Kovács Éva Orsolya (Nyírcsaholy, 1938. május 1. – Békéscsaba, 2017. május 23.) magyar keramikusművész.
Életrajza Szülei pedagógusok voltak. A hat testvér között ő volt az egyedüli leány. Gimnáziumi éveit Debrecenben töltötte. Eleinte orvosnak készült, boncolásra is bejárt az egyetemre. Művészi hajlama hamar nyilvánvalóvá vált önmaga és környezete számára. Érettségi után jelentkezett az iparművészeti főiskolára, ahová elsőre felvételt nyert. Szobrász vagy üvegtervező szeretett volna lenni, ám miután megismerte a kerámiát, emellett döntött. Tanárai Csekovszky Árpád és Borsos Miklós voltak. A diploma megszerzése (1962) után a kispesti Porcellán-Kőedény és Kályhagyárban, amely „GRANIT” márkajelzésű termékeiről volt ismert, helyezkedett el mint ipari fomatervező. Ettől azonban néhány év alatt elvették a kedvét. 1966-ban úgy döntött, otthagyja a gránitgyárat, önálló alkotóművész lesz. Több mint tíz éven át készítette kis szériás edénykészleteit. Formákkal, anyagokkal, mázakkal kísérletezett. Munkáit a Képcsarnok Vállalat és az Idea Iparművészeti Vállalat forgalmazta. Idősebb éveiben egyre kevesebb felkérést vállalt, mindennapjait derűs visszavonultságban élte. Rövid betegség után, 2017 májusában hunyt el.
„Csillagszemű kerámiafigurák” 1979-ben valósággal berobbant a köztudatba figurális kerámiáival, melyek országos, sőt nemzetközi ismertséget és páratlan népszerűséget hoztak számára. A művészetszeretők egymás után vásárolták meg újabbnál újabb alkotásait, melyeket alapvetően a matt fehér máz, helyenként finom kék, barna és rózsaszín máz alatti festés díszít.
Sokat és szorgalmasan dolgozik. Közel két évtizeden át nem volt olyan hónap, amikor valahol ne nyílt volna kiállítása. Ez mindannyiszor új kollekció elkészítését jelentette, hiszen alkotásai egytől-egyig vevőre találtak. Talán szakmai irigység is belejátszik abba, hogy egész pályáját elkerülték a „hivatalos” kitüntetések, díjak. Nincs Kossuth-díja, de még egy Munkácsy-díjat sem kapott soha. Televízió, rádió csak elvétve foglalkozik vele. Ő ezen csak mosolyog, számára mindennél többet jelent, hogy gyakorlatilag az egész ország ismeri és szereti.
Kiállításai Egyéni kiállítások 1970 • Gulácsy Terem, Szeged 1978 • Munkácsy Terem, Békéscsaba 1980 • Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő Pataky Művelődési Központ, Budapest Művelődési Ház, Ózd 1981 • Munkácsy Terem, Békéscsaba Móra Ferenc Múzeum, Szeged Collegium Hungaricum, Bécs Blaskovich Múzeum, Tápiószele Debreceni Egyetem, Debrecen 1982 • BM Művelődési Ház Derkovits Terem, Budapest Művelődési Központ, Szentes Művelődési Központ, Nyíregyháza Művelődési Központ, Eger Tátra Galéria, Bern Művelődési Központ, Jászberény 1983 • Művelődési Ház, Tiszalúc Mini Galéria, Miskolc Iskola Galéria, Csepel Kisgaléria, Hajdúszoboszló Művelődési Központ, Szentendre Művelődési Központ, Dabas 1984 • Taide Art, Helsinki Megyei Művelődési Központ, Szekszárd Munkásművelődési Központ, Dunaújváros Megyei Művelődési Központ, Miskolc 1985 • Vármúzeum, Simontornya Művelődési Ház, Tiszalúc Vár, Veszprém Művelődési Központ, Dunakeszi Munkácsy Terem, Békéscsaba Ifjúsági Ház, Pécs 1986 • Medgyessy Terem, Debrecen Nevelési Központ, Kecel 1989 • Csók Galéria, Budapest (kat.) 1994 • Ericsson Galéria, Budapest Gábor Galéria, Debrecen Lord Major G. Karolina Galéria 1995 • Műhely Galéria, Pécs 1996 • Börzsöny Múzeum, Szob 1997 • Labor Galéria, Baja 1998 • Gorka Múzeum, Verőce
Válogatott csoportos kiállítások 1968 • I. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1972 • III. Országos Kerámia Biennálé, Pécs Edénykultúra, Műcsarnok, Budapest Kerámia Szimpozion, Siklós 1973 • Iparművészeti Világkiállítás, Toronto 1978 • V. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1983 • Nemzetközi Kerámia Verseny, Gualdo Tadino (Olaszország) 1984 • Nemzetközi Kerámiaszimpozion, Römhild (NDK) 1986 • F. A. Grue per la Ceramica, Castelli (Olaszország) 1986, 1990 • I., II. Pest Megyei Iparművészeti Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre
Jegyzetek
Források A magyar kerámiaművészet I. Alkotók, adatok 1945-1998; szerk. Keszthelyi Katalin, Laczkó Ibolya; Magyar Keramikusok Társasága–Képző- és Iparművészeti Lektorátus, 1999 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, 1-3.; főszerk. Fitz Péter; Enciklopédia Kiadó, Bp., 1999-2001 (Kovács Éva (keramikus) ) Magyar Katolikus Lexikon; főszerk. Diós István, szerk. Viczián János; Szent István Társulat, Bp., 1993- Pályaképek: A magyar kerámia a XX. században. II. Kötet. Pályaképek 1945-1995; szerk. Keszthelyi Katalin, Laczkó Ibolya, Pannonhalmi Zsuzsa; Bp., 1995 Révai Új Lexikona; főszerk. Kollega Tarsoly István; Babits, Szekszárd, 1996- Művészek és tárlatok a Simontornyai Vármúzeumban 1975-1995; szerk. Takács Mária; Simontornyai Vármúzeum, Simontornya, 1995
Irodalom [MÁTYÁS]: Cél: a használhatóság. ~ kerámiaművésznél, Magyar Ifjúság, 1970. november 13. KOCZOGH Á.: ~ kerámiái, Művészet, 1971/1. KOCZOGH Á.: Mai Magyar iparművészet. Kerámia, porcelán, üveg, Budapest, 1975/27. PELLIONI V.: ~ kerámiái. Dunaújváros, Képcsarnok, Új Tükör, 1980/46. P. V.: ~, Miskolci Mini Galéria, Művészet, 1983/10. SZ. N.: I maestri della ceramica moderna 1984, Faenza, 1984 P. M.: ~ keramikusművész idilli bátorsága, Kisalföld, 1984. szeptember 6. FODOR P.: Bevezető ~ kiállításának katalógusába (kat., bev. tan., Csók István Galéria, Budapest, 1989)
Kategória:1938-ban született személyek Kategória:2017-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar keramikusok Kategória:Magyar nők