Benkő Loránd (Nagyvárad, 1921. december 19. – Budapest, 2011. január 17.) Széchenyi-díjas magyar nyelvész, tudománytörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1965), majd rendes (1976) tagja. 1967 és 1974 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese. Kutatásai a nyelvtörténet, a nyelvjárások és a nyelvtudomány történetének kérdéseivel foglalkoznak.
Családja Édesapja Benkő Elek fintaházi református lelkész, édesanyja Müller Klára tanítónő. Még meg sem született, amikor a szülei 1921-ben elváltak. Az apja újranősült, édesanyja egyedül nevelte fel őt. 1928-ban jött a világra az apja második házasságából az öccse, Benkő Samu (1928–2021) művelődéstörténész, akinek a fia, Benkő Elek (1954–) régész.
Életútja A szegedi Klauzál Gábor Gimnáziumban érettségizett. 1941-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem magyar–olasz–történelem szakán, majd 1944-ben átkerült a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol egy évvel később szerzett tanári diplomát. 1946-ban védte meg bölcsészdoktori értekezését.
Diplomájának megszerzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézetében kapott tanársegédi állást, majd 1950 és 1951 között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében volt tudományos kutató. Rövidesen visszatért az addigra Eötvös Loránd Tudományegyetemmé (ELTE) átnevezett intézményhez, ahol adjunktusként dolgozott tovább a magyar nyelvtudományi tanszéken. 1953-ban kapta meg egyetemi docensi, 1959-ben pedig a tanszék vezetésének átvételével egyidejűleg egyetemi tanári kinevezését. 1960-ban (félállásban) az MTA Nyelvtudományi Intézete magyar nyelvtörténeti és dialektológiai osztályának vezetőjévé is kinevezték. Ezt a tisztségét 1995-ig látta el. 1963 és 1966 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese, majd 1967 és 1974 között az egyetem rektorhelyettese volt. 1994-ben professor emeritusi címet kapott.
1952-ben addigi munkássága alapján megkapta a nyelvtudományok kandidátusi címét, 1960-ban megvédte akadémiai doktori értekezését.
Munkássága Kutatási területe a magyar nyelvtörténet, a nyelvjárások, az etimológia, a nyelvföldrajz, valamint a nyelvtudomány története. Nagy jelentőségű munkája a főszerkesztésében 1967 és 1976 között készült , valamint az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (1991–1997). Magyar nyelvtörténeti kutatásain belül kiemelten az Árpád-kor és a felvilágosodás időszakával foglalkozott. Munkáiban összefoglalta a történeti nyelvtudomány módszertani és szemléleti kérdéseit. Emellett megszervezte és vezette az újabb magyar történeti nyelvtani kutatásokat, valamint jelentős szerepet töltött be a nyelvészképzésben.
Tudományos munkásságát szakfolyóiratokban is kifejtette: 1953-tól a Magyar Nyelv szerkesztője, majd 1973-tól felelős szerkesztője, illetve szintén 1973-tól a Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke volt 1990-ig.
Tudományos munkája mellett aktívan kivette részét az Eötvös Loránd Tudományegyetem sportéletében is. Fiatal korában a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) atlétikai szakosztályában atletizált, magasugró volt, majd egy ideig a BEAC elnöki tisztét is betöltötte. Idős korában a sakkszakosztály tagja volt.
Társasági tagságai 1965-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1976-ban rendes tagjává. Már ezt megelőzően, 1954 és 1960 között betöltötte az MTA Helyesírási Főbizottságának elnöki tisztét, 1965-től 1992-ig pedig az MTA Nyelvtudományi Bizottságának elnöke volt. Emellett 1999 és 2002 között az MTA Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottsága elnöke, valamint a Szociális és a Magyar Nyelvi Bizottság tagja volt. Több más tudományos társaságban töltött be vezető szerepet: 1976-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökévé választották, 2005-ben a társaság tiszteletbeli elnökévé fogadta. 1980 és 1990 között a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság alelnöke volt, 1990–1991-ben a Magyar Pedagógiai Társaság elnöki tisztét töltötte be. Több éven keresztül az Európai Lexikográfiai Szövetségben képviselte Magyarországot. 1995 és 2000 között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) elnökeként is tevékenykedett.
