bélyegkép|250px|Pettyes delfin (Stenella attenuata) bélyegkép|250px|Sötét delfin (Lagenorhynchus obscurus) bélyegkép|250px|Kardszárnyú delfin (Orcinus orca)
A delfinfélék (Delphinidae) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a cetek (Cetacea) alrendágába tartozó család.
A családba 39 recens faj tartozik; ezzel a számmal a delfinfélék a cetek legnagyobb családját alkotják.
Mivel a cetek csoportjához tartoznak, a delfinfélék rokonságban állnak a bálnákkal és a disznódelfinekkel.
Előfordulásuk A Föld összes óceánjában és tengerében megtalálhatók, de legtöbb fajuk, inkább a partközeli, sekély vizeket választják élőhelyül. Közülük néhány faj a nagyobb folyók lakója, ilyen a kúposfejű delfin (Orcaella brevirostris) is.
Megjelenésük E család fajai igen nagy változatosságot mutatnak. Méretük a 160 centiméteres és 40 kilogrammos Benguela-delfintől (Cephalorhynchus heavisidii) a 9 méteres és 9 tonnás kardszárnyú delfinig (Orcinus orca) változik. A legtöbb faj testtömege 50 és 200 kilogramm között van. Közös jellemzőik a lekerekített, háromszög alakú hátuszony, melynek a csúcsa enyhén hátra hajlik, a „csőrszerű” száj és a magasan fejlett hanglokátorrendszer, melynek segítségével megkapják zsákmányállataikat. Színben és mintázatban is igen nagy változatosságot mutatnak.
Életmódjuk A legtöbb delfinféle fő tápláléka a halak, de ezek mellett kalmárokat és rákokat is fogyasztanak. Néhány faj kimondottan csak kalmárokkal táplálkozik. A kardszárnyú delfin a tengeri emlősöket is megtámadja. Az összes delfinféle ragadozó életmódot folytat. Általában 100-200 foguk van, néhány fajnak ennél kevesebb.
Egyes delfinfajok akár 1000 fős csoportba is verődhetnek. Mindegyik csoport néhány tucat négyzetkilométernyi és néhány száz négyzetkilométernyi területen keresi a táplálékát. Egyes csoportok lazábbak, a hímek kedvük szerint csatlakoznak vagy elmennek egy csoporttól, míg más csoportok összetartóbbak; ilyenkor egy hím maga köré gyűjt néhány nőstényt. A delfinek visszhang segítségével tájékozódnak (hangnavigáció): az általuk kibocsátott ultrahang – csettintő hangok sorozata – a vízben vándorló „hangfalat” képez. Ha ezek a hangok szilárd tárgyba ütköznek, visszhangként verődnek vissza. A visszhangot környezetének pontos hangképeként értelmezik. Így tudják megállapítani zsákmányaik nagyságát, elhelyezkedésüket, haladási irányukat és sebességüket.
Szaporodásuk A vemhesség 10-12 hónapig tart, ennek végén egy kis delfin jön a világra.
Rendszerezés A családba az alábbi 5 alcsalád, 17 élő nem és 11 fosszilis nem tartozik (az élő nemek alcsaládokba való besorolásának rendjét 1999-ben, LeDuc és társai állították össze a molekuláris vizsgálatok alapján):
Delphininae Delphinus Linnaeus, 1758 - típusnem Lagenodelphis Fraser, 1956 Sousa J. E. Gray, 1866 Stenella J. E. Gray, 1866 Tursiops Gervais, 1855
Globicephalinae Le Duc, 1997 Feresa J. E. Gray, 1870 Globicephala Lesson, 1828 Grampus J. E. Gray, 1828 Peponocephala Nishiwaka & Norris, 1966 Pseudorca Reinhardt, 1862
Lissodelphininae Cephalorhynchus J. E. Gray, 1846 Lagenorhynchus J. E. Gray, 1846 Lissodelphis Gloger, 1841
Orcininae †Arimidelphis †Hemisyntrachelus Brandt, 1873 - késő miocén-középső pleisztocén; Olaszország, Hollandia, Chile, PeruGlobal Biodiversity Information Facility article on Hemisyntrachelus, accessed 11/10/13 Orcaella J. E. Gray, 1866 kardszárnyú delfinek (Orcinus) Fitzinger, 1860 †Platalearostrum Post & Kompanje, 2010 - középső pliocén-kora pleisztocén; Északi-tenger
Stenoninae Sotalia J. E. Gray, 1866 Steno J. E. Gray, 1846
Az alábbi nemi szintű taxonok szintén a delfinfélék családjába tartoznak, azonban még nincsenek alcsaládokba foglalva, azaz incertae sedis besorolásúak: †Astadelphis †Australodelphis Fordyce et al., 2002 - kora pliocén; Kelet-Antarktisz †Eodelphinus Murakami, Shimada, Hikida & Soeda, 2014 - miocén; JapánM. Murakami, C. Shimada, Y. Hikidad, Y. Soedae, and H. Hirano. 2014. Eodelphis kabatensis, a new name for the oldest true dolphin Stenella kabatensis Horikawa, 1977 (Cetacea, Odontoceti, Delphinidae), from the upper Miocene of Japan, and the phylogeny and paleobiogeography of Delphinoidea. Journal of Vertebrate Paleontology 34(3):491-511 †Etruridelphis Bianucci et al., 2009 - kora pliocén; Olaszország †Norisdelphis †Protoglobicephala †Septidelphis Bianucci, 2013 - pliocén; OlaszországGiovanni Bianucci (2013). "Septidelphis morii, n. gen. et sp., from the Pliocene of Italy: new evidence of the explosive radiation of true dolphins (Odontoceti, Delphinidae)" Journal of Vertebrate Paleontology 33 (3): 722–740. doi:10.1080/02724634.2013.744757. †Sinanodelphis
Jegyzetek
Források
LeDuc, R.G., Perrin, W.F., Dizon, A.E. (1999). Phylogenetic relationships among the delphinid cetaceans based on full cytochrome b sequences. Marine Mammal Science 15, 619–648. May-Collado, L., Agnarsson, I. (2006). Cytochrome b and Bayesian inference of whale phylogeny. Molecular Phylogenetics and Evolution 38, 344-354. Site sur les differents orques et leur mode de reproduction évitant la consanguinité. 2005: Arimidelphis sorbinii a new small killer whale-like dolphin from the Pliocene of Marecchia River (central eastern Italy) and a phylogenetic analysis of the Orcininae (Cetacea: Odontoceti). Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia, 111: 329-344. Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
Fordítás
További információk
Tengeri emlősök (Megszűnt a lap. Te is segíthetsz megfelelő hivatkozást találni!)
Kategória:Emlőscsaládok Kategória:1821-ben leírt taxonok