Sir William Matthew Flinders Petrie (Charlton, 1853. június 3. – Jeruzsálem, 1942. július 28.) angol egyiptológus, a régészet tudományos módszertanának egyik úttörője volt. Számos munkálatot vezetett, melyek közül a legnevezetesebbek a gízai platón végzett felmérései mellett Naukratisz, Tanisz, Abüdosz és Tell el-Amarna területén végzett feltárásai. Sokak szerint egyik legjelentősebb lelete a Merenptah-sztélé,The Biblical Archaeologist, American Schools of Oriental Research 1997, p.35 és e véleménnyel Petrie is egyetértett, legalábbis addig, amíg 1920-ban megtalálták az illáhuni kincset, II. Szenuszert egyik leányának sírjában. A predinasztikus korral kapcsolatos „sorrenddatálási” módszere volt az első próbálkozás a történelem előtti Egyiptom kronológiai rendszerének létrehozására.

Élete A korai évek thumb|left|200px|Petrie 12 éves korában Petrie a Kent-beli Charltonban született, amely ma Londonhoz tartozik. Az Ausztrália partvidékét feltérképező Matthew Flinders kapitány unokája volt. Hívő keresztény családban nőtt fel (apja a Plymouth Brethrenhez, egy katolikus evangélista közösséghez tartozott), neveléséről a család gondoskodott, hivatalos oktatásban nem részesült. Apja kitanította a pontos földmérés módszereire, amely kiváló alapot jelentett a későbbi egyiptomi és szíria-palesztinai ásatásokhoz és felmérésekhez.

Régészeti érdeklődése gyermekkorától kezdve támogatásra talált. Nyolcévesen már franciául, latinul és görögül tanult, mígnem egy eszméletvesztés után magántanuló nem lett. Első archeológiai „szakvéleményére” is nyolcévesen vállalkozott, amikor a látogatóba érkezett ismerősöktől a Wight-szigeteki Brading római villájának feltárásáról hallott. A fiút elrettenve hallgatta, hogy egyszerűen csak kilapátolták, amit a villában találtak, és tiltakozott, hogy a földet át kellett volna vizsgálni hüvelykről hüvelykre, szemrevételezni, hogy miket tartalmaz, és azok hogyan helyezkedtek el. „Minden, amit ezek után tettem,” – írta később, bőven a hetvenes éveit taposva, – „akkor és ott kezdődött el, így hát igazoltam, hogy csak abban fejlődhetünk, ami eleve bennünk van születésünktől fogva. Már akkor kiütközött belőlem a született régész.”

Stonehenge, Gíza, Szakkara és Dahsúr

bélyegkép|bal|200px|Flinders Petrie Gízában, 1880-ban Miután tizenévesen megfigyelt több, brit történelem előtti emléket (kezdve a késő római brit táborral, ami a charltoni otthonától méterekre volt), hogy megértse azok geometriáját (19 évesen Stonehenge-en végzett háromszögeléseket).

1880-ban Petrie számos cikket írt, és találkozott az újságíró Amelia Edwardsszal, az Egypt Exploration FoundMagyar jelentése: Egyiptomi Felderítő Alap. Mai nevén Egypt Exploration Society, azaz Egyiptomi Felderítő Társaság. pártfogójával, akiben erős támogatóra talált, és aki később jelölte őt a londoni University College Egyiptológiai Tanszékének professzori székére. Tudományos megközelítése mély benyomást keltett, és olyan munkát ajánlottak neki, amellyel Édouard Naville nyomdokaiba léphetett.

1880 decemberétől két ásatási szezonban a gízai piramismezőn dolgozott. Ekkor kerített sort régi tervére, a Nagy Piramis részletes geodéziai felmérésére, amellyel Charles Piazzi Smyth állításait kívánta ellenőrizni, és elsőként alaposan megvizsgálni, hogyan építhették. Minden korábbi felmérésnél pontosabb és részletesebb adatokat vett fel. Akkorra már számos elmélet látott napvilágot, és Petrie mindegyiket elolvasta, de úgy találta, hogy egyik sem személyes megfigyelésen és logikán alapszik. Petrie háromszögeléssel végzett felméréséről szóló publikációja, és az azon alapuló, Gíza építészetével foglalkozó elemzése módszertanában és pontosságában példaértékű volt, és mind a mai napig többnyire az jelenti a gízai piramismező alapadataihoz a biztos forrást.

