A Ferencvárosi Torna Club, vagy röviden FTC Magyarország legsikeresebb és legnagyobb szurkolótáborral rendelkező sportegyesülete.

1899-es alapítása óta 36 alkalommal avatták magyar bajnokká, 25 alkalommal hódította el a Magyar Kupát, 1965-ben az olasz Juventust legyőzve (azóta is egyetlen magyar csapatként) nyerte meg az Európa-liga és az UEFA-kupa elődjét, a Vásárvárosok kupáját. 1975-ben a második helyet szerezte meg a kupagyőztesek Európa-kupájában. 1995-ben első magyar csapatként a Bajnokok Ligája csoportkörébe, 2004-ben szintén elsőként az UEFA-kupa csoportkörébe jutott. 2019-ben az UEFA-kupa utódsorozatának, az Európa-liga csoportkörébe, 2020-ban pedig első magyar csapatként második alkalommal is a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutott. 2021-ben és 2022-ben ismét Európa-liga csoportkörben vett részt a csapat, és 2022-ben, szintén első magyar csapatként tovább is jutott a csoportkörből a nyolcaddöntőbe, méghozzá csoportelsőként. Ezek alapján mind hazai és mind nemzetközi szinten a legtöbb sikert elérő magyar labdarúgócsapat.

Hazai mérkőzéseiket 2014 augusztusától a Groupama Aréna-ban játsszák.

Elnevezései Teljes nevének (Ferencvárosi Torna Club) használata a köznyelvben ritka, gyakori az FTC és a „Ferencváros” rövidítés, ugyanakkor még gyakrabban hallani a Fradi becenevet, ez utóbbi a német eredetű Franzstadt köznyelvi rövidülése. Néhány szurkoló s újabban már a média is gyakran használja említésükre mezszínüket, így szokták őket „zöld-fehéreknek” vagy „zöld sasoknak” is nevezni.

Története

balra|bélyegkép|200px|A klub alapító elnökének emlékét őrző, 1922. szeptember 24-én az Üllői úti pályán felavatott Springer-szobor mai helyén a Groupama aréna előtt. Mátrai Lajos alkotása

Az FTC (Ferencvárosi Torna Club) 1899. május 3-án alakult, első elnöke dr. Springer Ferenc volt. A klub színe: zöld-fehér. Az egyesület címerében az öt zöld és négy fehér csík Budapest IX. kerületét, a Ferencvárost szimbolizálja. Az egyesületi emblémán lévő, zöld pajzsban elhelyezett egymáshoz fordított három E betű az egyesület jelmondatára utal: Erkölcs, Erő, Egyetértés. A labdarúgó szakosztálynak külön címere is létezik: 1928-ban, a profizmus kezdeti éveiben Manno Miltiades tervei alapján készült. A jelvény fő alakja egy bronz turul, a karmai között egy futball-labdát szorongat. A futball-labda körül zöld-fehér színekkel pajzs látható, benne Ferencváros felirattal, arany vagy zöld betűkkel.

A kezdetek jobbra|thumb|265px|Korabeli plakát 1913-ból

1900. december 3-án alapították az egyesület „Football”-szakosztályát. Két hónappal később, február 10-én megrendezték az első magyar bajnoki mérkőzést, ami a Ferencváros és a Budapesti TC között zajlott, ezt azonban a Magyar Labdarúgó-szövetség nem ismerte el hivatalos mérkőzésként. Az első hivatalos bajnoki mérkőzését így 1901. április 21-én játszotta a Ferencváros, ekkor a MUE ellen 5–3-as vereséget szenvedtek a zöld-fehérek. A Ferencváros első hivatalos bajnoki gólját Borbás Gáspár, az FTC akkor 17 éves balszélsője szerezte. A Fradi első pontját a Műegyetem ellen elért 2–2-es döntetlen után jegyezhette fel, míg az első Fradi-győzelemre 1901. június 16-ig kellett várni (FTC-Budapesti SC 5–1). Érdekesség, hogy a Fradi hivatalosan hamarabb mutatkozott be a nemzetközi porondon, mint a hazai pontvadászatban. 1901. március 25-én a bécsi Cricketer 9-0-ra verte a magyar csapatot. Május 5-én az Old Cricketer ellen (5–0, az első Fradi győzelem a nemzetközi porondon) viseltek első alkalommal a Fradi-játékosok zománcozott kis jelvényt, mely öt zöld és négy fehér csíkot tartalmazott, a címer alján lévő zöld pajzsban pedig három egymáshoz fordított E betűt helyeztek el. Ez mindmáig a klub jelmondatára utal: erkölcs, erő, egyetértés.

