Várkonyi Nagy Béla, születési nevén Nagy Béla József Jenő (1919-ig Ligeti, 1928-ig Ligethy Béla; Kéty, 1896. szeptember 3. – Budapest, 1980. november 27.) magyar költő, újságíró.
Életútja Nagy József tanító és Kring Mária fiaként született. Tanulmányait Debrecenben, majd Nyíregyházán végezte, s újságíró lett. 1919-ben vöröskatonaként szolgált, 1923-ban pedig önként vonult emigrációba. Az 1920-as évek derekán bejárta a Csendes-óceán szigetvilágát, eljutott többek közt Szamoa-, Tonga-szigetekre és Tahitira. A második világháború után tért haza; az irodalmi életnek 1957-től lett részese. Az új magyar líráról fogalmazott meg kritikákat, valamint verseket is írt, melyek saját sorsának eseményeivel és a nemzeti sorskérdésekkel is foglalkoznak.
Főbb művei Viharban (versek, Kaposvár, 1920) Ecce homo (versek, Békéscsaba, 1921) Siess, Odysseus! (Bécs, 1925) Virághajó (Bécs, 1928) Odysseus megtérése (válogatott versek 1919–1959, Budapest, 1960) Ének az óceánról (versek, Budapest, 1963) Egyszerű varázslat (versek, Budapest, 1965)
Díjai, elismerései A Munka Érdemrend arany fokozata (1966, 1971) Tanácsköztársasági Emlékérem (1969)
Jegyzetek
Források
Várkonyi Nagy Béla (1896–1980)
Kategória:Magyar költők Kategória:1896-ban született személyek Kategória:1980-ban elhunyt személyek Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek