A gyulai vár az egykori Magyar Királyság alföldi vidékeinek egyetlen, épen megmaradt síkvidéki gótikus téglavára, amely a 16. századtól meghatározó végvára volt az országnak. Békés vármegyében, Gyula belvárosában áll.
Fekvése balra|bélyegkép|Matthias Zündt, Gyula 1566-ban Gyula a Fehér-Körös egykori árterületén fekszik. A környék tökéletes síkság. Fő folyónk, a Fehér-Körös kis esése miatt nem vájt magának olyan mély medret, hogy nagy víztömegét áradásokkor is levezethetné. Csekély esése miatt több ágra szakadt, melyek szigeteket vettek körül. A magasabb területek még árvíz idején is vízmentesek maradtak. Két szigetre építkeztek, egyiken fekszik a város, egy másikon a vár. Erősségét az adta, hogy a Fehér-Körös mocsaras ágai között, nehezen megközelíthető szigetek egyikén épült fel. Mivel kő nem található a közelben, ezért falait helyben égetett téglákból rakták fel.Kiss Anikó: A gyulai vár, Gyula 1977.
Története Az államalapítás után a vármegye legjelentősebb települése eleinte a Fehér- és a Fekete-Körös akkori összefolyásánál épült Békés volt. Gyula a 14. századtól jutott szerephez, és apránként gazdasági, politikai és kulturális központtá alakult. Fölemelkedését segítette, hogy Károly Róbert országlása idején egy hatalmas, ekkor szervezett uradalom központja lett. A király városias jogokat adományozott: vásártartási jogot és vámmentességet adott Gyulának; ezek megszerzésével a település várossá lépett elő. Az oklevelekben 1419-től említik oppidumnak, azaz mezővárosnak.
Építésétől a török uralomig (1405–1566)
bélyeg|bal|200px|A belső vár imaszobája A gyulai uradalmat Zsigmond magyar király 1403-ban Maróti János macsói bánnak adományozta; ezután Maróti építtette fel a várat. Egy 1405-ös hatalmaskodási perben két gyulai várnagyról írnak, a történészek ebből arra következtetnek, hogy az így nevezettek egy épülőfélben lévő vár főtisztjei lehettek. 1445-ben a ma is látható vár jó része már állt; kápolnáját 1445. június 10-én Miklós tripolitán püspök, egri segédpüspök szentelte fel. Maróti László a várnai vereség (1444. november 10.) után ide vonult vissza családjával. A vár udvarát három szakaszban építették be: az épületek száma a várúr kényelmi elvárásaival nőttek. A Maróti család magva szakadtával 1476-ban a vár visszaszállt a királyra.Havassy Péter: A gyulai vár és uradalom, Budapest 2013 Mátyás király hat éven át volt a vár ura, majd 1482-ben természetes fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Az uradalomhoz ekkor már 83 falu és puszta tartozott. Egy 1484-ben kelt oklevelében fiára és Gyula várának mindenkori várnagyára ruházta Békés vármegye főispánjának tisztjét, így ez a város vált a megye központjává. A herceg birtokainak hatalmas jövedelmét felemésztették a török ellen vívott harcai. A vár Corvin János idején is fejlődött: beépítették a várudvart, és az első emelet magasságában támpilléres folyosót alakítottak ki. Corvin János 1504-ben meghalt. Mivel fia, Kristóf is elhunyt, fiúági örökös híján özvegye, Frangepán Beatrix rövid ideig egyedül kormányozta a gyulai várat, a hatalmas uradalmat és ezzel Békés vármegyének a magyar történelemben egyedüli módon egy nő volt a főispánja. Gyermeke, a Hunyadi-család utolsó nőtagja, Corvin Erzsébet itt, a várban halt meg 1509-ben.
Az özvegy a király kérésének engedve Brandenburgi Györgyhöz ment feleségül. Amikor Beatrix 1510-ben meghalt, Gyula birtoka férjére szállt. Az új tulajdonos a várépület nyugati sarkán egy nagy rondellát (kerek ágyútornyot) építtetett, és ő alakíttatta ki a tetőtéri ágyúlőrés töréseit is. Eddigre a vár lakóhely- és rezidencia jellege megszűnt. A tűzfegyverek megjelenésének hatására ugyanis át kellett alakítani a középkori védműveket, a kényelmi funkciók visszaszorultak.