Történetének legsúlyosabb vereségét 1902-ben szenvedte el a Fradi, amikor az angol Oxford FC ellen 16–0 arányban kapott ki. A Ferencváros 1903-ban szerezte az első, majd két évre rá 1905-ben a második bajnoki címét. Mindezt még három elsőség követte az 1900-as években (1906/07, 1908/09, 1909/10). 1909. június 6-án az FTC végleg megnyerte az első magyar labdarúgó vándordíjat, miután ötödször hódította el az ezüstlabdát.

1911. február 12-én avatták fel a Ferencváros új, immáron Üllői úti stadionját, ahol jelenleg is szerepel. Az új létesítmény első zöld-fehér gólja a korszak egyik legismertebb magyar játékosának, Schlosser Imrének a nevéhez fűződik. 1911-ben sorozatban harmadik bajnoki címét szerezte a klub és ebben az idényben 21 mérkőzésen keresztül veretlenek is voltak. 1912-ben a Ferencváros a Working FC-t legyőzve első alkalommal nyert angol csapat ellen Angliában. Még ugyanebben az évben a III. kerületet 11–3-ra győzték le. Ezen a mérkőzésen Schlosser nyolcszor volt eredményes, ami mind a mai napig rekordnak számít az egy mérkőzésen szerzett gólok számát illetően. Nem meglepő mód az 1911/12-es bajnokság ismét ferencvárosi elsőséget hozott és ez már a klub történetének hetedik bajnoki címe volt. A sikert siker követte és 1913-ban nem csak a bajnoki címet, de története során először a magyar kupát is megszerezte a Fradi.

1914-ben kitört az I. világháború, ami szomorú év volt a ferencvárosi labdarúgók számára. Szinte a keret minden tagja behívót kapott katonai szolgálatra és sokan közülük többé nem tértek haza.

1920-as évek

Az 1920-as évek első fele nem volt túlságosan sikeres a Ferencváros számára. A háborút követően a nagy rivális MTK Hungária FC zsinórban 10 bajnoki címet szerzett. Az 1924/25-ös bajnokságban a Ferencváros 11–2 arányban kapott ki riválisától, ami mindmáig a legsúlyosabb veresége a magyar bajnokságban. Aztán 1926-ban sikerült megszakítani az MTK uralmát és tizenhárom év után ismét a Ferencváros lett a magyar bajnok. Ez volt az utolsó amatőr bajnokság, mivel a következő évtől bevezették a profizmust. 1926. július 26-án hivatalosan is megalakult az FTC profi labdarúgó csapata, a Ferencvárosi FC és első profi játékosa Horváth II volt.

A magyar labdarúgás történetének első professzionális bajnokságát (1926/27) hétpontos előnnyel zárta az élen a Ferencváros, ráadásul a bajnoki cím mellett a kupagyőzelemért járó serleget is begyűjtötte. Mindezt egy évvel később megismételték, emellett a Közép-európai kupa serlegét is elhódították a zöld-fehérek, ahol a döntőben 10–6-os összesítéssel győzték le az osztrák SK Rapid Wien gárdáját. Ez volt a Ferencváros történetének első nemzetközi kupagyőzelme. A harmadik évtized vége még két bajnoki ezüstéremmel bővült, majd ezt követően 1929-ben első alkalommal vett részt a Fradi dél-amerikai túrán, ahol nem kis meglepetésre 3–2-re legyőzte a korszak egyik legerősebb válogatottját, a kétszeres olimpiai bajnok Uruguayt.

1930–1959 balra|bélyegkép|200px|Dr. Sárosi György, a Ferencváros történetének legeredményesebb játékosa

Az 1930-as években négy bajnoki címet (1931/32, 1933/34, 1937/38, 1939/40) és két kupagyőzelmet (1933, 1935) szerzett a Ferencváros. Az 1931/32-es bajnoki cím a legendás 100 százalékos bajnokság néven maradt emlékezetes, ugyanis mind a 22 mérkőzést megnyerték a zöld-fehérek. Ezt a bravúrt azóta soha egyetlen csapatnak sem sikerült elérnie. Ez a korszak nem csak erről maradt emlékezetes, hanem a legendás T-betűs csatársorról, melynek tagjai voltak: Táncos, Takács II, Turay, Toldi és Kohut. Ebben a felállásban összesen 64 mérkőzésen léptek pályára és öten együtt 239 gólt szereztek. 1933-ban a francia L'Auto olvasóinak szavazatai alapján a Ferencváros lett a hetedik legjobb csapat az európai kontinensen. A zöld-fehérek 1937-ben másodszor nyerték meg a közép-európai kupát, amikor is Budapesten a döntőben a Laziot győzték le 4–2-re. Ebben az időszakban játszott a Ferencváros történetének legeredményesebb játékosa dr. Sárosi György, aki 1931 és 1948 között 646 mérkőzésen 636 gólt szerzett.

