A Cuculus a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, valamint a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó nem. Ezen nem képviselői világszerte elterjedtek, különösen mérsékelt és trópusi éghajlatú területeken. Tagjai közül a közönséges kakukk (Cuculus canorus) különösen ismert költésparazitizmusáról, amely során tojásait más madarak fészkébe rakja. A nemhez tartozó fajok jellegzetes hangjukról és hosszú, keskeny szárnyaikról is felismerhetők.
Jellemzők A kakukkok hímjei testük felső részén szürkék, szürkéskékek vagy szürkésbarnák, egészen feketéig, testük alsó részén általában fehéres színűek, sötét szalagos mintázattal. A legsötétebb faj a fekete kakukk, amelynek felső teste fényes fekete és feketésszürke, alsó része pedig sűrűn vöröses és feketésszürke keresztcsíkozású. Rőtesbarna tollazat a test felső részén csak a gackelkakukk és a hopfkakukk nőstény színváltozatainál fordul elő. E nemnél azonban a nemi kétalakúság csak kis mértékben figyelhető meg. A legtöbb faj szárnya hegyes.
A legkisebb faj a gackelkakukk, amelynek testhossza 25 centiméter. A három legnagyobb faj, a kakukk, a hopfkakukk és a rövidszárnyú kakukk, testhossza 32–34 centiméter.
Elterjedési terület A nemhez tartozó legkisebb elterjedési területekkel a minahassai kakukk és a szunda-kakukk rendelkezik. A minahassai kakukk kizárólag Sulawesi szigetén található meg, míg a szunda-kakukk a Maláj-szigetvilág több szigetén fordul elő. A madagaszkári kakukk kizárólag Madagaszkáron költ, ám áprilistól szeptemberig, néhány helyben maradó egyed kivételével, az afrikai kontinens keleti részén figyelhető meg.
A fekete kakukk és az afrikai kakukk elterjedési területe Szaharától délre fekvő Afrikára korlátozódik. E madarak egyes területeken állandóan helyben maradnak, azonban elterjedési területük nagyobb részén követik az esős évszakot.
Azok a kakukkok, amelyeknek rendkívül nagy elterjedési területük van, a közönséges kakukk, a hopfkakukk és a gackelkakukk. A közönséges kakukk rendelkezik a legnagyobb elterjedési területtel, amely Nyugat-Európától és Észak-Afrikától egészen Kamcsatkáig és Japánig terjed. Hosszútávú vonuló, amely az Egyenlítőtől délre eső Afrikában telel. A hopfkakukk elterjedési területe jelentős átfedést mutat a közönséges kakukkéval, azonban hiányzik Nyugat-Európából. Telelőterületei Délkelet-Ázsiában találhatók. A gackelkakukk elterjedési területe Afganisztán keleti részétől Kína délkeleti részén át egészen Japán északi részéig húzódik. A populáció egy része a téli hónapokban az Indiai-óceánon átvonulva Kelet-Afrikáig vonul.
Életmód A kakukkok táplálkozásában jelentős szerepet játszanak a szőrös hernyók, amelyeket általában más madárfajok elkerülnek. Emellett más rovarokat is fogyasztanak, például bogarakat és szöcskéket, valamint időnként azoknak a madaraknak tojásait és fiókáit is, amelyeknek a fészkeit parazitálják. Azok a gazdamadarak, amelyek sikeresen nevelik fel a kakukk fiókáit, szintén rovarevők. Például a Dél-Afrikában élő vörösbegyű rozsdás, amely gyakran a remete kakukk gazdamadara, erősen szőrös hernyókkal eteti a kakukkfiókákat, amelyek normál esetben nem képezik étrendjének részét. Bár időnként előfordul, hogy a közönséges kakukk tojásait magvakkal táplálkozó madarak fészkeiben találják meg, nincs bizonyíték arra, hogy Európában nem rovarevő énekesmadarak sikeresen felneveltek volna kakukkfiókákat. Az ilyen tojásrakások valószínűleg annak tulajdoníthatók, hogy a tojó kakukk készen áll a tojásrakásra, de nem talál megfelelő gazdamadár-fészket.
A kakukkoknál számos alkalmazkodás figyelhető meg, amely megkönnyíti a sikeres tojásrakást. Ezek közé tartozik a fészek titkos megközelítése és egyetlen tojás gyors lerakása. A közönséges kakukknál megfigyelték, hogy a tojó mindössze 10 másodperc alatt rakja le a tojását. Ezen kívül a kakukkoknál megfigyelhető az úgynevezett tojásmimikri: a kakukktojás mérete és színe alkalmazkodik a gazdamadár tojásaihoz, csökkentve annak kockázatát, hogy a parazitált madár észreveszi és eltávolítja az idegen tojást. Ez a gazdamadár-specifikus alkalmazkodás a jelenlegi tudás szerint női vonalon öröklődik. A közönséges kakukk esetében bizonyított, hogy a tojók W-kromoszómáin (a madaraknál a nőstények ZW, a hímek ZZ kromoszómákkal rendelkeznek) találhatók azok a gének, amelyek meghatározzák a preferált gazdamadárfajt (például a kerti rozsdafarkú kékes színű tojásait), valamint a tojás színét (kékes) és mintázatát (egységes). A kakukk hímjei nem hordoznak genetikai információt a tojás színére, mintázatára és a gazdamadárfajra vonatkozóan. A remete kakukk esetében Erhitzøe szerint két-nyolc különböző gazdamadár-specifikus vonal létezik.
A Cuculus nemzetség fiókái a gazdamadár-fajokénál általában rövidebb kotlási idő után kelnek ki. A fiókák meztelenek és vakon születnek. Az első életnapjaik során, még azelőtt, hogy a szemük kinyílna, lapátoló mozdulatokkal kiemelik a fészekből a gazdamadár tojásait és fiókáit.
Kakukkok és az ember A kakukkok különleges költési szokásaik és feltűnő hangjuk miatt az emberi képzeletvilágban különleges szerepet töltenek be. A görög mitológiában a kakukk Héra attribútuma. Költésparazitizmusa miatt a kakukkot gyakran társítják a szexuális hűtlenséggel. A német nyelvben ennek egyik megjelenése a „kakukkfióka” kifejezés, amely egy olyan gyermekre utal, akinek a társadalmi apja nem azonos a biológiai apjával, mivel az anya mástól fogantatta a gyermeket, miközben a gyermeket és annak társadalmi apját abban a hitben hagyta, hogy vérrokonok. Az angol nyelvben a „to cuckold” ige valakit megcsalni vagy felszarvazni jelentéssel bír. Az angol és francia nyelvben a „cuckold” illetve „cocu” nemcsak a madarat jelöli, hanem a felszarvazott férjet is. Az elisabethán kori és a kora újkori angol lírában a kakukkot gyakran szembeállították a fülemülével, mivel különböző szerelmi formákat képviseltek: míg a fülemüle az igaz odaadást jelképezi, addig a kakukk a hűtlen vágy szimbóluma.
A gackelkakukk „szenvedélyes” dalának köszönhetően számos japán waka, hagyományos japán vers témája lett. Már a Man Yésu, a legelső nagy japán versgyűjtemény, amelynek legrégebbi versei a 4. századból származnak, is említi. Nyugat-Európában a kakukk hangját gyakran a tavaszhoz társítják, és az első kakukkhanghoz sokféle babonás cselekedet kapcsolódik. Ezzel szemben Afrikában a remete kakukk szezonális változások előhírnöke. Ez a belső-afrikai vonuló madár egy adott régióban az esős évszak kezdetét jelzi első megjelenésével.
Rendszerezésük A nemet Carl von Linné írta le 1758-ban, az alábbi fajok tartoznak ide:
fekete kakukk (Cuculus clamosus) vörösbóbitás kakukk (Cuculus solitarius) kis kakukk (Cuculus poliocephalus) celebeszi karvalykakukk (Cuculus crassirostris) indiai kakukk (Cuculus micropterus) madagaszkári kakukk (Cuculus rochii) afrikai kakukk (Cuculus gularis) Cuculus optatus keleti kakukk (Cuculus saturatus) Cuculus lepidus kakukk (Cuculus canorus) halvány kakukk (Cuculus pallidus vagy Cacomantis pallidus)
Források
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2053716624000380 https://www.woodlandtrust.org.uk/trees-woods-and-wildlife/animals/birds/cuckoo/ https://birdsoftheworld.org/bow/species/comcuc/cur/introduction https://apps.des.qld.gov.au/species-search/details/?id=1736 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/datasets/taxonomy/55661/ https://xeno-canto.org/species/cuculus-canorus
Jegyzetek
Kategória:Madárnemek