Publius Servilius Vatia Isauricus (Kr. e. 1. század) ókori római politikus, az előkelő patricius Servilia gens tagja, a kalózok elleni háborújával hírnevet szerzett Publius Servilius Vatia Isauricus fia volt.
Caesar oldalán
Ifjúkorában Cicero szerint az arisztokratikus optimata párt híve volt, és az ifjabb Catót tekintette példaképének. Kr. e. 54-ben praetorként ellenezte Caius Pomptinus azon törekvését, hogy triumphust kapjon. Kr. e. 49-ben, a polgárháború kitörésekor pártját elhagyva Caius Iulius Caesar mellé állt, aki jutalomképpen Kr. e. 48-ban consultársává tette. Hivatali évében, míg Caesar Hellaszban hadakozott Pompeius ellen, ő Rómában maradt, és leverte Marcus Caelius Rufus lázadását. Kr. e. 46-ban Asia proconsuli rangú helytartója lett, amely minőségben levelezett Ciceróval.
A második triumvirátus korában
Caesar Kr. e. 44-es meggyilkolásakor Ciceróval együtt a köztársaságiak oldalára állt, és az év végén kitörő mutinai háború során Marcus Antonius egyik fő ellenfele volt a senatusban. Rövidesen azonban megváltoztatta az álláspontját, és – feltehetően a nővérével, Serviliával eljegyzett Octavianus példáját követve – kiegyezett Antoniusszal. Ennek köszönhetően nem került a proskribáltak közé, viszont a Cicerónak tulajdonított, Marcus Iunius Brutushoz írt levelekben „öntelt bolondnak” nevezik. Kr. e. 43-ban, a második triumvirátus megalakulásakor Octavianus felbontotta eljegyzését Serviliával, hogy feleségül vehesse Antonius felesége, Fulvia Antonia lányát. Feltehetően kárpótlásul Kr. e. 41-ben ismét consuli hivatalt viselhetett, ezúttal a triumvir fivére, Lucius Antonius kollégájaként. Amikor Lucius Antonius fellázadt Octavianus ellen, és kirobbant a perusiai háború, Rómában maradt. Amikor kollégája elfoglalta a várost, nem tanúsított ellenállást, de nem is csatlakozott hozzá. Egyebet nem tudni róla.
Jegyzetek
Források
Kategória:Consulok az i. e. 1. században Kategória:Többszörös római consulok Kategória:Ókori tisztviselők