bélyegkép|jobbra|250px|Martinovics és társai kivégzése a Vérmezőn. Egykori szemtanú vízfestménye, 1795. május 20., BudaA magyar jakobinusok kivégzése, rubicon.hu bélyegkép|jobbra|250px|A magyar jakobinusok sírja a budapesti Kerepesi temetőben (11/1-sziget) bélyegkép|jobbra|250px|<center>Emléktábla:a Hadtörténeti Múzeumban<center> bélyegkép|jobbra|250px|Korabeli osztrák gúnyrajz a magyar jakobinus összeesküvőkről A magyar jakobinus mozgalom vagy Martinovics-mozgalom a francia forradalom politikai eszméinek, a nagy szejm működésével csúcsra jutott lengyelországi reform- és függetlenségi mozgalomnak,Magyar-lengyel kapcsolatok a 18. században, sulinet.hu illetve I. Ferenc abszolutista törekvéseinek hatására 1794-ben a Magyar Királyságban szerveződött titkos mozgalom volt. A tényleges társadalmi támogatottsággal nem rendelkező, Martinovics Ignác vezetése alatt zajló szervezkedés rövid életűnek bizonyult, pár hónapos fennállását követően közel félszáz tagját letartóztatták, s hét vezetőjüket 1795. május 20-án és június 2-án Budán, a Generális-kaszálón kivégezték, amelyet erről később Vérmezőnek neveztek el.

A jakobinusok elnevezést nem maguk választották, kortársaik használták a mozgalom tagjainak gúnyos megjelölésére.

A mozgalom története I. Ferenc 1792-es trónra lépésével szakított elődei – II. József és II. Lipót – felvilágosult abszolutista törekvéseivel, s híveiket eltávolította az államigazgatásból. Ez a lépés a reformer érzelműeket szembefordította az új rezsimmel, s élesen szembehelyezkedtek a konzervatív abszolutista rendszer restaurálásával.

Közéjük tartozott a korábban szintén az államigazgatásban is tevékenykedő, fordulatos sorsú Martinovics Ignác, akinek irányításával 1794 tavaszán a reformerek két titkos társaságba tömörültek, s céljaikat Martinovics – a mozgalom „főigazgatója” – forradalmi kátékban foglalta össze.

A mérsékeltebb Reformátorok Társasága csak a legégetőbb társadalmi-politikai gondok orvoslását tűzte ki célul. A gróf Sigray Jakab irányítása alatt álló kör eszméi között szerepelt, hogy biztosítják az országgyűlési képviseletet a nem nemesi rétegeknek (de a tulajdonjogot nem), valamint az egyházi és királyi birtokok államosításával párhuzamosan megszüntetnek egyes adónemeket. Ezzel az óvatos, de nagyobb tömegek demokratizmusára ható programmal Martinovicsék azt kívánták elérni, hogy az ingadozókat is maguk mellé állítsák a nemesi köztársasággá való átalakulás társadalmi-politikai küzdelmeiben.

A tervek szerint az áhított cél elérését, a nemesi köztársaság kikiáltását követően töltötte volna be történelmi szerepét a másik titkos társaság, a Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc és Laczkovics János igazgatása alatt álló Szabadság és Egyenlőség Társasága. A nemesi köztársaság élére álló kör feladata – a francia jakobinus eszméknek megfelelően – a népfelség elvének maradéktalan érvényesítése, az uralkodó, a nemesség és a klérus hatalmának fegyveres megdöntése, és mindennemű kiváltság megszüntetése lett volna. Zala vármegyében számos támogatóra lelt a mozgalom az 1790-es években, köztük gróf Althan Mihály János főispán, jáprai Spissich János alispán, nemes Mlinarics Lajos (1743–1802) másodalispán, pallini Inkey Imre táblabíró és tubolyszeghi Tuboly László (1756–1828) főszolgabíró.Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996), Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849). Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség. 124. o.

A mozgalom néhány hónap leforgása után híveket szerzett Erdélyben és Horvátországban is, valódi ütőképessége és társadalmi háttere azonban nem volt. A két titkos társaság a mozgalom történetének csúcspontján sem számlált együttvéve háromszáznál több tagot, emellett Martinovics – minden alap nélkül – Franciaország anyagi és fegyveres segítségével hitegette embereit, így tartva ébren a forradalmi szellemet.

