Magyar–szlovák kapcsolatoknak nevezzük a Magyarország és a Szlovák Köztársaság, két szomszédos ország diplomáciai kapcsolatait. A diplomáciai kapcsolatok létesítésére 1993-ban került sor, amikor Csehszlovákia megszűnésével Szlovákia önállóvá vált. Magyarország nagykövetsége Pozsonyban, míg Szlovákia nagykövetsége Budapesten található.

Mindkét ország teljes jogú tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak, a közös határ 676 km hosszú. Mintegy 520 000 magyar ember él Szlovákiában (mintegy 10%-a a népességnek), és körülbelül 17 000 szlovák nemzetiségű magyar él Magyarországon (körülbelül 0,17%-a Magyarország lakosságának).

Számos diplomáciai konfliktus nehezíti a két ország viszonyát, amik gyakoribbá váltak, amióta a Ján Slota által vezetett Szlovák Nemzeti Párt, egy szélsőséges nacionalista párt a Szlovák Köztársaság Kormányába került 2006-ban.

Történelem

thumb|right|300px|Magyarország etnikai térképe az 1910-es népszámlálás alapján. A térkép „vörös térkép” néven is ismert a magyar nemzetiség jelzésére használt piros szín miatt thumb|right|300px|Etnikai összetétel kördiagramokkal ábrázolva, a Csehszlovákiához csatolt terület 3,5 millió lakossal, akik közül több mint 1 millió magyar

A magyar honfoglalást (895) megelőzően a Kárpát-medencében már éltek szláv nyelvű közösségek is. A magyar állam megszilárdulása a pozsonyi csata (907) során elért győzelem után következett be. Az 1000-ben történt Szent István megkoronázásától Magyarországot királyságnak tekintjük. Az ország területe ugyanakkor már korábban, a 10. században tartalmazta a később Felvidéknek nevezett terület nagy részét. Az 1241-42-es tatárjárás után az ország hatalmas területei elnéptelenedtek, az eredeti lakosság jó része elpusztult. A pusztítás negatívan érintette Magyarország északi részeit is, főként a hadvonulás útjában (Vág völgye, Nyitra, Mátyusföld). Ez volt az egyik fő oka a nagyobb számú új kővár építésének, és az első jobban dokumentálható idegen telepesek behívásának, akik ennek nyomán nagy számban érkeztek a Felvidékre, főleg morva, lengyel és német területekről, hogy itt fellendítsék a bányászatot és elterjesszék a nyugati típusú városi kultúrát.

Hogy mikortól beszélhetünk a szlovák identitás - szlávtól megkülönböztethető - kialakulásáról, nem egyértelmű. Egyes források szerint a szlovákság (akkoriban általános tót népnévként) nemzeti öntudatának gyökerei a 16. századig vagy még későbbre nyúlnak. A szlovák nemzeti megújhodás (szlovákul Slovenské národné obrodenie) ugyanakkor a francia forradalom utánra tehető és a 19. század első felében ment végbe.

Később, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt szlovákok egy része a magyar oldalon harcolt.

A trianoni békeszerződés megvonta Magyarország új határait, leválasztva régi területének 70%-át. Az új határok magyar nemzetiség által lakott területeken keresztül húzódtak és a korabeli magyarság 30%-át (3 300 000 embert) hagyták a határokon kívül. A területből Csehszlovákiának nagyjából 61 000 km²-t juttattak 3,5 millió lakossal, akik közül több mint 1 millió magyar nemzetiségű volt.

A szlovákiai magyarság száma az elmúlt 90 év során a felére csökkent a mai Szlovákia területén. A magyar népesség drámai csökkenésének okai többek között a világháborúk utáni elmenekülés, a kiutasítás és elüldözés, a háborús események, a deportálások és a csehszlovák–magyar lakosságcsere, részben pedig az állami- és a természetes asszimilációban keresendők.

Közvetlenül a második világháború előtt 1938-ban Magyarország visszakapta a magyarlakta területek egy részét az első bécsi döntés következtében. Ezek a területek 85%-ban magyarlakta vidékek voltak, ám a háború után újra Csehszlovákiához kerültek az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében. Ez a trianoni határok visszaállítását jelentette valamint még további 3 falut is Csehszlovákiához csatoltak (pozsonyi hídfő).

1945 után mintegy 30 000 magyar menekült el Csehszlovákiából miután kiestek a nyugdíj-, szociális- és egészségügyi rendszerből,Index - A magyarok kitelepítése: mézesmadzag a szlovákoknak az állampolgárságuk elvesztését és a tulajdonuktól való megfosztást elrendelő Beneš-dekrétumok következtében. A csehszlovák vezetés el akarta érni az ország teljes etnikai megtisztítását, az összes magyar deportálását azonban a szövetségesek lehetetlenné tették. Miután az eredeti terv nem sikerült, Csehszlovákia kétoldalú lakosságcserét kezdett követelni, hogy eltávolítsák a magyar lakosság legalább egy részét, így megváltoztatván az ország etnikai összetételét. Ezt a tervet kezdetben elutasította a magyar fél. A Csehszlovákia által kezdeményezett csere eredményeként Csehszlovákia, 89 660 szlovákiai magyart telepített ki és 71 787 szlovák költözött át önként Magyarországról.A pontos szám némileg eltér a különböző forrásokban. A szlovákok önként költöztek el Magyarországról, de a magyarokat Csehszlovákiából erőszakkal deportálták és vagyonukat elvették. A folyamatban az erőszakos kitelepítésnek elsősorban a magyar gazdasági elit esett áldozatul, hisz a hatóságok olyanokat szemeltek ki deportálásra, akiknek korábban értékes ingatlanuk, földjük vagy vállalkozásuk volt. A további több, mint 40 000 magyart deportálták a cseh területekre szintén értékeik elvételével, nagy részük azonban később visszatért.

Csehszlovákia feloszlott Csehországra és Szlovákiára 1993-ban; azóta tart fenn Magyarország és Szlovákia diplomáciai kapcsolatokat.

A kapcsolatok vitás kérdései 1989 ótaAz ez előtti kapcsolatok rövid összefoglalását lásd a "történelem" szekcióban Bős-nagymarosi vízlépcső

1991. április 23-án a 26/1991. (IV. 23.) OGY határozat felhatalmazta a kormányt, hogy tárgyaljon az 1977. évi államközi szerződés közös megszüntetéséről, a következmények rendezéséről és készítsen elő új államközi szerződést, melyben már az elsődleges prioritást a környezeti-ökológiai értékek közös védelme kellett, hogy kapja.

A következő tárgyalás december 2-án zajlott le Budapesten, ahol a csehszlovák fél 10 napos haladékot kért a közös (EU közreműködést is feltételező) magyar javaslat felülvizsgálatára. A válasz elmaradt, helyette december 12-én a csehszlovák kormány úgy határozott, hogy a C változat szerint épített bősi erőművet 1992 őszén üzembe kell helyezni, azaz a Dunát csehszlovák területen terelik el az új csatornába. (A magyar fél a határozatot nem vette komolyan, a tervek megvalósíthatóságát papírtigrishez hasonlította.)

Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tervek megvalósíthatóak, a magyar Országgyűlés 1992. április 4-én (12/1992. (IV.4.) OGY határozat) felhatalmazta a kormányt az 1977-es államközi szerződés egyoldalú megszüntetésére. Ennek következtében 1992. május 7-én az Antall-kormány május 25-i hatállyal felbontotta az államközi szerződést, és kezdeményezte, hogy a két fél kezdjen tárgyalni a károk helyreállításáról, ez május 19-én, diplomáciai jegyzékben lett átadva a csehszlovák félnek.

A vízlépcsőrendszer elhagyását a magyar Országgyűlés 1992. június 9-én, az 1992. évi XL. törvényben törvényesítette, hatályon kívül helyezve az 1977. évi államközi szerződést becikkelyező törvényerejű rendeleteket.

1992. szeptember 3-án a csehszlovákok beindították a bősi erőmű turbináit, a próbaüzem kisebb problémák mellett sikeres volt. Ennek eredményeképp 1992. október 23-án folytatták a C variáns megvalósítását, és megkezdték a meder áttöltését és a Duna elterelését.

A csehszlovák lépésre adott magyar válasz ugyanezen a napon történt meg: az Antall-kormány keresetlevelet nyújtott be a hágai Nemzetközi Bírósághoz a Duna várható egyoldalú elterelése miatt. A Duna elterelése 1992. október 24-én történt meg: a csehszlovák építők Dunacsún mellett, a Duna 1851,75 folyamkilométerénél, mintegy 40 kilométer hosszúságban, a régi meder elzárásával a szlovák területen épült üzemvízcsatornába terelték a Duna vizét.Cséfalvay Attila - Nem hittek a szemüknek: harminc éve terelték el a Dunát (Telex.hu, 2022.10.24.)Riport a Magyar Televízió A Hét című műsorában 1993.10.22-én - [ VHS leletek ] Hírműsorok annó Youtube csatorna, 2021.09.23.Szávoszt-Vass Dániel - Előszó a Duna eltereléséhez (Dunai Szigetek blog, 2023.01.05.)

A két ország illetékes hivatalai között 2024-ben újrakezdett tárgyalássorozat során közeledő álláspontokat 2025 nyarán ismertette Lantos Csaba energiaügyi miniszter és Czepek Gábor miniszterhelyettes, kormánybiztos: a felek végleg elvetették a 30 évvel ezelőtt rehabilitált nagymarosi duzzasztógát ötletét, a jövőben Szlovákia a bősi vízerőműben megtermelt villamosenergia harmadát a világpiaci ár feléért exportálja Magyarország számára, amely cserébe elfogadja az erőmű és a dunacsúni duzzasztógát 1992 óta tartó üzemelését és nem formál részesedési jogot a vízügyi és energetikai műtárgyak tulajdonlásának gyakorlásába, azok felújítási költségeihez sem járul hozzá, Szlovákia pedig szivattyús energiatározó építését tervezi a Duna balparti oldalán, Bős és Párkány között.Világi Máté - Lantos Csaba az Indexnek: Nem épül meg a nagymarosi erőmű (Telex.hu, 2025.07.12.) A kölcsönös megállapodás aláírása végül meghiúsult.Bucsky Péter - Olyan zsákutcába hajtott Magyarország Bős–Nagymarossal, amiből azóta sem tud kijönni (G7.hu, 2025.09.30.)

Mohi atomerőmű

right|thumb|Feliratok kifeszítése a Mária Valéria hídon A mohi atomerőmű közel a magyar határhoz épül, így a potenciális szennyezése Magyarországot is elérheti, így érinti a kétoldalú kapcsolatokat. 2009 októberében Greenpeace-es aktivisták másztak fel az esztergomi Mária Valéria hídra egy óriási „Stop Mochovce!” feliratú transzparens társaságában. A szlovák, osztrák és magyar aktivistákból álló 8 fős csoport egy kisebb transzparenst is tartott: »A hatások vizsgálata megállt a határon, az atomerőmű szennyezése nem fog!« Arra utalva, hogy a szlovák fél a hatásvizsgálatot nem végezte el az érintett magyarországi területek tekintetében.Csak a szlovák atom sugárzik át a magyar határon

Malina Hedvig-ügy

Malina Hedviget, egy magyar diákot, aki Vámosfaluban, Szlovákiában született, 2006-ban ismeretlenek brutálisan megvertek. A szlovák rendőrség rövid nyomozás és számos eljárási hiba után nem fogta el az elkövetőket, sőt Malinát vonta eljárás alá. Az ügy nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, és jelentős feszültséget okozott Szlovákia és Magyarország viszonyában.

Az akkor német szakos nyitrai egyetemistát 2006. augusztus 25-én, a reggeli órákban támadta meg Nyitrán két fiatal férfi, miután magyarul beszélt az utcán.Magyarul telefonáló lányt vertek meg Szlovákiában A brutális támadásban elszenvedett sérüléseit az orvosi látlelet, és a támadás után készített fényképek igazolták. A lány ruhájára a „Magyarok, a Duna másik oldalára!” gyűlölködő feliratot festették.

Kezdetben az összes szlovák párt elítélte a támadást, csak a Ján Slota által vezetett Szlovák Nemzeti Párt maradt néma.

2007 decemberében, 15 hónappal az eset után a szlovák rendőrség átadta a kihallgatásról készült videófelvételt Malina ügyvédjének. Mint kiderült, a megengedettnél több rendőr volt jelen a kihallgatáson egyszerre, valamint több kamerát használtak, mint amiről korábban a szlovák rendőrség beszámolt. A felvételt időről időre megállították, a hat órás kihallgatásból, csak öt órát vettek fel és a felvett öt órából mindössze hármat adtak át a védelemnek.

Malina ügyét a szlovák hatóságok „ embertelen és megalázó” magatartása miatt az Európai Emberi Jogi Bíróság elé vitte, ahol Malina „erkölcsi elégtételre” számít.

Hedvig védőügyvédje 2010 decemberében tett nyilatkozatában kijelentette, hogy nem bízik az ügy szlovák hatóságok általi megnyugtató lezárásában, majd kifejtette: „Ebben az ügyben nem a jog, nem a bizonyítékok a mérvadóak.” Szerinte a főügyészség az elmúlt két évben azon dolgozott, hogy kikeveredjen az egész Malina-ügyből, de ne az derüljön ki, hogy Robert Fico vagy Robert Kaliňák (az akkori belügyminiszter) félrevezették a közvéleményt.Lajos P. János „A védőügyvéd szerint a főügyészség azon dolgozik, hogy valahogy tisztázza Ficót és Kaliňákot” című tudósítása az Új Szó 2010. december 9-i lapszámában.