A Kalahári (Kgalagadi=„víz nélküli hely”) egy délnyugat-Afrikában fekvő sivatagos, félsivatagos terület, amely a Kalahári-medencében helyezkedik el.
Lefedi Botswana nagy részét, részben Namíbiát, és a Dél-afrikai Köztársaság egyes területeit.
A sivatag jellegzetességei Bár sivatagként ismert, a Kalahári inkább félsivatag, mivel átlagos csapadékmennyisége sokkal magasabb, mint az igazi sivatagoké. Magas fennsíkot képez, átlagosan tengerszint feletti magassággal. A többnyire sík felszínét csak néhány domb, illetve régi, sziklás kiemelkedés töri meg.
Északon, az Okavango-deltavidék egyes részein, óriás termeszvárak képeznek szigeteket: ezek ellenállóbbak az erózióval szemben, mint a puha sivatagi talaj és homok. Ezen a területen elszórtan találhatók sós teknők.
Felszíne sok helyen vöröses színű homok. Egyetlen állandó vízfolyása az Okavango folyó. Éghajlat A Szaharától, Afrika Egyenlítőtől északra fekvő hatalmas sivatagától eltérően, a Kalaháriban nyáron (európai télen) hull csapadék – ezért válhatott sokrétű állatvilág otthonává.
Az esős időszak a déli félteke nyara folyamán körülbelül öt hónapig tart: októbertől márciusig. Az egész sivatagban csak egyes helyekre korlátozódóan és rendszertelenül esik az eső. Nagyobb mennyiség, évente néha akár 450 milliméter is hullik északon és keleten, a délnyugati területeken ennek kevesebb mint a fele.
Áprilisban a havi csapadékmennyiség még az esőben leggazdagabb részeken is lecsökken, ekkor kezdődik a téli szárazság. Szeptemberben áll be a folyók legalacsonyabb szintje – akár teljesen ki is száradhatnak.
A sivatagi léghőmérséklet nyáron (az európai télen) 45 °C-ig emelkedhet. Mint minden sivatagban, itt is jelentősen lecsökken a hőmérséklet éjszakánként, télen nem ritka a talaj menti fagy. Ez a sivatag viszonylag magas tengerszint feletti magasságának, valamint a tiszta, száraz levegőnek az eredménye.
A vadon élő állatok túlélési esélyét a klíma befolyásolja, csak az esős időszakban található bőséges élelem.
Lakossága
A vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkozó szanok (ismert, de pontatlan nevükön busmanok) legalább éve élnek a területen. Mérgezett nyíllal vadásznak és ehető növényeket gyűjtenek a félsivatagban, a víznyerő helyek körül. Néhány európai telepes is él a sivatagban, valamint Windhoek városa is a Kalahári-medence nyugati széle közelében fekszik.
Vegetáció bélyegkép|balra|200px|Jellemző vegetáció thumb|balra|200px|Kalahári kép
A Kalahári-sivatag növényvilága északon magas szavanna-erdőkben folytatódik, a száraz déli részen bozótosokban és füves pusztában (sztyepp). Az északi területen nagy baobab-, eper- és fügefák, valamint afrikai ébenfák nőnek; a talajt nagyobb-részt fű borítja. Ahogy a szárazabb részek felé haladunk, a fák megritkulnak és kevésbé magasra nőnek. A fű már nem mindenütt takarja a földet, csak csomókban nő. A sivatag azonban legnagyobbrészt bokrokkal benőtt.
A sivatag legforróbb vidékein csak a mély, gumós gyökérzetű vagy vastagtörzsű növények maradnak meg. Az egész sivatagban elszórtan található pálmák azokra a helyekre utalnak, ahol növényevő állatok a magokat ürülékükkel „megtrágyázták”. Az esős évszak átmenetileg gazdag virágdíszbe öltözteti a tájat.
Az állatok vándorlása A Kalahári sivatagban az esőzések minden évben szembeötlő változást idéznek elő, ami hatással van az állatvilágra is. Angola magas területeiről víz zúdul a völgybe, ezáltal az Okavango folyó északon felduzzad, és mocsaras deltát képez; sekély tavak és lagúnák egész hálózatát. Ezekben hamarosan dús halállomány alakul ki, számtalan madár vonul ide táplálékot keresve és fészekrakás céljából.
A változásoktól indíttatva a sivatagban bivalyok, elefántok, vándorantilopok, gnúk és zebrák évszakonként óriási vándorlásba kezdenek. Az év folyamán nagy utakat tesznek meg legelőterületeket keresve. A nedves évszakban az áradások elől kitérve dél felé vonulnak, míg a száraz időkben ismét északnak veszik útjukat, hogy megkeressék a már csak ott fellelhető vizet.
A Kalahári-sivatag állatvilága bélyegkép|jobbra|190px|Szurikáta, a sivatag jellemző állatfaja
Emlősök Bivaly, elefánt, vándorantilop, gnú, zebra, szurikáta, oroszlán, gepárd, afrikai leopárd, foltos hiéna, barna hiéna, afrikai vadkutya, tarajos sül, tobzoska, földimalac, lapátfülű róka, cibethiéna.
Madarak Gulipán, gyöngy- és halászbagoly, kárókatona, békázósas, haranggém, óriásgém, flamingó, nílusi lúd, vörös ásólúd, pusztai tyúk, szürke halkapó, nyűvágó, zöldgalamb, koronás daru, patkós és koronás bíbic, lile, ollóscsőrűmadár, gólyatöcs, szakállas saskeselyű, strucc, sólyomfélék, accipiter, kánya, telepes veréb, afrikai törpesólyom.
Hüllők Krokodil, homoki gekkó, sivatagi agáma, asszala kígyó, puffogó vipera, afrikai tojásevő kígyó, fokföldi kobra.
Rovarok Hangya, futrinka, kérész, skorpió, sóféreg, termesz.
Halak Harcsa, szájköltő sügér, ikrázó fogasponty, tigrismárna.
Jegyzetek
Források Fekete Zita: Hét határon át: Kalahári – ahol az istenek fejre estek, Élet és tudomány, 1999. (54. évf.) 28. sz. 879-881. old. Lerner János: A Kalahári gyöngye – az Okavango, Természet világa: természettudományi közlöny, 1993. (124. évf.) 6. sz. 271-273. old. Kalmár Zoltán: Jens Bjerre: Kalahári, Búvár (1960-1989), 1965. (10. évf.) 1. sz. 62. old.
További információk Jens Bjerre: Kalahári : kőkori emberek az atomkorban. Fordította Balassa Klára. Gondolat, 1964
Kategória:Botswana sivatagai Kategória:Namíbia sivatagai Kategória:A Dél-afrikai Köztársaság sivatagai