Kádár Béla, született Klug Béla (Budapest, 1877. június 14. – Budapest, 1956. január 22.) magyar festő. A 20. századi magyar avantgárd sajátos képviselője.
Élete, munkássága bélyegkép|263px|Emléktáblája egykori lakhelyén (Bródy Sándor u. 17) bélyegkép|283x283px bélyegkép|280x280px Klug Mihály szűcs és Blüh Rozália fia. Szegény zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot, kétnyelvű (német és magyar) környezetben nőtt fel. A hat elemi után kitanulta a vasesztergályos szakmát. Húszévesen gyalogosan nekivágott Európának, megismerkedett Európa nagy városaival (München, Párizs), s ekkor határozta el, hogy festő lesz.
1899-ben, 22 évesen kezdte meg képzőművészeti tanulmányait a budapesti Iparrajziskolában, 1902/03-as tanévtől a Mintarajztanodában tanult Balló Ede irányítása mellett. 1904-ben Münchenben és Budapesten szabad iskolákba járt. Már 1906-tól szerepeltek rajzai, pasztelljei a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon időszakos kiállításain. 1911-ben ösztöndíjjal dolgozott a szolnoki művésztelepen.
Festői pályájának kezdetét az útkeresés jellemezte, Iványi-Grünwald Béla és a neósok mellett Rippl-Rónai József enteriőr képeinek kompozíciós megoldásai és színvilága hatott munkásságára. Figyelt a budapesti nemzetközi kiállításokon megjelenő képekre is, a Nabis-csoport képei és a posztimpresszionisták festés módja keltette fel érdeklődését.
Rózsa Miklós művészeti íróval életre szóló barátságot kötött, az ő Művészházában számos kiállítási lehetőséghez és munkalehetőséghez jutott. Nemes Marcell ezerkoronás díjjal jutalmazta a Művészház Rózsa utcai palotájához készített faliképterveket. A Nyolcak eredményeit is figyelemmel kísérte, főleg a Paul Cezanne hatások irányvonalát.
Az 1910-es években a Százados úti művésztelep egyik műtermében dolgozott. 1914-ben Vágó László tervei alapján átépítették és felújították a Magyar Színházat, ebben a mennyezeti freskó elkészítésére Kádár Béla kapott megbízást (azóta elpusztult). Az Erzsébet Sósfürdő falfestményeit is ő készítette 1918-ban (azóta elbontva). Az első világháború végén önálló kiállításai voltak az Ernst Múzeumban és a Műterem Galériában.
Az aktivizmus irányvonalának fórumaival kapcsolatba kerülve az expresszionizmus hatása alá került. Expresszionista műveivel 1921-ben Scheiber Hugóval közösen volt kiállítása Bécsben. 1922-ben a budapesti Belvederében mutatkozott be, s Hevesy Iván kötet írt művészetéről.Hevesy Iván: Kádár Béla. Budapest : Amicus, 1922. 31 p. ill. 1923 és 1924-ben már a német expresszionizmus legjelentősebb kiállítóhelyén, a berlini Der Sturm galériájában lettek kiállítva képei. Önálló bemutatkozását követően Herwarth Walden több csoportos kiállításra hívta meg, így 1928-ban az USA-ban mutatkozhatott be, oda is utazott.
Az 1930-as években hatása alá került az olasz Novecento és az ennek megfelelő hazai római iskola neoklasszicista irányvonalának, klasszicizáló formajegyekkel gazdagított art deco stílusban festette figurális kompozícióit, melyekkel mind művésztársai, mind pedig a közönség körében nagy sikere volt. Rendszeresen a Tamás Galéria időszakos kiállításain szerepelt.
A második világháborúhoz közeledve a faji üldöztetés miatt neki és családjának is bujkálni kellett, felesége és mindkét fiúgyermeke a holokauszt áldozata lett. A II. világháború után korábbi stílusjegyeit ötvözte munkáiban, egyre dekoratívabb lett. 1949 után a művészeti közéletből kirekesztve, magányban halt meg.
Emlékezete 1971-ben rendeztek tiszteletére emlékkiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, majd 2002-ben több mint 150 műből álló gyűjteményes kiállítását rendezték meg a Mű-Terem Galériában. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
Művei (válogatás)
A művész feleségének portréja (1907) Arcképtanulmány (1909) Piactér (1910) Nagybányai templom (1910) Aktok (1912) Három akt (1916) Extázis (1917) Scheiber Hugó (1918) Csendélet sakktáblával és pipával (1920)
Konstruktív város (1925) Vágyakozás (1925) Eladják a szürkét (1927) Anya gyermekkel (1930) Kék-sárga kompozíció (1930) Lehajló hátakt (1934) Gitáros lány (1935) A nagy csendélet (1935-1938) Feketehajú nő portréja (1938) Csendélet vörös vázával (1939)
bélyegkép|352x352px bélyegkép|273x273px
Társasági tagság KUT UME (alelnök)
Kötetei Kádár Béla: Dies irae:Latin nyelven, magyarul: a harag napja. huszonnégy tollrajz. Budapest, 1945. 57, 3 p. Vakarócska : karácsonyi kaland égen és földön / Koroda Miklós; Kádár Béla rajzaival. Budapest, 1945. 92 p. Kádár Béla - Magyar festészet Mesterei II/15.
Jegyzetek
Források Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Kádár Béla lásd 167-168. p.
További információk Hevesy Iván: Kádár Béla; Amicus, Bp., 1922 (Új művészet) "Nekem szülőhazám..." Magyar zsidó festők kiállítása a Budapest Galériában. Zsidó Nyári Fesztivál, 2000. augusztus 27–szeptember 3. Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand; BZSH Idegenforgalmi és Kulturális Központ, Bp., 2000 Kádár Béla. A modern magyar rajzművészet mestere; tan. N. Mészáros Júlia; Piros Sándor, Bp., 2001 Gergely Mariann: Melankólikus utazás. Kádár Béla, 1877–1956. Budapest : Mű-Terem Galéria, 2002. 265 p. ill. Kádár Béla. Válogatás egy amerikai magángyűjteményből. Deák István és Deák Imre; Virág Judit Galéria és Aukciósház–Gilden's Arts Gallery, Bp.–London, 2012 Kőhíd. Kádár Béla (1877–1956) festőművész kiállítása. 2017. október 15–2018. január 14.; kurátor Gergely Mariann, Szűcs Erzsébet; Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2017 (A Szent István Király Múzeum közleményei. D. sorozat) Kieselbach.hu Képzőművészet Magyarországon Artportal.hu Magyar életrajzi lexikon Kádár Béla festményei Kádár Béla művei a WikiArt Visual Art Enciklopédia oldalán
Kategória:Magyar festők Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Az OMIKE Művészakció résztvevői Kategória:1877-ben született személyek Kategória:1956-ban elhunyt személyek Kategória:Nemes Marcell-díjasok Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek