Harangozó Sándor (Szeged, 1913. március 6. – Budapest, 1981. július 1.) magyar válogatott labdarúgó. Eredeti neve Koretz Sándor, beceneve Huru.
Pályafutása Klubcsapatban Szegeden ismerkedett meg a labdarúgással. 1933–1934 között az FK LAFC Lučenec (szlovák), 1934–1936 között a Bohemians AFK Vršovice. 1936–tól a Szeged FC, 1941–ben Weisz-Manfréd Torna Klubban, majd 1941–1948 között a Szegedi AK balösszekötője volt.
Válogatottban Az első csepeli WMFC játékos, aki válogatott meghívást kapott. Egy alkalommal lehetett a Magyar labdarúgó-válogatott játékosa. Az 1940. május 19-én az Üllői úton, 20.000 néző előtt a románok ellen lejátszott mérkőzésen nem lopta be magát a bírók szívébe:
108 év legjobb szegedi labdarúgójának szavazásán 100, a sportban szaktekintélynek számító személyiség Top 10-es listáját figyelembe véve. A megnevezett 30 focista között a 25. helyen szerepel.
Statisztika Mérkőzése a válogatottban
Jegyzetek
Források Pálfy György: A sport enciklopédiája I-II. kötet - 1928. Budapest, Enciklopédia Rt. kiadása
Dénes Tamás-Dlusztus Imre: Meggypiros mezben. A magyar válogatott játékosai 1902-2019. Nemzeti Értékek Könyvkiadó, 2019.
Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1981-ben elhunyt személyek Kategória:Szegediek Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgócsatárok Kategória:A Csepel labdarúgói Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Szegedi AK labdarúgói