott s hogy a minisztérium Vukovics Sebők igazságügyminisztert küldötte hozzá, hogy a rendelet végrehajtására bírja, vagy — ha nem engedelmeskedik — menjen vissza Erdélybe sereg nélkül, vagy hagyja el a magyar haza szolgálatát s helyette a tábornokká kinevezendő Kiss Pál ezredes hajtsa végre a kívánt hadműködést.
Kategória:Debrecen díszpolgárai Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc kegyelemben részesült katonái Kategória:1809-ben született személyek Kategória:1867-ben elhunyt személyek Kategória:Tiszafürediek Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc bebörtönzött katonái