Vang Can (kínaiul: 王粲; pinyin: Wang Can; magyar népszerű: Vang Can; más néven: 仲宣; 177-217) kínai költő.
Tehetségét hivatala fedezte fel, amikor 14 éves korában a városba érkezett. A 194-ben ba ment (a mai és Hunan), hogy a kormányzó, környezetében keressen állást. halála után (208), meggyőzte annak fiát, ot hogy lépjen Cao Cao szolgálatába, később ő maga is csatlakozott Cao Caohoz későbbi mecénásához és magas rangú tisztviselő lett. 213-ban, amikor Cao Caot kinevezték hercegének, az ra bízta, hogy alakítsa ki az új törvények és jogszabályok egy rendszerét, amivel a régi, már használaton kívüli kormányzati struktúrát modernizálni lehet. nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jogszabályok és szabványok intézményrendszere szilárd alapokra került hercegsége – a későbbi Cao dinasztia elődje – alatt, már Cao Cao korában.
kiemelkedő költő is volt, és a Csien-an-kor hét költője közé sorolták irodalmi teljesítményeiért. Egyik leghíresebb verse a Hét fájdalom ( 七哀诗), egy soronként öt írásjegyből álló vers, amelyben a nép a háború évei alatt elszenvedett sorsáról ír. Híres fotografikus memóriával rendelkezett.
Fordítás
Források
További források
Kapcsolódó szócikkek Kínai irodalom Kínai költészet
Kategória:Ókori kínai költők, írók Kategória:177-ben született személyek Kategória:217-ben elhunyt személyek