Lepo Sumera (Tallinn, 1950. május 8. – Tallinn, 2000. június 2.) észt zeneszerző, zenepedagógus, kulturális miniszter (1988–1992).
Gyermekkora óta zenélt. 1957-től 1964-ig harmonikázni tanult, majd az észt főváros zeneművészeti gimnáziumába járt. Később az Észt Zeneakadémián, Veljo Tormis (* 1930) és 1968-tól Heino Eller (1887–1970) voltak rá nagy hatással. Eller halála után Heino Jürisalu tanította, majd Roman Szemjonovics Ledenjov vezetése alatt posztgraduális képzés keretében (1979–1982) a Moszkvai Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. 1978-tól egészen a haláláig zeneszerzést oktatott az Észt Zeneakadémián.
Úttörője volt az elektroakusztikus és számítógépes zenének. Hat szimfóniát és számtalan kamaraművet komponált. Nemzetközileg híressé azonban Cannes-i fesztiválon is díjazott filmzenéi által vált. Észtországban kórusműveiről is ismert. Vendégtanárként Sydney-ben, Glasgow-ban, Oslóban és Svédországban (Norrtälje) is megfordult. Kortárs zenei nyári kurzusokon tanított Darmstadtban és Karlsruhéban, ahol a Művészeti és Médiatechnológiai Központ létrehozásában is aktívan részt vett.
Sumera sokoldalú, zenei leleményességéről is méltán híres zeneszerző volt. 2000-ben bekövetkezett halála mindenkit sokkolt. Feleségétől, a zongoraművész Kersti Einastótól két lánya és egy fia született.
Legfontosabb művei In memoriam (1972) 1. szimfónia (1981) Pikseloits (1983) 2. szimfónia (1984) 3. szimfónia (1988) Hangverseny zongorára és zenekarra (1989) 4. szimfónia: Serena borealis (1992) Hobuste ballett (1992) Musica tenera (1992) 5. szimfónia (1995) 6. szimfónia (2000)
További információk Lepo Sumera hivatalos honlapja Fennica Gehrman IMDb
Kategória:Észt zeneszerzők Kategória:Filmzeneszerzők Kategória:1950-ben született személyek Kategória:2000-ben elhunyt személyek Kategória:Tallinniak