Jeppe Jensen (írói álnevén Jeppe Aakjaer) (kiejtése: Okjer) (Viborg község, 1866. szeptember 10. – Jenle, Skive község, 1930. április 22.) dán költő és regényíró.

Élete Pusztai, szegény parasztcsaládban született, de már korán vonzotta őt a könyvek világa. Elvégezte az elemi iskolát, majd 1884-ben Koppenhágában tette le középiskolai vizsgáit. Itt került kapcsolatba a szocialista ideológiával. A Dán Szociáldemokrata Párt hivatalos tagjaként élete végéig aktívan részt vett a társadalompolitikai vitákban. Írói karrierje az „Innere Mission”-ra írt harcias válasszal kezdődött.

Egészen fiatalon tartott már agitáló beszédeket. 1887-ben 17 nap börtönre ítélték. Nagy hatással voltak rá Bjørnstjerne Bjørnson, Georg Brandes és Charles Darwin, s akiknek gondolatait regényeiben népszerűsítette. Rövid ideig népfőiskolai tanítóként és szociáldemokrata újságíróként is működött. A népfőiskolát azért kellett elhagynia, mert a vallás mellőzésével oktatott. 1895-ben történettudományi tanulmányokba kezdett Koppenhágában. Feleségül vette Marie Bregendahlt, aki később író lett, de házasság 1900-ban felbomlott.

Anyagilag nehéz évek után 1899-ben mutatkozott be vers- és prózaíróként. Ettől kezdve független íróként működött, és a népi realizmus egyik legjelentősebb képviselője lett. 1906-ban bejárta Skóciát Robert Burns nyomában. 1907-től második feleségével Jenle tanyán gazdálkodott. Itt jyllandi népi hagyományokat ápolt, és évente nagy jütlandi népünnepélyeket rendezett Bjørnstjerne Bjørnsonhoz hasonlóan, aki Aakjaer példaképe volt.

A Jenle tanyát múzeummá alakították át, ott temették el Aakjaert és feleségét. 1980-tól újra megrendezik évente a népfesztivált, ahol beszédeket és népzenei előadásokat tartanak.

Versei

Aakjaer lírája központi helyet foglal el a dán népies irodalomban. Témája a puszta és annak szerény lakói, az egyszerű, kemény, de szép falusi élet. A Rugens Sange című verseskötetét egy Ámos könyvéből vett bibliai idézettel indítja: „Nem vagyok próféta, sem prófétának fia. Pásztor vagyok és vadfügét eszem” (7,14). Számos, énekelhetőnek tartott versét jyllandi dialektusban írta.

Aakjaer szocialista agitátorként harcra buzdító versekkel kezdett (Tyendesangen – Cselédek dala). Egész életében írt politikai témájú verseket, de lírája túlnyomórészt mégis egy idillikus, iparosítás előtti világról szól, ahol az ember összhangban él a természettel.

Formailag a népi hagyományokat, Thomas Kingo, Steen Steensen Blicher (megírta életét) verseit és Bjørnstjerne Bjørnson, Henrik Ibsen és Holger Drachman líráját követte. Robert Burns különösen sokat jelentett Aakjaer számára. Verseit dán nyelvre fordította, többek között az Auld Lang Synet is. Példaképének tartotta Burnst, aki népies stílusban tudta kifejezni a természetes boldogságot, s aki hajlandó volt lázadni a társadalom ellen is.

Aakjaer ismétlődő verssorokkal, rímekkel segítette elő költeményeinek megzenésítését, énekelhetőségét. Carl Nielsen szerzett zenét számos verséhez. E dalokon keresztül váltak ismertté Aakjaer versei egész Dániában, és még ma is a dán dalkincshez tartoznak.

Regényei bélyegkép|jobbra|Aakjaer 1909-ben Regényei és elbeszélései is a pásztorok, parasztok és zsellérek életéről szólnak. Gyakran írt élesen uszító hangnemben, amikor mély felháborodását fejezte ki az egyház, vagy az állam által gyakorolt elnyomás és önállóságtól való megfosztás miatt. Aakjaer korai, félig önéletrajzi regényében, a Bondens sonban már kifejtette, hogy a kereszténység akadályozza az egyén belső szabadságának megszerzését.

Aakjaer legjelentősebb regénye a Vredens bøm. Modern, realista regénnyé vált, amikor bemutatta, hogy az egyén fejlődését a társadalmi környezet határozza meg. A regény hagyományos elbeszélő stílusban, élénk párbeszédeken keresztül, szemléletesen és hitelesen mutatja be a falusi életet. Egyetlen más dán regény sem bírálta ilyen keményen a pusztákon dolgozó zsellérek embertelen életkörülményeit. A könyv nagy hatással volt a politikára. Hozzájárult ahhoz, hogy széles körű reformokba kezdjenek. Elkeseredett ellenállást is kiváltott Aakjaer regénye. Több mint ezer olvasói levél és újságcikk tiltakozott a könyvben leírtak ellen.

