bélyegkép|300px|A Miskolci Galéria épülete a Széchenyi utcán (Dőry-kúria) Miskolc képzőművészete – miként az egész hazai képzőművészet – jelentős késésben volt a nyugati művészeti alkotások, kiemelkedő festő, szobrász egyéniségek tekintetében, bár mindig is volt egy-egy környezetéből kiemelkedő, de egyedül álló személyiség vagy alkotás. A térség első említésre méltó festője egy testőrtiszt, Szathmáry Király Pál volt. Fontos egyéniség volt az 1818-ban érkező jeles festő, Wándza Mihály, aki egész festődinasztiát alapított a városban. Névtelen, de feltehetően helyi faragók készítették a Mindszenten felállított Mária-oszlopot, valamint a Diósgyőrben lévő másik Immaculata-oszlopot. A barokk–biedermeier korszak után a helyi művészek a plein air, a nagybányai hagyományok szerint alkottak, gyakorlatilag a miskolci festőtársadalom ezen elv szerint festett. Ezzel a stílussal a 20. század közepén a Feledy Gyula és Kondor Béla vezetésével induló Miskolci Grafikai Műhely szakított. Tevékenységük nyomán Miskolc a magyar grafika központjává vált.
A 19–20. század fordulója után a miskolci művészeti élet mozgatója Balogh Bertalan volt, aki a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület titkáraként sokat tett a képzőművészeti élet felpezsdítéséért, a Borsod-Miskolci Múzeum létrehozásáért és annak gyűjteménye megalapozásáért. Az első világháború után a Meilinger–Bartus–Nyitray-féle szabadiskolából létrejött a Miskolci Művésztelep, ami hosszú évtizedekre lendületet, sőt keretet adott a helyi képzőművészeti életnek.
A Borsod-Miskolci Múzeum volt a jogelődje a Herman Ottó Múzeumnak, amelynek festészeti részlege 1980-ban került mai, Görgey úti épületébe, és mára az ország egyik legjelentősebb képzőművészeti gyűjteménye lett. A Miskolci Galéria – a vidék első kiállítási intézményeként – 1974-ben jött létre, amit 1996-ban a Széchenyi utcai Rákóczi-házban helyeztek el. A Szalay Lajos- és a Kondor Béla-gyűjteménynek a Hunyadi utcai Petró-ház ad helyet, Feledy Gyula gyűjteményes kiállítása pedig a Deák téri Feledy-házban tekinthető meg. A Mission Art Galéria fő profilja a kortárs művészet és a nagybányai festészet.
Miskolc két nagy, országos jelentőségű kiállítássorozata az Országos grafikai biennálé és a Miskolci téli tárlat. Előbbit – 2008-tól triennálévá módosulva – 1961 óta rendezik meg, és 2008-ban rendezték meg a huszonötödiket, utóbbinak 20. kiállítását 2009 decemberében nyitották meg.
Képzőművészet a 20. század elejéig bélyegkép|A Szeplőtelen fogantatás szobra (Immaculata) Diósgyőrben Miskolc képzőművészetéről a 18. század első felétől lehet beszélni. Az első fontos művész, a kor jeles barokk portréfestője, a Boldván született Szathmáry Király Pál (1726–1807), aki Mária Terézia testőrkapitánya is volt. Testőrtiszti önarcképét a Sárospataki Református Kollégium őrzi. Egy másik festménye a Nemzeti Galériában van: Czirjék Mihály testőrírót ábrázolja. Ismertek családtagjairól és időskori önmagáról készült festményei is (de a leírások szerinti gyümölcs- és állatképei nem kerültek elő). Szívesen tanította rajzolni, festeni a fiatalokat, leghíresebb tanítványa Szentpéteri József (1781–1862) ötvös- és szobrászművész.
Az Iglóról származó Lieb Ferenc festette a monoki Andrássy-kastély és kápolna faliképeit, a miskolci minorita rendház és a mellette álló minorita templom ma is meglévő szentképét (Boldog Bonaventura), a diósgyőri pálosok számára a Királyok imádását (ez is megvan), az edelényi Coburg-kastély seccóját, de ezen kívül még sokfelé dolgozott a környéken. Korabeli források több néven említik, például Diós-Győriensis néven is. Az ő veje a szintén festő Fabricius Jakab István, aki 1778-ban kapta meg apósa Czikó utcai házát. A lengyel származású Woronieski (Vorenenski) János a görög kereskedő Grabócki János, valamint Almássy József házán dolgozott.
