Rudolf Ignatius Stöger-Steiner Freiherr von Steinstätten (eredetileg Rudolf Stöger, a magyar forrásokban gyakran steinstätteni Stöger-Steiner Rudolf vagy Rezső, Pernegg, 1861. április 26. – Graz, 1921. május 12.) osztrák katonatiszt, báró, a Császári és Királyi Hadsereg vezérezredese, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó hadügyminisztere.
Egy gyártulajdonos fiaként látta meg a napvilágot 1861-ben. Apja korai halálát követően nevelőapja, Joseph Steiner hatására katonai pályára lépett, tanulmányait a liebenaui gyalogsági hadapródiskolában és a bécsi Hadiiskolában végezte. 1886-tól főhadnagy, több hadosztály és hadtest vezérkarában szolgált. 1891-ben mostohaapjának családnevét felvéve, neve Rudolf Stöger-Steinerre változott, a későbbiek mostohaapja sikeresen engedélyeztette az uralkodóval, hogy Rudolf örökölhesse nemesi címét és címerét is.
1903-tól ezredes, 1907-től a 74. gyalogezred parancsnoka. 1909-től az 56. görzi gyalogsági dandár vezetője volt. 1909-től vezérőrnagy, 1912-től már altábornagyi rangban a 4. gyaloghadosztály parancsnoka Brünnben. Az első világháború kitörését követően részt vett a galíciai és a téli, kárpáti harcokban, majd a Stöger-Steiner kombinált gyalogoshadosztály (Kombinierte Division Stöger-Steiner) élén részt vett az 1915 májusában végrehajtott gorlicei áttörésben. 1915 júliusától a XV. hadtest parancsnoka az olasz fronton, ahol kitüntette magát az Isonzó mentén vívott összecsapásokban.
A tapasztalt, sikeres harctéri parancsnokot IV. Károly 1917. április 12-én a Monarchia közös hadügyminiszterévé nevezte ki. Beosztásában igyekezett elősegíteni a háborús törekvéseket és hatékonyan átszervezni a hivatali munkát, azonban komoly nehézségeket okoztak számára a mindennapos politikai természetű viták és saját romló egészsége. Tisztségét hivatalosan 1918. november 11-ig töltötte be, december 1-én nyugállományba helyezték. Feleségével Grazba vonult vissza, itt hunyt el 1924-ben betegségének következtében .
Származása és korai pályafutása Származása és ifjúsága
A család őséről, Caspar Stögerről először 1798-ban találni említést. Ő feltehetően Rudolf dédapja lehetett, mészárosmester volt. Caspar egyetlen unokája, Georg Franz Stöger gyár- és ingatlantulajdonos volt, aki feleségül vette Maria Agatha Hofert (1837–1901). Három gyermekük született:
Julius Stöger, 1918. augusztus 25-től Julius Stöger-Steiner Edler von Steinstätten (1860–1943) Rudolf Stöger, 1892. október 25-től Rudolf Stöger-Steiner Edler von Steinstätten (1861–1921) Gustav Stöger, 1891-től Gustav Stöger-Steiner (1864–1933)
A három gyermek édesapja, Georg 1874-ben meghalt. Édesanyjuk, Maria Agathe Hofer újra megházasodott; Joseph Steinerhez (1834–1905) ment feleségül, aki ekkor a 9. Feldjäger (vadász) zászlóalj főhadnagya volt. Ő a porosz–osztrák–dán háború veteránja volt, és szolgálatai elismeréséül két császári dicséretben is részesült, továbbá megkapta a Katonai Érdemkeresztet háborús díszítménnyel. 1887-ben a békeidő alatt kapta meg a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, ami századosi rangjához képest szokatlanul magas kitüntetés volt. A tiroli császárvadászok (k.u.k. Tiroler Kaiserjäger) 1. ezredének parancsnokaként vonult nyugállományba, 1897-ben.
Rudolf Stöger 1861. április 26-án született a Stájerországi Perneggben. Édesapja 1874-es halálát követően Joseph Steiner nemcsak mostohaapja, hanem egyben atyai barátja is lett, akinek ösztönzésére 1878-ban maga is katonai szolgálatra jelentkezett, 1875–78 között Rudolf a liebenaui katonai iskolán tiszti képzésben vett részt. A ballisztika és a tüzérség lett a szakterülete. Rudolfhoz hasonlóan testvérei is a katonai pályán helyezkedtek el, Julius ezredes, míg Gustav őrnagy volt az Osztrák Császári Hadseregben (Landwehr). 1878-tól mostohaapja a „saját” egységénél, a 9. Feldjäger zászlóaljnál intézett neki beosztást. Ezzel Rudolf elkerülte azt, hogy az önkéntesekkel együtt kiküldjék a boszniai háborús övezetbe.1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia okkupálta (katonailag megszállta) az addig török uralom alatt állt Bosznia-Hercegovinát Rudolf az alakulatnál vadász, címzetes alvadász, majd címzetes fővadász lett. 1879. szeptember 1-jétől hivatalosan is hadapród lett. 1880. január 1-jétől hadapród tiszthelyettes.