A sors iróniája, hogy Aakjaer harca végérvényesen felszámolta azt a régi, jyllandi világot, amit annyira szeretett. A dán puszták társasága segítette a szegény zselléreket abban, hogy a pusztákat művelhető földekké alakítsák. Aakjaer későbbi írásaiban óva intett a mezőgazdaság iparosításától (Arbejdets gleoda).

Leghíresebb regénye: A harang fiai (1904).

Művei 1897: Missionen og dens høvding 1899: Bondens søn 1899: Derude fra kjærene 1900: Vadmelsfolk, regény, (Darócruhások) 1901: Fjandboer 1903: Steen Steenssen Blichers hivstragedie i breve og aktstykker 1904: Vredens bøm, regény (A harag fiai, 1934)Népszava, 1934: >>Új regényünk augusztus 1-i számunkban: új regény közlését kezdjük meg. Új regényünk írója: JEPPE AAKJAER a modern Dánia legnagyobb lírikusa, aki bojtársorból nőtt ki az északi költészet csúcsaira. Verseiben az egész északi nép lelke benne él. Változatosságuk végtelen, mint a természet. Regényei közül legszebb és legérdekesebb „A HARAG FIAI" Ezt a regényt kezdjük meg közölni augusztus 1-i számunkban. Ez a regény nemcsak szépirodalom. Társadalmi tett is. Aakjaer nem volt az élettől elzárkózott széplélek. Nem is szerette az ilyeneket. Harcos ember volt. Ezt a regényét is sorstársaiért: a parasztokért írta meg. Tli. Stauning elvtárs. Dánia miniszterelnöke azt mondta, hogy ez a regény egész hadsereggel ért föl a dániai szabadságküzdelmekben. Ha Dánia ma a jog és szabadság országa, ez nagy részben „A harag fiai" érdeme is. Jeppe Aakjaer (olvasd Jeppe Okjer) alig néhány éve halt meg. Koporsóját ünneplős ruhába öltözött férfiak vitték faluról falura, díszkapuk alatt. Jütlandon végig. 'Kopenhágában Stauning elvtárs búcsúztatta a nép és a kormány nevében. Aakjaer porai a krematóriumi szertartás után visszakerültek a jenlei birtokra, amellyel egykor Dánia ajándékozta meg nagy ébresztőjét. „A harag fiai" költőjét. A regényt dán eredetiből Hajdú Henrik elvtárs fordította.<< 1905: Fri felt 1906: Rugens sange og andre digte, költemények, (A rozs dalai) 1907: Livet på Hegnsgård 1908: Hvor Bønder bor 1909: Muld og malm 1909: Ulvens søn 1910: Den sommer og den eng 1911: Når bønder elsker 1913: Esper tækki 1914: Arbejdets glæde 1915: Jens Langkniv 1915: Hedevandringer 1916: Vejr og vind og folkesind 1916: Gärende Kräfte (Hvor der er gjærende kræfter) 1918: Samlede værker, gyűjteményes kiadás, (Összes művei) 1919: Glimmersand 1920: En daad 1921: Hjertegræs og ærenpris 1921: Pigen fra Limfjorden 1924: Hejmdals vandringer 1926: Jakob og hans Sønner 1927: Under aftenstjernen, költemények, (Az estcsillag alatt) 1928.: Erindringer 1930: Studier fra hjemstavnen (Tanulmányok szülőföldemről) 1931: Samlede digte 1934: Efterladte erindringer (posztumusz kiadás) 1944: Breve fra Jeppe Aakjær. 1883–1899 (posztumusz kiadás) 1956: Udvalgte digte (posztumusz kiadás) 1990: Drøm og drama. Breve mellem Jeppe Aakjær og hans søskende (posztumusz kiadás) magyar fordításban A harag fiai – regény – Hajdú Henrik fordításában Jütland – vers – Bernáth István fordításábanSkandináv költők antológiája, Kozmosz Könyvek, 1967 Csitt, szívem – versSkandináv líra, Vörösmarty Irodalmi Társaság, 1936; Skandináv költők, Magvető Könyvkiadó, 1964 Mi mindig porba tapossuk egymást – vers

Irodalom Bernáth István: Aakjaer, Jeppe, In: Világirodalmi lexikon Első kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 4. kiadás, 1986, Wilhelm Friese: Nordische Literaturen im 20. Jahrhundert, Stuttgart, 1971 Kindlers Neues Literatur Lexikon, Band 1-1-Az, München, 1988 Lexikon der Weltliteratur, Band 1 A-K, München, 3. Auflage, 1988 Nordische Literaturgeschichte, Band 2 von 1860 bis zur Gegenwart, München, 1984 Hanne Marie Svendsen – Werner Svendsen: Geschichte der dänischen Literatur, Neumünster, 1964

Fordítás

Jegyzetek

Kategória:Dán költők, írók Kategória:1866-ban született személyek Kategória:1930-ban elhunyt személyek