Nem művészként voltak jelen, de megemlítendő, hogy 1811-ben Ferenczy István, a későbbi híres szobrászművész, lakatoslegényként töltött Miskolcon néhány hónapot, valamint Bőhm József Dániel, aki később híres éremművésszé vált Bécsben, 1813-ban boltos segéd volt a városban, de Marczinkey Elek festő és író is tartózkodott itt az 1820-as évek végén. Munkácsy Mihály csak életrajzilag kötődik Miskolchoz, gyermekként élt a városban, de már világhíres művészként is többször hazalátogatott. Szoros kapcsolatot ápolt Schabinszky László miskolci fényképésszel, aki számos fotót készített róla.Látogatásai során Munkácsy Mihály a lánytestvérénél lakott Miskolcon, szülei egykori, a sóraktár melletti házában (apja kincstári sótiszt volt). A Mindszenti temetőben álló hatalmas gránit síremléket Munkácsy 1885-ben állíttatta szülei sírja fölé.
bélyegkép|balra|Barabás Miklós: Deák Ferenc (ma a MAB-székházban van) 1818-ban költözött Miskolcra a jeles festő, Wándza Mihály (1781–1854), aki Kolozsvárott és Bécsben tanult. Nagyméretű tablóképei, amelyekkel megelőzte korát (Ferenc császár koronázása, Zrínyi Miklós szigetvári kirohanása, Mátyás király és Beatrix hercegnő találkozása, Mária és Zsigmond herceg eljegyzése), csak leírásokból ismertek. Kund vezért ábrázoló kétméteres képe a Herman Ottó Múzeumban látható, és 1830 körül készült az a Kazinczy-allegória, amely a Nemzeti Galériában található. Színészként is dolgozott, de rendszeresen ő festette a miskolci színház díszleteit is.
Telepi György (1794–1885) pályafutása hasonló Wándzáéval. Ő is erdélyi származású, ő is színésznek állt, és ő is festett díszleteket. Mellette tanult Barabás Miklós (1810–1898), akinél aztán az ő Károly fia is tanult. Telepi György idős korában visszatért a városba, és Diósgyőr elöljárója lett. Több festménye ismert, a Herman Ottó Múzeum őrzi például azt a táblaképét, amely Miskolcot mutatja az 1878. évi nagy árvíz idején. Ez az első Miskolcot ábrázoló olajfestmény.
A kiváló tehetségű Kraudy József 1810-ben született Miskolcon, és itt is halt meg 1876-ban. Görög kereskedőcsaládból származott.Kraudy József maga is foglalkozott kereskedelemmel, ő volt az első miskolci könyvesbolt tulajdonosa. Mint festő, művészi látásmóddal rendelkezett. Egy fiatalkori önarcképén festőként ábrázolja magát, és a képen a színeket remek egyensúlyérzékkel alkalmazta, miközben az alkalmazott színek (piros kabát, fehér ing, zöld sapka) révén büszkén vállalta (asszimilálódott) magyarságát. Ezen a képen kívül bizonyítottan még egy kiváló Lévay József portré ismert tőle, de feltételezhető, hogy a Herman Ottó Múzeum tulajdonában lévő, egy nápolyi halászfiút ábrázoló egész alakos kép is az ő keze munkája.
bélyegkép|Telepy Károly: A diósgyőri várrom (1860) A kor legkiválóbb miskolci művésze a rozsnyói születésű Latkóczy Lajos (1821–1875) volt, aki a híres francia portréfestőnő, Louise Élisabeth Vigée Le Brun dédunokája volt. Sárospatakon és Pesten tanult jogot, majd Bécsben tanult Karl Rahlnál, azután Münchenben és Olaszországban, később Párizsban képezte tovább magát. Ötvenöt éves korában Miskolcon hunyt el. Az ő felesége volt a kor neves színésznője, Hivatal Anikó (1814–1891), aki előbb Lendvay Márton feleségeként Lendvayné, majd 1848-tól immár Latkóczyné néven szerepelt. Megfestette feleségét és több más színművészt is, de önarcképét is . Miskolcra már második feleségével, Reidl Rózával érkezett.Latkóczy Lajosnak Reidl Rózától három lánya született, ám az 1878. évi pusztító miskolci árvízben felesége és két gyermeke is odaveszett. Latkóczy az első miskolci megbízását Bató István gazdag gabonakereskedőtől kapta, elhunyt lánya, Eszter ravatalképének megfestésére. A művész hamar a biedermeier közkedvelt arcképfestőjévé vált a városban, több ilyen alkotása ismert (például Kandó Jánosné ).
bélyegkép|balra|220px|Nagy Lázár freskója a MAB-székházban A Vármegyeháza tanácstermébe sorban készültek a jelességekről egész alakos, reprezentatív festmények. Ezeket – legalábbis az ún. „Habsburg oldalt” – idegen festők hozott, gyakorlatilag sokszorosított alkotásai képezték (Mária Terézia, József Károly főherceg, Ferenc József stb.) A magyar oldalon viszont feltehetően ott volt Wándza Mihály Kund vezére és más honfoglaló vezérek képei is. Nem helyi művészek festették Deák Ferenc, Palóczy László és Kossuth Lajos egész alakos portréit sem (ezek Barabás Miklós (1810–1898), Klinkovics Ferenc (1825–1890) és Stetka Gyula (1855–1925) alkotásai). A megyeháza dísztermébe Rakssányi Dezső (1879–1950) készített pannókat, de dolgozott a Minorita templomban, és a Zenepalota falfestményeit is ő készítette. A Városházát és a Tiszai pályaudvart a Diósgyőr-Vasgyárban lakó Kosin János (Kmetty jó barátja) dekorálta, de ezek mind megsemmisültek. A Kereskedelmi és Iparkamara székházánakA Kereskedelmi és Iparkamara egykori székháza ma a Miskolci Akadémiai Bizottság székháza. hasonló jellegű mennyezeti képeit Nagy Lázár (1861–1923) készítette.
Miskolc első köztéri alkotásai a MindszentenMindszent akkoriban még önálló község volt, bár Miskolccal már gyakorlatilag összeépült. 1738-ban emelt pestisoszlop („Csupros Mária-szobor”), valamint az 1739-ben Diósgyőrben felállított hasonló Immaculata (Szeplőtelen fogantatás) szobor volt. Mindkettő ugyanabból a műhelyből került ki, és mindkettő rendelkezett mellékalakokkal. A miskolci Mária-oszlop alsó részén Nepomuki Szent János, Szent Lőrinc és Szent Sebestyén szobrát helyezték el (ma már egyik sincs a helyén), a diósgyőri alkotáson Szent István és Szent László alakját is elhelyezték, majd röviddel ezután Nepomuki Szent Jánost is beillesztették a kompozícióba. A kálvária 1884-re készült el az Avas keleti lejtőjén, Rudolf Antal tervei szerint, romantikus neogót stílusban, amelynek domborműveit a svéd származású Dallströhm (Dallstrőm) József faragta.
bélyegkép|Mária-oszlop („Csupros Mária”) 1898-ban, az országban először Miskolcon állítottak egész alakos szobrot Kossuth Lajosnak (Erzsébet tér), alkotója Róna József (1861–1939) volt. Azután – a másik politikai oldal hatására – a következő évben elkészíttették Strobl Alajossal (1856–1926) Erzsébet királyné szobrát is, amit eredetileg a Népkertben állítottak fel, de több másolata is megtalálható a városban. Szemere Bertalan szobrát is Róna József készítette (1906), Deák Ferenc reprezentatív szobrát pedig Gárdos Aladár (1878–1944).A Deák-szobor már 1912-re elkészült, de csak jóval az első világháború után, 1925-ben avatták fel. Az eddig említett plasztikai alkotások nem helyi művészek keze alól kerültek ugyan ki, de mégis jellemzik a város képzőművészeti kultúráját. Kun József (1879–1946) szobrászművész azonban Miskolcon született és alkotott. Budapesten és a párizsi Julian Akadémián tanult a város ösztöndíjával. Elsősorban épületszobrászként ismert, az ő munkái például az egykori Katolikus Főgimnázium homlokzatán és hátsó frontján elhelyezett domborművek, amelyeken puttók, múzsák láthatók.
Halász-Hradil Elemér (1873–1948) Miskolcon született. Münchenben tanult Hollósy Simonnál, Párizsban is volt, majd 1905-ben hazatért, majd rövidesen Kassára költözött. Az ő munkája volt az Iparkamara székháza számára 1905-ben festett, Pfliegler J. Ferencet ábrázoló térdkép. Pfliegler J. Ferenc iparművész volt, ő készítette a Mindszenti templom szentélyének bal oldali és a Búza téri székesegyház hajójának jobb oldali üvegablakait. Neki köszönhető Róth Miksa megbízása is a diósgyőr-vasgyári római katolikus templom üvegablakainak elkészítésére (ezek az üvegablakok a második világháborúban bombatámadás következtében megsemmisültek).