Katonai karrierjének kezdetei 80px|balra A jó eredményei miatt 1880. november 1-jén előléptették hadnaggyá (Leutnant). 1884–86 között a bécsi Katonai Akadémián tanult, aminek elvégzése után egyből a vezérkarba került mint főhadnagy (Oberleutnant). 1887. április 28-tól a bécsi 50. gyalogdandár vezérkari tisztjévé nevezték ki, 1889. október 15-étől a 8. hegyi dandár vezérkarában szolgált. Ekkoriban kapta meg a szerb Takovo-rend 5. osztályát (1887. október 7.) és a perzsa Nap és Oroszlán-rend 4. osztályát (1890. január 8.). 1890. május 1-jétől már 1. osztályú alezredesként a Mostarban állomásozó 18. gyaloghadosztály vezérkarához került, 1891. október október 18-ától a krakkói I. hadtest vezérkari tisztje.
1891-ben mostohaapjának családnevét felvéve, neve Rudolf Stöger-Steinerre változott. Mivel mostohaapja Ferenc József császártól néhány évtizeddel korábban megkapta az „Edler von Steinstätten” nevet, Josephnek sikerült engedélyeztetnie, hogy a nemességet és a címert két mostohafia örökölhesse. 1892. október 25-én felvette a Rudolf Stöger-Steiner Edler von Steinstätten nevet. Ugyanebben az évben, Grazban feleségül vette Marie von Linket („Mitzi”, 1867-1934), akinek tőle két gyermeke született, Margarete (1893–1969) és Johann (1896–1897), aki még csecsemőkorában elhalálozott.
Rudolf Stöger-Steiner csapataival 1893-tól a komáromi erődben állomásozott. 1895. május 1-étől ismét a 9. tábori vadászzászlóaljban szolgált, a következő év ugyanezen napján a VI. hadtest vezérkarának tisztje lett. 1896-ban Bécsbe ment, ahol a Theresium Katonai Akadémián tanított harcászatot 1899. szeptember 8-ig. 1899. november 1-jén léptették elő őrnaggyá (Major), kiváló oktatási teljesítményének köszönhetően. Erőfeszítéseit és elhivatottságát az oktatás iránt a Katonai Érdemkereszt 3. osztályával jutalmazták 1899. december 2-án.
1899. október 21-től csapatszolgálatra osztották be a vezérkari testben való meghagyásával, a 12. magyar (Parmann) gyalogezred 3. zászlóaljának parancsnoka lett, amelynek állomáshelye Magyarországon, Komáromban volt. 1901-ben édesanyja váratlanul elhunyt. Rudolf csaknem egy teljes évig, s szinte egész életében édesanyját gyászolta. 1901–1907 között tagja volt a törzstisztjelöltek vizsgáló bizottságának (Kommission zur Beurteilung der Stabsoffiziersaspiranten). Igyekezetét és felelősségérzet 1903. május 1-én ezredesi (Oberst) előléptetésével jutalmazták. 1906. szeptember 25-én kitüntették a császári és királyi Vaskorona-rend lovagkeresztjével. 1907. március 28-ától a 74. gyalogezred parancsnoka lett, 1909. március 18-tól az 56. görzi gyalogsági dandár parancsnoka. Ugyanezen év november 1-jén léptették elő vezérőrnaggyá (Generalmajor). 1910. március 24-én a Bruck an der Leithai katonai lövésziskola parancsnokává nevezték ki. Ez alatt az időszak alatt több külföldi kitüntetésben is részesült: Románia Csillaga érdemrend parancsnoki keresztje (1910. április 20.); Kínai Kettős Sárkány-rend 2. fokozatának 2. osztálya (1911. október 20.). 1912. július 22-én az a megtiszteltetés érte, hogy a császári és királyi Lipót-rend lovagjává avatták és ezzel párhuzamosan nevezték ki a 4. brünni gyaloghadosztály élére. A hadosztály vezérkari főnöke a magyar Rásky László ezredes lett. Még ugyanebben az évben, november 1-i dátummal altábornaggyá (Feldmarschalleutnant) léptették elő. 1913 júliusában megkapta a török Oszmán-rend 2. osztályát.