Az 1883-as ásatási szezonban ugyanezt a geodéziai tevékenységet végezte el Szakkarában és Dahsúrban is.

E látogatáskor ragadta meg a műemlékek pusztításának mértéke (némelyik, az útikönyvekben szereplők közül addigra teljesen eltűnt a föld színéről), és a múmiák. Úgy írta le Egyiptomot, mint „lángokban álló házat, a pusztulás olyan rohamos volt”, és kötelességének érezte, hogy „megmentőként mindent megtegyek, amit csak tudok, olyan gyorsan, ahogyan csak lehet, és amikor majd hatvanéves leszek, leüljek, és mindezeket leírjam.”

Tanisz thumb|200px|right|A taniszi rommező 2006-ban A következő ásatási szezon 1884 novemberében kezdődött. Elsőként a taniszi újbirodalmi lelőhelyre ment, százhetven munkással. Ezen és az elkövetkezendő ásatásokon megszüntette a munkavezetők közvetítő szerepét, és átvállalta a teljes ellenőrzést. Ezáltal megszabadította a munkásait attól a nyomástól, amit a munkavezetők rájuk gyakoroltak annak érdekében, hogy minél gyorsabban, de a körülményekre való tekintet nélkül találjanak leleteket. Bár a szakmailag elismertebb egyiptológusok amatőrnek és dilettánsnak tartották, a munkások körében ez a döntés népszerűvé tette, és így számos apró, de jelentős leletre bukkantak, amelyek a régi rendszer alkalmazása során elvesztek volna.

Szehel-sziget

A taniszi ásatás vége felé elfogyott a pénzügyi támogatása, de mivel vonakodott elhagyni az országot, bízva az anyagi kerete megújításában, az 1887-es évet nílusi hajózással töltötte, és fényképezett, mivel azt a rajzolásnál kevésbé szubjektív dokumentálásnak tartotta. Ez alatt az idő alatt kötéllétrákon mászott meg sziklafalakat az Asszuán közelében található Szehel-szigeten, hogy lerajzolja és lefényképezze a több ezer ősi egyiptomi sziklafeliratot, amelyek küldöttségekről, éhségről és háborúkról számoltak be. Amikor Asszuánba ért, távirat várta, amely igazolta, hogy megújították a finanszírozását.

Fajjúm

thumb|left|200px|Fajjúmi múmiaportré – hatvan hasonló portrét talált Petrie

Petrie egyenesen a Fajjúmba utazott, az ottani temetkezési területre, mivel különösen érdekelték az i. e. 30 körüli temetkezések, amelyeket nem tanulmányoztak még eléggé. Érintetlen sírokat talált, és hatvanat a később híressé vált portrék közül, valamint a múmiákon talált feliratokból kiderítette, hogy a múmiákat generációkon át az élők maguknál tartották, mielőtt eltemették volna. Auguste Mariette szervezésével elküldte a portrék felét az Egyiptomi Régészeti Hivatalnak, Kairóba. Később azonban rájött, hogy Gaston Maspero vajmi kevésre értékelte azokat, és a múzeum mögött egy udvaron hagyta tönkremenni őket, kitéve az időjárás viszontagságainak. Ekkor dühödten követelte, hogy valamennyit juttassák vissza hozzá, arra kényszerítve Masperót, hogy a tizenkét legszebb darabot válassza ki a Múzeum számára, és a maradék negyvennyolcat, miután visszakerültek Petrie-hez, elküldte Londonba, ahol a British Museumban különleges tárlaton állították ki őket.

Ezután folytatta a munkát és felfedezte a fáraókori sírépítő munkások faluját is.

1888-ban tárta fel III. Amenemhat sírját, amelyben Amenemhat leányának, Noferuptahnak szarkofágját is megtalálta.

