Köveskáli Balogh Jenő Ferenc (Devecser, 1864. május 14. – Budapest, 1953. február 15.) magyar jogász, politikus, miniszter.
Családja és származása A Zala vármegyei református nemesi származású köveskáli Balogh család sarja. Apja köveskáli Balogh Gábor (1823–1908), ügyvéd, 1848-as honvéd főhadnagy, Győr vármegye törvényhatósági bizottsági tag, anyja nagyúri Szentmihály Etelka (1835–1914). Az anyai nagyszülei nagyúri Szentmihály Ferenc, földbirtokos, és Laky Mária voltak. Házassága és leszármazottjai 1897. április 20-án Budapesten, feleségül vette a nemesi származású nyéki Németh Mária Bertát (Pozsony, 1864. augusztus 24.–Budapest, 1956. május 3.), akinek a szülei nyéki Németh Lajos (1838–1905), a királyi kúria bírája, a Szent István rend lovagja, és olgyai Olgyay Erzsébet (1845–1897) voltak. Az apai nagyszülei nyéki Németh Károly (1811–1898), hites ügyvéd, Pozsony vármegye törvényszéki bírája, Pozsony szabad királyi városának 1858/49-ben és 1860/61-ben polgármestere és Pozsony szabad királyi városának 1865/68-ki koronázási országgyűlésen képviselője, és nemes Pallaghy Eufrozina (1815–1896) voltak. Az anyai nagyszülei olgyai Olgyay Miklós (1805–1898), Pozsony vármegye 1832–1849 főszolgabirája, megyei és királyi törvényszéki bíró, és Gudits Mária (1817–1848) voltak. Frigyükből egy fiú- és egy leánygyermek érte meg a felnőttkort.
Élete A győri akadémián kezdte jogi tanulmányait, majd a berlini és Budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1885-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. Pályája kezdetén az Igazságügyi Minisztériumban volt tisztviselő, de időközben bíróként is tevékenykedett. 1888-tól a budapesti tudomány egyetem magántanára lett, ez idő alatt számos büntetőjoggal kapcsolatos könyvet írt.
1910-től vallás- és közoktatásügyi államtitkár volt a második Khuen-Héderváry-kormányban. Ezt a tisztséget a Lukács-kormányban is megtartotta. 1913. január 4-én, Székely Ferenc lemondása után kinevezték igazságügyi miniszternek. Tisztségében megmaradt a második Tisza István-kormányban is egészen annak 1917-es bukásáig, ekkor neki is távoznia kellett. Távozásával a politikai élettől is végleg visszavonult.
1921-ben könyvet írt Tisza István emlékére. 1920 és 1935 között a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, majd 1940–1943 között másodelnökeként tevékenykedett. Egyúttal 1921-től haláláig a dunántúli református kerület főgondnoka volt.
Válogatott művei A sértett fél jogköre a büntetőjogban. Budapest, 1887 A folyamatos és folytatólagos bűncselekmények. Budapest, 1885 A bűnvádi perrendtartás magyarázata. 1–4. köt. (Tsz.) Budapest, 1898–1909. Második kiadás. 1909 Büntetőtörvényeink módosításához. Budapest, 1900 Vélemény az uzsora és az ehhez hasonló gazdasági visszaélések tárgyában teendőkről. Budapest, 1905 A büntető perjog tankönyve. Budapest, 1906 Nyomor és büntettek. Budapest, 1908 A fiatalkorúak és a büntetőjog. Budapest, 1909 Haladás és magyarság. Győr, 1917 Tisza István emlékezete. Budapesti Szemle, 521–522. 74–105, 1920. Gróf Tisza István emlékezete: emlékbeszéd. Budapest, 1921 Az igazi Tisza István. Budapest, 1934
Jegyzetek
Források Életrajza az Országgyűlési Almanach 1939–1944-ben Balogh Jenő, Veszprém megyei életrajzi lexikon Balogh Jenő életrajza. Országgyűlési Könyvtár – Magyar Jogi Portál. Balogh Jenő digitalizált művei az Országgyűlési Könyvtárban.
További információk Estók József írása (A magyar börtönügy arcképcsarnoka Balogh Jenő (1864 – 1953)) Balogh Jenő szakirodalmi munkássága (Losonczi Eszter, ELTE, 2015)
Kategória:Magyarország igazságügy-miniszterei Kategória:Országgyűlési képviselők (1910–1918) Kategória:Nemzeti Munkapárt-tagok Kategória:Magyar jogászok Kategória:MTA-tagok Kategória:Az MTA főtitkárai Kategória:1864-ben született személyek Kategória:1953-ban elhunyt személyek Kategória:Magyarország államtitkárai Kategória:Devecseriek Kategória:Országgyűlési képviselők (Nemzeti Munkapárt)