Az első világháborúban Keleti front
1914-ben a „nagy háború” kitörésekor a 4. gyaloghadosztály a Moritz von Auffenberg báró által vezetett 4. hadsereg részeként harcolt a galíciai hadszíntéren (galíciai csata). Rudolf von Stöger-Steiner alakulatával oroszlánrészt vállalt az augusztus 24-én kezdődő kraśniki csatában, melyben az osztrák–magyar erők helyi jellegű győzelmet vívtak ki az orosz 4. hadsereggel szemben. Egyes vélemények és feljegyzések szerint ezért a tettéért Stöger-Steiner megkapta volna a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét, de ez nem történt meg. (A háború után a Katonai Mária Terézia-rend bizottságnak kérelmet nyújtott be a kitüntetés iránt, de a felülvizsgálat befejezése előtt elhunyt.)
1914 augusztusában Auffenberg csapatai előrenyomultak Galíciában. Stöger-Steiner részt vett a győztes zamośći csatában, majd Komarów (ma Komarów-Osada, Lengyelország) elfoglalásában (komarówi csata (2014)). Auffenberg közel állt ahhoz, hogy az orosz 5. hadsereget oldalba támadja, de ekkor Franz Conrad von Hötzendorf tábornagy, a monarchia vezérkari főnöke arra utasította, hogy forduljon vissza déli irányba és igyekezzen a 3. hadsereg segítségére. Hötzendorf parancsát követve, rés nyílt az 1. és a 4. hadsereg között, amelyet az orosz 5. hadsereg azonnal kihasznált. Bár Auffenberg elkerülte a teljes bekerítést, azonban a rawai csata és a tuckowi hosszú visszavonulás során jelentős veszteséget szenvedett. A front déli és keleti részén is válságosra fordult a helyzet, az „orosz gőzhengerrel” szemben pedig az osztrák–magyar alakulatok kiszorultak Galíciából és a San folyó mögé kényszerültek visszavonulni.
A harctéren bekövetkezett vereség ellenére a felsőbb vezetés elismerte Von Steinstätten harctéri teljesítményét, 1914. október 3-án Stöger-Steiner altábornagy megkapta a Porosz Vaskereszt-rend 2. osztályát hadidíszítménnyel. 1914 novemberében a 4. hadosztályt áthelyezték az 1. hadseregbe, Viktor Dankl parancsnoksága alá, majd alakulatával együtt átszállították Krakkóba. 1914–15 telén részt vett a Kárpátokban vívott véres harcokban, melyek során Dankl hadserege sikertelen próbálkozásokat tett, hogy a Dunajec vonala mögül kitörjön.
Von Steinstätten 1915. április 21-től az ún. Stöger-Steiner-csoport, majd május 11-től a Stöger-Steiner kombinált gyaloghadosztály (Kombinierte Division Stöger-Steiner) parancsnoka. Alakulatával részt vett az 1915. május 2-án megindított Gorlice–Tarnów offenzívában, sikeresen átkelt a Visztula folyón és elfoglalta Annopol és Józefów településeket. Stöger-Steiner altábornagy 1915. augusztus 3-án kapta meg a Katonai Érdemkereszt 2. osztályát hadidíszítménnyel, majd pedig a porosz Vaskereszt érdemrend 1. osztályát a sikeres katonai hadműveletért. Hadosztályát június 7-én átkeresztelték, és azt mint a császári és királyi 62. gyaloghadosztályt vezette egészen július 26-ig, amikor is a tábornokot áthelyezték az olasz frontra.
Az olasz fronton Stöger-Steiner bárót 1915. július 26-án helyezték át az olasz frontra, ahol a 15. hadtest parancsnokságát vette át Vinzenz von Fox gyalogsági tábornoktól. Feladata az volt, hogy közvetlenül az olasz határon a Monte Nero–Tolmein–Santa Lucia–Auzza vonalon lásson el védelmi feladatokat. 1915. november 1-jén léptették elő gyalogsági tábornokká. A 15. hadtest már részt vett az október 18-án kezdődött harmadik isonzói csatában, ahol a monarchia sikeresen visszaverte az olasz sereg támadását. Ez annak volt köszönhető, hogy a parancsnokok felderítő állásokat létesítettek, így az olasz támadások sosem érték váratlanul hadseregüket. A létszámfölényben lévő olasz rohamot Svetozar Borojević taktikája állította meg, aki az egyszerű frontvonalbeli védekezést a felderítéssel és a csapatok nagyszámú átcsoportosításával kombinálta. Az olasz támadás kifulladása után Boroević támadást indított a Monte San Michele ellen, nagy károkat okozva ezzel a kimerült olasz csapatoknak. Stöger-Steiner altábornagy sikeresen szervezte meg a védekezést a Monte Nero (Krn) hegytömbnél.