A szervezkedés, dacára titkos voltának és mérsékelt hatásának, hamarosan a császári titkosrendőrség látókörébe került. 1794. július 23–24-én Bécsben – több ausztriai jakobinussal együtt – letartóztatták Martinovicsot, aki részletes vallomást tett az előző hónapok történéseiről. Az általa elmondottak alapján tartóztatták le augusztus 16. és december 15. között mozgalma számos további tagját Magyarországon.

A per

A per az Ürményi József személynök által vezetett Királyi Táblán folyt. A vádat Németh János királyi jogügyigazgató képviselte. A vád felségsértés és hazaárulás volt. A védelmet Madách Sándor, Szabó-Sáry Sámuel, Horváth Jakab, Tóthpápay Sámuel és Nagy Sándor látták el. A magyar törvények szerint a felségsértésnek csak az uralkodó elleni tényleges támadás számított, az is csak beismerés vagy legalább két tanú vallomása esetén. A vád helyzetét nehezítette, hogy a káték lemásolását nem lehetett egykönnyen felségsértésnek minősíteni. Németh János jogügyigazgató Kazinczy szerint meg is fenyegette Szabó-Sári Sámuel ügyvédet, aki megkérdőjelezte a felségsértés tényét: „Fejével játszik, ha továbbra is ilyen módon védelmezi a vádlottakat.”Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója, Magyar Helikon, Budapest (1976). Bár a fogva tartás körülményei rosszak voltak, a vádlottakat fizikai kényszernek nem tették ki. Inkább ígérgetésekkel vették rá őket, hogy beismerő vallomást tegyenek, és nevezzék meg a mozgalom többi tagját, vagy elhitették velük, hogy a többiek ellenük vallottak. Ez a módszer több esetben is meglepően hatékonynak bizonyult. A bűntelenség ígéretét a jogügyigazgató nem tartotta be. A Királyi Tábla felett álló felsőfokú joghatóság a Hétszemélyes Tábla volt melynek elnöki tisztét a nádor; Sándor Lipót főherceg töltötte be. Sándor Lipót az ügyet a letartóztatások megszervezésétől kezdve a legapróbb részletekig felügyelte. A Hétszemélyes Tábla több esetben súlyosbította az elsőfokú ítéletet. Végül a király bizonyos esetekben kegyelmet gyakorolt.

