Márton Péter (Budapest, 1934. szeptember 18. –) magyar geofizikus, az ELTE Természettudományi Kar (ELTE-TTK) egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az archeo- és paleomágneses kutatás jeles hazai művelője.
Életpályája
1953-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az ELTE Természettudományi Kar (ELTE-TTK), amit eredetileg fizikus szakon szeretett volna végezni, de helyhiány és más tényezők folytán geofizikusként kezdte meg tanulmányait. 1957-ben szerzett geofizikus-diplomát.
Diplomájának megszerzése után az ELTE Kőolajipari Tröszt Geofizikai Kutatási Üzemében helyezkedett el gyakornokként, egy év után szeizmikus kiértékelővé lépett elő. 1961-ben Egyed László professzor hívására visszament az egyetemre és a Geofizikai Tanszék adjunktusa lett, szeizmikát kezdett el oktatni. Néhány év múlva megkezdte tankönyvírói munkásságát egy többszerzős szeizmika tankönyv megírásában való részvétellel. 1971 és 1975 között a nigériai Ahmadu Bello Egyetemen tanított, közben pedig mélyfúrási geofizikában szerzett gyakorlati tapasztalatot. 1977-ben kapta meg egyetemi docensi, 1989-ben egyetemi tanári kinevezését. Több alkalommal ideiglenes jelleggel, rövid időre elvállalta Geofizikai Tanszék vezetését. 2004-ben professor emeritusi címet kapott. Oktatói pályája során általános és gyakorlati geofizika szinte minden területének tantárgyait tanítja, a lemeztektonika elméletének térnyerését követően a Föld fejlődéstörténetével kapcsolatos tárgyakat is meghirdet. Az ELTE Természettudományi Kar Földrajz-Földtudományi Doktori Iskolájának megalakulásától 2004-ig a vezetője volt.
1970-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi értekezését, amelyet archeomágneses témában írt. 1985-ben szerezte meg akadémiai doktori címét. Az MTA Földtudományi Komplex Bizottságának, és a Geofizikai Tudományos Bizottságnak lett tagja. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben rendes tagjává választották.
Munkássága
Kutatási területei szerteágazóak, de legfontosabb eredményei a földmágnességhez kapcsolódnak: paleomágneses és archeomágneses kutatásai, amelyeket részben feleségével, Mártonné Szalay Emőkével közösen folytatott, nemzetközi szinten is igen elismertek. Jelentős mértékben járult hozzá a Pannon-medence fejlődéstörténetének, az egyes medencerészek rotációs mozgásainak megismeréséhez.
Negyedkorkutatással és környezeti geofizikai kérdésekkel is foglalkozik, 2003-2007 között témavezetője volt az ELTE Geofizikai Tanszékén OTKA-pályázat keretében működött ilyen témájú tudományos iskolának, mely a Balaton környezetének neotektonikai viszonyait vizsgálta.
Családja
Felesége Mártonné Szalay Emőke, aki az Állami Geofizikai Intézet munkatársa, a földtudományok doktora.
Díjai, elismerései
Akadémiai Díj (1984) Eötvös-emlékérem (1996) Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2002, OTKA)
Főbb publikációi
Geofizikai kutatási módszerek I. Szeizmika (társszerző, 1967)
Elméleti szeizmológia (1995)
'' Földmágnesség a régmúlt időkben. Akadémiai székfoglaló. 2002. (2013)
Források
MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 725. old., Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján Az MTA új levelező tagjai (Magyar Tudomány 2001/11.)
Kategória:1934-ben született személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Magyar geofizikusok Kategória:Magyar professor emeritusok Kategória:MTA-tagok Kategória:Akadémiai díjasok Kategória:Ipolyi Arnold-díjasok