Ekpürózisként (ógörög ἐκπύροσις, „elégés“, német Ekpyrosis) jelöljük meg a filozófiában a világégést, a világ tűzhalálát. Ez egy kiegészítő terminus a vízözönhöz, a világ vízben lelt végéhez, azaz a kataklizmához. Ezt a világvégét követheti egy újrakezdés, a palingenézis.
A fogalom története
A mindent elemésztő világégés elképzelése igen régi, már a zoroasztrizmusban megtalálható, mint apokaliptikus világvége.
Epheszoszi Hérakleitosznál a világ tűzből való, az ő tűz-tanában ez áll: κόσμον τόνδε, τὸν αὐτὸν ἁπάντων, οὔτε τις θεῶν οὔτε ἀνθρώπων ἐποίησεν, ἀλλ' ἦν ἀεὶ καὶ ἔστιν καὶ ἔσται πῦρ ἀείζωον, ἁπτόμενον μέτρα καὶ ἀποσβεννύμενον μέτρα ("Ezt a világot, mindenekelőtt ezt, sem isten sem ember nem teremtette, hanem ez mindig volt, mindig létezik, és mindig is egy örökké élő tűz, mely mértékkel fellobban és mértékkel enyészik el.“ Idézet a ) -ból. Itt tehát az ekpürózis a világegyetem forrásaként és végeként jelenik meg.
A sztoikusok tanításában is felbukkan az ekpürózis elképzelése, mint valamely korszak vége annak tűzben lelt elmerülésével.
Lucretius úgy tekint az epükurózisra, mint „a természet polgárháborújára“ (Lucretius: De rerum natura V. köteteTitus Lucretius Carus: De rerum natura V.. Kiadó: C. D. N. Costa, Oxford University Press, Oxford 1984, (angol kommentárral) 380 és követő old.). Hasonló ábrázolás található Senecánál (Senecaː Levelek, 524–525 ).
Reális lehetőség A vallási lehetőségektől távol maradva: van lehetősége annak, hogy a Föld élővilága tűzhalált szenvedhet és ezt követően új formában létrejön. Ilyen eseményt válthat ki egy nukleáris háború és azt követően az egyes fajok kihalása. Valószínű, hogy a háború utáni nukleáris telet követően marad még élő anyagi forma, mely a számára szabadon maradt helyet újabb több millió éves fejlődéstörténettel ismét kitöltheti. Ezek az új fajok feltehetően éppoly idegenszerűen hatnának ránk mint azok, melyek a dinoszauruszok korában Földünkön éltek.
A másik interpretáció a nap fizikája területéről adott. Ebben az esetben a termonukleáris világvége forrása a Nap, mint eredeti termonukleáris tűz. Mivel az oxigénen kívül valamennyi kémiai elem a Napon belül magfúzióval keletkezett, ezért mindaz ami a Földet alkotja tekinthető a tűz munkája eredményének. A Föld jövőbeli története egyik valószínű eseménye lehet a Nap átalakulása egy un. vörös óriássá, melynek során a Föld anyaga ismét a Nap anyagával egyesül. A Föld tehát tűzből lett és azzá fog valószínűleg válni ismét.
Modern változatokban
A Zardoz című filmben (John Boorman, 1973) is feltűnik az ekpürózis, melyben a dekadens és időtlen Vortex a tűzben leli végét. Consuella (Charlotte Rampling) és Zed (Sean Connery) mint Ádám és Éva egy új korszakot indítanak útján (palingenézis).
Az ekpürózis motívuma megtalálható Umberto Eco A rózsa neve című regényéből készült filmben is. János apostol kinyilatkoztatásainak katasztrófáit tárgyalja a film és így annak végén leég az értékes könyvtár, mely a kontinensek struktúrájában épült fel és magába foglalta a világ valamennyi ismeretét.
Ugyanígy Richard Wagner sok írásában és megnyilatkozásában mindig újra előbukkanó motívum az ekpürózis''. „A művészet és a forradalom“ című munkájában :
Az istenek alkonya, Wagner A Nibelung gyűrűje tetralógiájának negyedik darabja is egy mindent felemésztő tűzzel végződik.
Források
Web linkek - Thomas Macho: Weltenbrand und Feuerwerk: Ein pyrohistorisches Panorama (Világégés és tűzijáték. Egy piro-történeti panoráma)
Kategória:Természeti katasztrófák Kategória:Filozófiai fogalmak