Palesztina

1890-ben tette első felderítőútját Petrie Palesztinába, amely fontos régészeti munkává formálódott. Hathetes ásatása abban az évben, Tell el-Heszi területén (amit tévesen Lákisként azonosított), az első tudományos igényű feltárásnak számít, amit a Szentföld régészeti lelőhelyein folytattak.

Később, még a tizenkilencedik században Petrie felmért egy csoport, nagyjából a vaskorra és a korai római periódusra datált sírt a jeruzsálemi Vádi r-RabábábanEsetleg ismertebb alakjában Vádi el-Rabába (a bibliai Gé-Hinnóm területén). Itt, az ókori emlékek között két különféle mértékegységrendszert fedezett fel.

Ottani munkásságának a palesztinai régészetre gyakorolt hatását „A Future for the Past: Petrie's Palestinian Collection”: A múlt jövője: Petrie palesztinai gyűjteménye című kiállítás mutatta be.

Tell el-Amarna Következőleg, 1891-ben, Aton templomán dolgozott az egyiptomi Tell el-Amarnában, ahol rábukkant egy közel 28 négyzetméter (300 négyzetláb) területű festett padlóra, amely kertet, állatokat és vadászjeleneteket ábrázol. Ez turistalátványossággá vált, de mivel nem volt a látogatók számára közvetlenül hozzáférhető, a kíváncsiskodók tönkretették a környező termőföldeket, hogy a közelébe jussanak. Ez oda vezetett, hogy a helybeli földművesek elpusztították a maradványokat, és csak Petrie festményeinek köszönhetjük, hogy az eredeti állapotuk egyáltalán ismert.

Nagada kultúra 1894-től 1899-ig a predinasztikus kor temetőivel foglalkozott, mivel a Nemzeti Régészeti Hivatal vezetőjétől, Victor Loret-től – aki Gaston Masperót helyettesítette ezen a poszton – nem kapta meg az igényelt terület, Umm el-Kaáb koncesszióját. Három általa feltárt temető – el-Amrah, el-Girza és esz-Szemain – alapján felállította a dinasztikus kort megelőző időszak kronológiáját a „sorrenddatálásnak” elnevezett módszerrel, amely a modern régészeti tipológiák egyik elsője. A rendszer az 1960-as évekig változatlanul fennállt, és lényegében ma is helytálló. A lényegi különbség, hogy az „amratien”, „gerzéen” és „szemainen” periódusok helyett ma a Nagada-kultúra Nagada I, Nagada II és Nagada III fázisairól beszélünk. A névváltoztatást a típuslelőhely (Nagada és környékének) feltárása tette szükségessé, de Petrie-féle eljárás gyakorlatilag változatlan.

Umm el-Kaáb 1899-ben Émile Amélineau rövid időre elhagyta Egyiptomot, és Gaston Maspero visszakerült a régészeti hivatalhoz, így Petrie megkaphatta az áhított feltárási területet. Rövid időn belül – az 1899–1901-es két ásatási szezon folyamán – jelentős eredményeket ért el Umm el-Kaábban, ahol Amélineau szerint már nem volt mit keresni. Megállapította az Ozirisz- és Széth-sír tényleges tulajdonosát (O-sír és V-sír), az Amélineau által már átkutatott sírokban további felfedezéseket tett, és megtalálta a többi I- és II. dinasztiabeli uralkodó sírjait.

University College London A londoni University College (UCL) egyiptomi régészeti és filológiai Edwards professzori székét 1892-ben Amelia Edwards állította fel és finanszírozta. Minthogy 1880 óta támogatta Petriet, őt tette meg a tanszék első professzorának. Petrie folytatta az egyiptomi ásatásait az után is, hogy elfogadta az egyetemi megbizatást, és az akkori legjobb egyiptológusok egész sorát tanította. 1913-ban Petrie az egyiptomi régiségekből álló jókora gyűjteményét eladta a University College-nak, és ez a gyűjtemény ma a Petrie MúzeumbanPetrie Museum of Egyptian Archaeology látható.

Az Izrael-sztélé (Merenptah-sztélé) felfedezése