Az 1933/34-es bajnokság megnyerése után, 1938-ban és 1940-ben is bajnoki címet ünnepelhettek a IX. kerületben és az 1940-es évek is jól indultak. Az 1940/41-es idényben megvédte bajnoki címét a Ferencváros, ráadásul a rúgott gólok száma meghaladta a százat. Az ezt követő években bajnokságot nem nyertek, de sikerült három magyar kupagyőzelmet bezsebelniük (1942, 1943, 1944). Az 1940-es években a Ferencváros volt az első csapat, mely az Egyesült Államokban járt repülővel. 1948. október 31-én a Tatabánya ellen az 1000. magyar bajnoki mérkőzését játszotta a Fradi. Az 1948/49-es szezon végén a klub alapításának 50. évfordulóját bajnoki címmel ünnepelték. A 30 mérkőzés alatt 140 gólt lőttek a csapat támadói, amiből Deák Ferenc egymaga 59 találatot vállalt.

Az 1950-es évek a Ferencváros történetének egyik legsikertelenebb időszaka. Mindössze egy ezüst- és három bronzérmet sikerült szereznie. 1950. február 16-án a csapat egybeolvadt az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szakszervezete Sport Egyesületével, így a csapat neve ÉDOSZ SE lett,1951-ben a csapat nevét Budapesti Kinizsire, a klub színét pedig piros-fehérre változtatta a Rákosi Mátyás vezette politikai hatalom. Öt év után, 1956 őszén aztán ismét visszakapta eredeti nevét és klubszíneit az egyesület. 1958-ban a Ferencváros megnyerte a magyar kupát, ami a 10. kupagyőzelme volt.

1960-as évek 200px|bélyegkép|Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás

Az 1960-as évek sokkal sikeresebbek voltak, mondhatni azt is a Ferencváros aranykorszaka, hiszen a klub eddigi legnagyobb sikerét 1965-ben érte el, amikor megnyerte az Európa-liga ősét, a Vásárvárosok Kupáját. A fináléba a Zbrojovka Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United legyőzésével vezetett az út. A döntőben, melyet Torinóban rendeztek 1965. június 23-án, az olasz Juventust győzték le 1–0-ra Fenyvesi Máté góljával. Ezáltal a Ferencváros mind a mai napig az egyetlen magyar csapat, aki rangos európai kupát nyert. A korszak legendás csatársora volt: Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi, mely ötös sok gólt helyezett el az ellenfelek kapuiban. A VVK 1967/68-as sorozatában ismét a döntőig meneteltek Alberték, de a Leeds United elleni kétmérkőzéses döntőben 1–0-s összesítéssel alulmaradtak.

Ebben az évtizedben a magyar bajnokságot négy alkalommal nyerték meg. 1963-ban 14 évvel a legutolsó bajnoki cím után lett ismét bajnok a Ferencváros, amit 1964-ben megismételt. 1967-ben történetük 20. bajnoki elsőségét ünnepelhették a zöld-fehérek, úgy hogy 28 mérkőzésen keresztül voltak veretlenek. A második VVK döntőjét ugyan elveszítette a Fradi, az 1968-as bajnokságot azonban sikerült megnyernie.

Még ugyanebben az évtizedben a Ferencváros egész története legnagyobb és egyben az egyik legismertebb játékosának, Albert Flóriánnak ítélték oda az 1967-es aranylabdát. Ám az Aranylabda történetében ez volt az első olyan alkalom, hogy nem egy mérkőzés előtt adták át a díjat, hanem a kitüntetett belpolitikai okokból még karácsonyra, sőt, újévre sem vehette át a trófeát. Ez csak 1968. május 4-én, Szent Flórián emléknapján és Albert Flórián nevenapján este a Gundel étteremben történt meg, mely nap akkor szombatra esett, így nyomtatott formában csak május 6-án a hétfői újságokból lett ország-világ számára közhírré.http://www.origo.hu/sport/futball/20171227-albert-florian-aranylabda-atadas-1967-france-football-mlsz-mszmp.html

1970-es évek Ebben az évtizedben leginkább a nemzetközi kupákban való szerepléssel hívta fel magára a figyelmet a Ferencváros. Az UEFA-kupa 1971–72-es idényben egészen az elődöntőig sikerült eljutniuk, ahol a Wolverhampton ellen 3–4-es összesítéssel kiestek.

Mindössze egyetlen alkalommal sikerült a bajnoki serleget elhódítani, mégpedig egy izgalmas bajnokság végén 1976-ban. A magyar kupa küzdelmeiben viszont annál sikeresebbek voltak, amit négyszer (1972, 1974, 1976, 1978) is sikerült megszerezniük a serleget. 1974. március 14-én játszotta utolsó mérkőzését Albert Flórián a Ferencváros színeiben, és ahogy ilyenkor lenni szokott, góllal búcsúzott. A kupagyőztesek Európa-kupájában 1975-ben veretlenül jutott a döntőbe a Ferencváros, azonban az ekkor fénykorát élő Dinamo Kijev erősebbnek bizonyult és 3–0-ra győzött.

1980–1999