Díjai, elismerései Finn Oroszlánrend lovagkeresztje (1969) Révai Miklós-díj (1980) Pais Dezső-díj (1987) Apáczai Csere János-díj (1991) Déry Tibor-jutalom (1993) Széchenyi-díj (1996) – A magyar nyelvtudomány terén kifejtett közel fél évszázados munkásságáért, mellyel nagyban hozzájárult a tudományág nemzetközi színvonalhoz történő felzárkóztatásához. Munkácsi Bernát-díj (1999) Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítványi Fődíj (2001) Prima Primissima díj (2006)
Főbb publikációi bélyegkép|A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Benkő Loránd urnafülkéje is A Nyárádmente földrajzi nevei. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 74. Budapest (1947) Magyar nyelvjárási bibliográfia. Akadémiai Kiadó, Budapest (Lőrincze Lajossal), 1950) A magyar ly hang története. Akadémiai Kiadó, Budapest (1953) Magyar nyelvjárástörténet. Tankönyvkiadó, Budapest (1957) A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában. Akadémiai Kiadó, Budapest (1960) A magyar nyelv története. Tankönyvkiadó, Budapest (Bárczi Gézával és Berrár Jolánnal, 1967) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. Főszerk. Benkő Loránd. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1984. A magyar nyelvjárások atlasza I–VI. Szerk. Deme László, Imre Samu. Akadémiai Kiadó, Budapest (társszerző, 1968–1977). Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Akadémiai Kiadó, Budapest (1980) Kazinczy Ferenc és kora a magyar nyelvtudomány történetében. Akadémiai Kiadó, Budapest (1982) A magyar fiktív (passzív) tövű igék. Akadémiai Kiadó, Budapest (1984) A történeti nyelvtudomány alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest (1988) A magyar nyelv történeti nyelvtana I., II/1., II/2. Akadémiai Kiadó, Budapest (főszerk., 1991–1994) Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I–II. Akadémiai Kiadó, Budapest (főszerk., 1991–1997) Pais Dezső. Akadémiai Kiadó, Budapest (1993) Név és történelem. Akadémiai Kiadó, Budapest (1998) Nemzet és anyanyelve. Osiris Kiadó, Budapest (2000) Le basi della linguistica storica. (A történeti nyelvészet alapjai, ford. Danilo Gheno). Unipress, Padova (2000) Az ómagyar nyelv tanúságtétele. Perújítás Dél-Erdély korai Árpád-kori történetéről. MTA Történettudományi Intézete, Budapest (2002) Beszélnek a múlt nevei. Akadémiai Kiadó, Budapest (2003) Nyelv és tudomány, anyanyelv és nyelvtudomány. Válogatás Benkő Loránd tanulmányaiból. I–III. Szerk. Hajdú Mihály, Kiss Jenő. ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék, Budapest, 2003. A Szovárd-kérdés. Akadémiai Kiadó, Budapest (2009)
Emlékezete Sírja a budapesti Farkasréti temető Urnaházában 2-es számú urnafülkéjében található. Tiszteletére emléktáblát helyezett el a Magyar Nyelvtudományi Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és Budapest XIII. kerületének önkormányzata a Radnóti Miklós utcai lakásának házfalán.
Jegyzetek
Források Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Emlékkönyv Benkő Loránd születésének 60. évfordulójára. Szerk. Hajdú Mihály, Kiss Jenő. ELTE BTK, 1981. Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Írták tisztelői, barátai és tanítványai. Szerk. Hajdú Mihály és Kiss Jenő. ELTE, Budapest, 1991. Benkő Loránd. Szerk. Bolla Kálmán. (A hetvenes évek magyar nyelvészei. Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 6.) ELTE Fonetikai Tanszék, Budapest, 1999. Hajdú Mihály: Születésnapi köszöntő. Benkő Loránd 80 éves. Névtani Értesítő 23. 2001: 3–4. Kiss Jenő: Benkő Loránd köszöntése a Magyar Nyelvtudományi Társaságban 80. születésnapján. Magyar Nyelv 98. 2002: 106–109. Kovács Sándor Iván: Benkő Loránd köszöntése a Magyar Irodalomtörténeti Társaság nevében. Magyar Nyelv 98. 2002: 110. Kósa László: Benkő Loránd köszöntése a Magyar Néprajzi Társaság nevében. Magyar Nyelv 98. 2002: 110–111. Pusztai Ferenc: Benkő Loránd nyolcvanéves. Magyar Nyelvőr 126. 2002: 1–4. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 128–129. o. Kiss Jenő: Benkő Loránd köszöntése az Akadémián. Magyar Nyelv 103. 2007: 506–607. Juhász Dezső: A nyelvföldrajz történeti tanulságai – egy klasszikus tanulmány negyven év távlatából. In: V. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely, 2007. augusztus 22–24. Szerk. Guttmann Miklós, Molnár Zoltán. A Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai 8. Szombathely, 2007: 133–8. MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 100. Gerstner Károly: Benkő Loránd (1921–2011). Nyelvtudományi Közlemények 107. 2010–2011: 293–298. Tamásné Szabó Csilla: In memoriam Benkő Loránd. Erdélyi Múzeum 73. 2011: 194–5.
További információk Kiss Jenő: Elhunyt Benkő Loránd. Édes Anyanyelvünk 33/2. 2011: 16. Kiss Jenő: Benkő Loránd. Nyelvünk és Kultúránk 41/3. 2011: 22–24. Kiss Jenő: Búcsú Benkő Lorándtól. Magyar Nyelv 107. 2011: 4–6. Juhász Dezső: Búcsú Benkő Lorándtól. Magyar Nyelv 107. 2011: 7–8. Juhász Dezső: Benkő Loránd (1921–2011). Magyartanítás. 52/2. 2011: 2. Juhász Dezső: Benkő Lorándra emlékezve. Névtani Értesítő 33. 2011: 353–359. Zsilinszky Éva: Benkő Loránd (1921–2011). Magyar Nyelvőr 135. 2011: 133–135. Korompay, Klára: Loránd Benkő (1921–2011). Études Finno-ougriennes 43. 2011: 223–226. Zaicz Gábor: Búcsú Benkő Lorándtól. Finnugor Világ 16/1. 2011: 21–23. Tolcsvai Nagy Gábor, Benkő Elek, Paládi-Kovács Attila, Péntek János, Hoffmann István, Haader Lea, Gerstner Károly, Juhász Dezső, Kiss Jenő: Tudományos emlékkonferencia Benkő Loránd születésének centenáriumán. Magyar Nyelv 118. 2022: 1–65. Rövid életrajz az ELTE Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai és Dialektológiai Tanszék honlapján
Kapcsolódó szócikkek Nyelvjáráskutatás Erdélyben
Kategória:1921-ben született személyek Kategória:2011-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Magyar nyelvjáráskutatók Kategória:Magyar tudománytörténészek Kategória:Magyar professor emeritusok Kategória:MTA-tagok Kategória:Széchenyi-díjasok Kategória:Nagyváradiak Kategória:Apáczai Csere János-díjasok Kategória:Prima díjasok Kategória:Romániából Magyarországra áttelepült magyarok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek