A palingenézis fogalma („újjászületés”, a görög παλιμ, palin, „újra, ismét”, és a γένεσις, géneszisz „keletkezés, teremtés, születés”) a teológia, filozófia, geológia, biológia és társadalomtudományok területén használt.
Jelentései:
Újjászületés – a teológiában jelöli a lélek újraszületését. A keresztény teológia nem ismeri a lélekvándorlás lehetőségét, itt az újjászületés kizárólag az utolsó ítélet általi feltámadást jelentheti. Palingenézis – a filozófiában jelöli az ekpürózis ellentétét. A filozófiai palingenézis a folytonos újrakeletkezés elmélete. Ide tartozik a lélekvándorlás elmélete (püthagóreusok), és Arthur Schopenhauer szűkebb reinkarnációs elképzelése. Magmatikus differenciáció kezdő szakasza – A geológiában jelöli a kőzetek újraolvadását magmává, így a kőzetképződés legelső állomása. Häeckel-féle biogenetikai szabály – a biológiában jelöli az embrió kifejlődésekor a fejlődéstörténet megismétlését a méhen belül (Häeckel féle biogenetikai szabály, ami azonban mára ebben a formájában elavult). Palingenézis – a társadalomtudományokban és ezen belül a fasizmus-kutatásban a palingenézis Roger Griffin fogalomalkotása, aki ezzel a fasiszta ideológia központi elemét mint annak mitikus magvát írja le.