1514-ben a Dózsa György-féle parasztfelkelés során egy kisebb paraszthad megpróbálta bevenni a várat, de az őrség és a bemenekült nemesek visszaverték a támadókat, és a parasztok elvonultak a falak alól. A mohácsi csatavesztés után Brandenburgi György Ferdinánd király pártjára állt, így az Erdélyhez közel eső Gyulát hamarosan megostromolták Szapolyai János hadai. Hosszú, majdnem egyéves ostrommal kiéheztették a védőket, így azok kénytelenek voltak feladni a várat. Új tulajdonosa az ostromló hadat vezető Czibak Imre lett. Czibak megöletése (1534) után Patóczy Miklós, majd annak testvére, Patóczy Ferenc örökölte a várat és a hozzá tartozó uradalmat. A két király, Ferdinánd és Szapolyai békekötése után a Patócsy család 1552-ben Boldogkő váráért elcserélte Gyulát Ferdinánddal, így a gyulai vár ismét királyi birtok lett.
balra|bélyegkép|Paolo Mirandola itáliai hadmérnök tervrajza 1562-ből 1551-ben a török elérte a Maros vonalát, és továbbhaladásának egyetlen gátja a gyulai vár volt. Gyula szerepe akkor értékelődött fel, amikor az Oszmán Birodalom 1552-ben elfoglalta Temesvárt és Szolnokot; ezzel az első vonalba került. Az új helyzetben a gyulai vitézek az egriekkel versenyezve szedték be az adót (kettős adóztatás) nemcsak a Tiszántúlon, de betörtek még a Duna-Tisza közére is. Várleltárakból tudjuk, hogy a gyulai vár elhanyagoltan jutott vissza a király kezére. 1560 decemberében Ferdinánd Szigetvár korábbi kapitányát Kerecsényi Lászlót nevezte ki várkapitánynak, és ő megkezdte a vár korszerűsítését. Paolo Mirandola itáliai hadmérnök 1562-ben készítette el a bővítés terveit, de ezután elhagyta Gyulát, így Kerecsényi jobb híján maga látott hozzá a munkához. Ennek monumentalitását érzékelteti, hogy volt idő, amikor egyszerre háromezer ember dolgozott a földsáncokon. A várat olaszbástyás erődítménnyé kívánták átalakítani — sajnos nem tudjuk, hogy a kor színvonalán álló tervből mennyi készült el.
A török uralom (1566–1695) bélyeg|250px
Amitől évek óta rettegtek a gyulaiak, 1566-ban következett be. Július 2-án Pertev pasa mintegy 30 ezer fős seregével körülzárta a várost és a várat. A vár őrsége alig lehetett több kétezer harcosnál. Szinte egész Közép-Európa felsorakozott védelmében: a magyarok mellett német, horvát, szerb és cseh katonák is harcoltak. A harcok július 11-én kezdődtek, amikor a török megostromolta a vár leggyengébb pontját, a huszárvárat. A védők 13 napon át tudták azt tartani, végül július 23-án, átkeltek a vizesárkon és visszavonultak a derékvárba. Az ostrom következő szakaszában a törökök a huszárvárba nyomulva felállította ágyúit és onnan lőtték a vár bástyáit, ill. annak tornyát. A belső vár leromlott állapota már nem nyújtott védelmet a gyulaiaknak. A nyári hőségben a kutak kiapadtak, a temetetlen halottak járványveszélyes helyzetet idéztek elő. A vár védői közül is sokan betegségben haltak meg, vérhas járvány tizedelte őket. Hátországi segítség hiányában, a megfogyatkozott őrség és a várban rekedt asszonyok, gyerekek miatt Kerecsényi kénytelen volt tárgyalásokat kezdeményezni a törökkel. A derékvárat augusztus 20-ig, 28 napon át sikerült tartani a megújuló török rohamok és a folyamatos ágyúzás ellenére, ami szinte csodának számít. A tárgyalások a vár átadásáról augusztus 21-től vette kezdetét. A török hitszegésére számítani lehetett, a szeptember 2-án kivonuló védőket fosztogatták, majd sokukat lemészárolták a török janicsárok. Kerecsényi várkapitány is fogságba esett az elvonulás során. Nándorfehérvárra vitte a török, ahol kivégezték. A várvédők 63 napi hősies kitartásuk a török elleni várharcok csúcsát jelentette. Csaknem kétszer tovább állt ellen a töröknek, mint a lényegesen jobban megerősített Temesvár (35 nap) és Szigetvár (31 nap), nem beszélve Eger 1596-os ostromáról (21 nap). Egyetlen más magyarországi vár sem tudta ilyen hosszú időre lekötni az ostromló török sereget. Márpedig egy végvárnak éppen az a fő funkciója, hogy az ellenség mind hosszabb idejű lekötésével megkímélje a hátországot a további pusztítástól. A gyulai vár hadtörténete unikális abban a tekintetben, hogy a várat ostrommal bevenni soha senki sem tudta, ha gazdát cserélt, mindig a védők kiéheztetését követő tárgyalások útján, nem pedig feltétel nélküli kapitulációval jutott ostromlói kezére.• Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi ostromának időrendje. In.: Nyitott múlt. Gyulai Füzetek 12. Gyula 2000
Kerecsényi Lászlót a vár átadása miatt hibáztatni és bűnbakká kiáltani alaptalan lenne. Párhuzamot vonva az 1566-os török hadjárat eseményei között megállapítható, hogy Zrínyi Miklóssal ellentétben Kerecsényinek volt választási lehetősége. Szigetvár esetében Zrínyi egy égő és tarthatatlan várat hagyott hátra. Katonáinak nem maradt választási lehetőségük, azok vagy bennégnek halálra, vagy egy kitöréssel esélyt adnak néhányuknak az elmenekülésre. Kerecsényi Gyulán a várba menekült nagyszámú gyulai lakosság épségének megóvása érdekében kötötte meg az egyezséget a törökkel. Ha nem lett volna kellően bátor és mesterségét kiválóan értő várkapitány a gyulai vár élén, akkor várvédői teljesítménye – 63 napig tartotta közel tizenötszörös túlerővel szemben a várat – elképzelhetetlen lett volna! Kerecsényi reménytelen helyzetében a gyulai lakosságot akarta megkímélni, a vár feladását ennek ismeretében, mint választható megoldást kell vizsgálni. Kerecsényi és végvári vitézei hősiesen vállalták az eleve reménytelennek látszó küzdelmet. Földjükért, hitükért, hazájukért, s a keresztény Európa védelméért ontották vérüket Gyula falai alatt. A történet legnagyobb bűnöse az a tehetetlen király, aki feláldozta Magyarországot saját nagyhatalmi érdekéért, ütközőállamot létrehozva a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom közé. Így veszett el 129 évre felmentő sereg híján, a segítség teljes hiánya miatt Erdély kapuja, az ország egyik pallosa: Gyula.Kiss Anikó: A gyulai vár, Gyula 1977 balra|bélyegkép|Sebastian Münster: Gyula ostroma Kevés oklevél maradt fent a török kori Gyuláról. Evlia Cselebi török utazó 1664-1666 között járt Magyarországon, többek között Gyulán is. A szemtanú hitelességével ír a várról és környezetéről. Velencéhez hasonlítja Gyulát, mert a különös járású és nagyszámú folyó-ágakon mindenki csónakon közlekedik.Evlia Cselebi török világutazó Magyarországi utazásai 1664-1666, Budapest 1908
„Különös látvány ez, hogy egyik házból a másikba, egyik kertből a másik kertbe, a malomba, barátjának vagy ismerősének látogatására mindenki csónakon megy”.
Gyulát a temesvári vilajetbe osztották be, az aradi szandzsákbég ide tette át a központját. A törökök az ostrom ejtette sebek kijavításán kívül nem sokat fejlesztették a várat, bár az a temesvári vilajet legjövedelmezőbb szandzsákságának központja volt. A belső várban ekkor már csak magtárak és szertárak voltak, meg a parancsnok lakása. Az ostrom során leégett külső palánkot viszont gyorsan helyreállították. Nem építették azonban újjá a leégett falat eredeti szélességében, csupán szélesen. Talán már ekkor, de legkésőbb a 17. század közepéig elkészült az egyetlen Magyarországon fennmaradt, világi célokat szolgáló török épület, az ún. Huszártorony, mely a huszárvár bejáratát alkotta. Az egykori huszárvár területét önálló városrészként kezelték. A visszafoglalás idején 63 házat találtak a területén. A muszlim adószedők 1579-ben 22 boltot írtak össze benne, valamint egy dzsámit a huszárvár területén. 1715 körül a török mecsetet a rácok használták. A minaret tornya több, korabeli vármetszeten is látható. Harruckern Ferenc gróf udvari papja , Antonius Hueber a 18. század közepén még ír a fennmaradt karcsú minaretről. 1591-ből maradt fenn egy zsoldjegyzék Gyula török őrségéről. Ekkor 276 lovas (ulufendzsi) szolgált a várban. A belső vár védelmét 112 janicsár látta el. A külső várban 36 janicsárt, 106 gyalogost (azab), és 74 délszláv származású martalócot írtak össze. A néhány tüzérrel és hajóssal együtt 609 főnyi katona állomásozott a várban. Temesvár után ez volt a törökök legnagyobb erőssége a Tiszántúlon. Az Eger feladásakor kivonuló törököket Gyulán helyezték el. Ettől fogva Gyulát is pasák irányították.