+ A magyar jakobinusok perében letartóztatott személyekre kiszabott ítéletekBenda Kálmán: A magyar jakobinusok – Iratok, levelek, naplók, Bibliotheca, Budapest (1957). Név Foglalkozás Ítélet MegjegyzésKirályi TáblaHétszemélyes TáblaMartinovics Ignácszászvári apátfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKivégezték 1795. május 20-án.Hajnóczy Józsefkamarai titkárfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKivégezték 1795. május 20-án.Laczkovics Jánosnyugalmazott kapitányfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKivégezték 1795. május 20-án.Szentmarjay Ferencmagántitkárfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKivégezték 1795. május 20-ánSigray Jakab grófa kőszegi tábla ülnökefej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKivégezték 1795. május 20-ánŐz Pálügyvédfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKivégezték 1795. június 2-ánSzolártsik Sándorjurátusfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKivégezték 1795. június 2-án Verhovszky Sámuelügyvédfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKirályi kegyelem. A börtönben meghalt 1797. augusztus 3-ánAszalai Jánosíró, nevelő5 év börtön3 év börtönMeghalt a börtönben 1796. október 12-énSzentjóbi Szabó Lászlómagántitkárfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKirályi kegyelem. A börtönben meghalt 1795. október 6-ánAmbrózy Gáborkirályi ügyész - -Meghalt a per közben 1795. március 27-énFodor Józsefhelytartótanácsi titkár - - Elfogatásakor öngyilkos lett 1794. december 16-ánKirály Józsefuradalmi főfelügyelő - - Elfogatásakor öngyilkos lett 1795. február 4-énLanderer Mihálynyomdász10 év börtönfej- és jószágvesztésKirályi kegyelem. A börtönben megőrült 1801-ben. 1805-ben szabadult.Verseghy Ferencíró, volt pálos szerzetesfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKirályi kegyelemmel szabadult 1803. augusztus 28-án Uza Pálügyvéd10 év börtönfej- és jószágvesztésKirályi kegyelemmel szabadult 1803. február 27-énSzlávy Jánosjurátusfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKirályi kegyelemmel szabadult 1803. január 15-énHirgeist Ferencegyetemi hallgató5 év börtönfej- és jószágvesztésKirályi kegyelemmel szabadult 1802. szeptember 19-énSzén Antalkamarai számvevőfej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKirályi kegyelemmel szabadult 1802-benKazinczy Ferencíró, költő és táblabírófej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKirályi kegyelemmel szabadult 1801. június 28-án Laczkovics Lászlóbirtokos nemes10 év börtön10 év börtönSzabadult 1801. június 28-ánSzmethanovics Károlyegyetemi hallgató 3 év börtönfej- és jószágvesztésKirályi kegyelemmel szabadult 1801. június 28-ánSzulyovszky Menyhérttáblabírófej- és jószágvesztésfej- és jószágvesztésKirályi kegyelemmel szabadult 1801. június 4-énBaranyai Mihályjurátusfelmentve5 év börtönSzabadult 1800. május 2-ánErdélyi Lászlójurátus5 év börtön5 év börtönSzabadult 1800. május 2-ánPruzsinszky Józsefegyetemi hallgató3 év börtön3 év börtönSzabadult 1798. májusábanJuhász Jánosvolt premontrei szerzetes3 év börtön3 év börtönSzabadult 1798. május 4-énKopasz Jánosügyvédfelmentve2 év börtönSzabadult 1797. májusábanBujanovics Kornéljurátus3 év börtön2 év börtönSzabadult 1797. április 4-énMakk Domokosvolt pálos szerzetes3 év börtön2 év börtönSzabadult 1796. május végénBatsányi Jánosköltőfelmentve1 év börtönSzabadult 1796. május 26-ánLukács Pálügyvéd3 év börtön1 év börtönSzabadult 1796. május 14-énRosty Jánoskerületi táblai jegyzőfelmentve3 év börtönA börtönben öngyilkosságot kísérelt meg. Szabadult 1798. májusábanSzlávy Györgyfőszolgabíró3 év börtön3 év börtönSzabadult 1798. júniusában Tántsits Ignácnevelő3 év börtön10 év börtönSzabadult 1803. május 16-ánUjgyörgyi Józsefkamarai tisztviselő3 év börtön5 év börtönSzabadult 1800. május 4-énAbaffy FerenctáblabírófelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-ánBrehm JózsefkörorvosfelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-ánIllyés FerencügyvédfelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-ánKazinczy MiklósBihar megyei esküdtfelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-án Lonovics Imreegyetemi hallgatófelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-án Márton IstvánorvosfelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-án Nemessányi Andrásegyetemi hallgatófelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-án Paitzkoffer AntallakatosfelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-án Rosty PáltáblabírófelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-án Sehy FerencszínészfelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-án Szilla Miklósegyetemi hallgatófelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-án Túrós Péterreformátus prédikátorfelmentvefelmentveSzabadon bocsátották 1795. május 20-án Szabó Imreplébános - -Szabadon bocsátották 1794. december 30-án

A kivégzések

1795. május 20-án a Buda melletti Generális-kaszálón (a mai Vérmezőn) került sor a mozgalom vezetői, Martinovics, Sigray, Hajnóczy, Szentmarjay és Laczkovics kivégzésére. Két társukon, Őz Pálon és Szolártsik Sándoron ugyanott, de pár nappal később, június 3-án hajtották végre a halálos ítéletet. A várfogságot elszenvedő bebörtönzött jakobinusok között volt Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Szentjóbi Szabó László és Verseghy Ferenc is.

Emlékezete bélyegkép|jobbra|250px|Martinovics Ignác

Jegyzetek

Források

További irodalom

Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története. Budapest, (1957) Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai I-III, Akadémiai, Budapest (1957) Benda Kálmán – Elek Judit: Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében, Magvető, Budapest (1983) Boreczky Beatrix: A magyar jakobinusok, Gondolat, Budapest (1977) Fraknói Vilmos: Martinovics és társainak összeesküvése, Budapest (1880) Fraknói Vilmos: Martinovics élete, Athenaeum, Budapest (1921) Jancsó Elemér: A jakobinus mozgalom hazai hagyományai (Adalékok a jakobinus mozgalom erdélyi és partiumi történetéhez), Tudományos Kiadó, Kolozsvár (1957) 394-415. Jancsó Elemér: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században, Ady Endre Társaság, Kolozsvár (1936) Jászai Mari: Mulier taceat Magyar Hírlap, 1905. május 20. Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete, Magvető, Budapest (1956)