A legyintőhang, angol terminológiával flap vagy tap, a fonetikában egyperdületű r-féle mássalhangzót jelent, mely a nyelvnek az artikuláció helyére való egyszeri koppantó mozgásával keletkezik. A tap és a flap fogalmakat általában ugyanannak a mássalhangzónak a jelölésére használják, bár egyes nyelvészek szerint az artikulációjukban van némi különbség (a flap esetében a nyelvhegy visszatér a nyugalmi helyzetbe, az alsó fogsor mögé).
Léteznek alveoláris, bilabiális és uvuláris legyintőhangok. Az alábbi táblázatban néhány példa szerepel.
IPA Leírás Példa zöngés laterális alveoláris flap alnémet wedder (’újra’) laterális posztalveoláris flap japán ラーメン (’rámen’) zöngés retroflex alveoláris flap urdu بڑا (’nagy’) zöngés alveoláris flap angol letter (’levél’)
A spanyolban, illetve azokban a nyelvekben, ahol a mássalhangzó-hosszúság fonológiai megkülönböztető jellegű, az egyszerű r hang általában legyintőhangként valósul meg (pl. olasz és spanyol caro ’drága’, vö. carro ’szekér, autó’; magyar óra, vö. orra, stb.)
Az amerikai angol nyelvben például a t és a d hangoknál fordul elő a flap, amikor azok egy hangsúlyos és egy hangsúlytalan magánhangzó között állnak. Így a ride szóból alkotott rider és a write szóból jövő writer szavak hangalakja egyaránt [raɪDər] lesz.
Kategória:Beszédhangok képzésmódja